Laza pörgés

6 Hozzászólás

december 13, 2009

NLP, önismeret. személyiségfejlesztés, célkitűzés, megvalósítás, laza pörgés

Ez a Karácsony előtti utolsó hét, ilyenkor célszerű bizonyos dolgokat belas s  í  t  a   n    i, más dolgokat pedig felgyrstani. És hogy mire jó a sebesség? Őszintén szólva fogalmam sincs:) De az biztos, hogy néha nagyszerű dolog egy kicsit pörögni, csakúgy, mint “belassulni”. Te melyiket szereted jobban? Amikor zajlik körülötted az élet, és a sok fizikai tett, tényleges cselekvés eredményeképp valóban változik az életed, vagy amikor valamit igen alaposan átgondolsz, és gondolatban addig csiszolgatod, mígnem a megvalósítás végrehajtása briliánssá válik? De szép lett ez a kérdés. Na de akkor is, mit gondolsz róla?

About the author 

Tibi

A Mindennapi NLP alapítója, szerző, tréner, írásmániás, családapa. Ha meg akarod ismerni, olvasd el az írásait, kövesd a Twitteren: https://twitter.com/tibiszucs

  • Nóra, nagyon jót írtál ezzel a "kint"-tel és "bent"-tel. Megfogalmaztad azt, ahogyan én is feltöltődöm, ahogyan "szórakozom". Most már nem fogom magam annyira ufónak érezni, amikor ismerőseim, "barátaim" ítélkezve teszik fel a kérdésüket, miért nem mozdulok ki, miért nem megyek én sehová… "Szórakoznom kell". Hahh! Megyek én, csak nem ki és előre, hanem be és felfelé (bizonyos iskolák szerint lefelé). Te érted. Tibi is. 🙂

  • Szia Nóra!Nem probléma, hogy ide írtad az autósat:) Egyébként nekem is volt Trabantom meg Skodám is:) Az elsőt 15 a másodikat 50 ezerért vettem. A Skodát végül is elcseréltem egy gitárra, még mindig megvan:) És az autó tényleg óriási segítség tud lenni.És a másik írásodat is köszönöm! Kint lenni és bent lenni, ez egy újabb nagyon érdekes nézőpont. Elgondolkodtató…

  • Szia Tibi, képzeld, én Trabanton tanultam vezetni ’79-ben, mert azt szerettem volna akkor venni, mert az volt számomra elérhető. Az volt akkor az álmom.Negyvenezer forintba került , de 6 évet kellett rá várni a Merkúrnál. Használtat vehettem volna olcsóbban is, de akkor még nem ismertem a páromat, aki segíthetett volna a vásárlásban, hogy nem verjenek át egy nőt egy vacakkal. Így hát akkor nem lett Trabantom. Így nem szennyeztem a levegőt, haha. Legközelebb ’94-től vezettem autót, az első Skodámat (120 L), amit szintén negyvenezerért vettem, mert 18 éves volt. De nagyon örültem neki, mert végre legyőzhettem azt a frusztrációm, amit az okozott, hogy megtanultam vezetni és nem tehettem mégsem. És nem kellett buszon utaznom az óvodás gyerekemmel, ahol ellopták a táskámat, amikor óvodába mentünk. Azóta persze már volt néhány kocsim, most egy Kia Ceed van és nagyon szeretem és vezetni is imádok. Már a fiam is vezeti. Bár tudom, hogy ökológiailag nem egészséges a dolog, de peremkerületben lakom és gerinc-sérvvel már vásárolni sem tudnék gyalog. Az idős szülőket sem vihetem ölben az orvoshoz, kórházba, satöbbi. Egyszóval nélkülözhetetlen eszköz. Ráadásul a BKV drágább és kiszámíthatatlanabb, meg koszosabb is.Boldog Karácsonyt és Új Évet kívánok Nekedszeretettel Nóra

  • Most vettem észre, hogy nem a karácsonyi kérdésre válaszoltam. Ne haragudj érte és elnézést kérek azoktól is, akik olvassák ezen a fórumon a levelemet.A gyorsítás és lassítás felváltva kezelendő az egész év folyamán, nemcsakilyenkor év végén. Mindíg kell egy kis idő lassítani. Én azt vettem észre, hogy úgy 45 után elkezdtem lassítani, és pörögni úgy, ahogy ma kell, már nem szeretek. Szerencsére nem is kell, és én így érzem jól magam. Sokkal több időt töltök "bent", mint "kint". Ha kint vagyok pl. a természetben, akkor is bent vagyok. Már tudom, hogy nem kell mindenütt ott lenni, nem maradok le semmiről. Ahol a számomra fontos dolgok történnek, ott jelen vagyok. Szerencsére a szeretteim is hasonlóan gondolkodnak, igy sokat vagyunk bent. Még a fiam is szereti ezt a belső világot, pedig ő még sokat pörög, mert kell neki. Így nekem nemcsak a karácsony kis pihenő a taposómalomból, hanem az év többi szakaszában is megkeresem ezt a pihenőt, amikor csak tehetem, nekem ez a fényűzésem. Kívánom, hogy mindenkinek megadasson a kikapcsolódás és a befelé fordulás lehetősége minden nap.Békés ünnepeket még egyszer!

  • Te, Linda… Az is lehet, hogy a nagy karácsonyi belassulásban önmagunk nagyszerűségét vegyük észre, nem? A fenyő illata pedig rögzíti, magába zárja a pillanatot. Akkor mindig fenyőillattal veszem körbe magamat, télen-nyáron.A taposómalomban nem a malom tapos, hanem Te! 🙂 Ha már annyira begyorsulunk, akkor egy minimális korrekcióval teljesen máshová jutunk. Szóval érdemes gondolkozni az embernek, ha nem érzi jól magát.Ha jól érzi, akkor is! :)Köszönöm a kommentedet, nagyon szépet írtál!

  • Köszönöm leveled.Pörgés vagy lelassulás?Nem csak a karácsonyi idöszakra vonatkozik az életemben,mert az egész életem pörgös és belassulós.De a karácsony az mégis más.Mélyebb életérzések törnek elö hiszem azt sokunkból…Egy pillanatra belassulunk és szerintem sokan látják ilyenkor önmaguk hiányosságait,hibáit.Mégha túlzás is a nagy karácsonyi csinnadratta.Bennem másról szól.Nagyon mély emlékekeröl a gyermekkorból és különbözö életszakaszaimban megélt és átélt változásokról.Majd a fenyö illatta hirtelen eltöröl mindent ami rossz volt addig.Csak az a baj,hogy néhány napig tart büvöletében és utána megint jön a taposómalom,hogy megsemmisitsen.És és begyorsulok és rohanok vele…de vannak pillanatok amikor megkersem azt a helyet ahol a csendet hallhatom és mindent mögöttem hagyok,hogy majd újra eröt nyervén taposhasson a MALOM.

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >