Jaj, annyira jó volna az időjárásról beszélgetni, az olyan klasszikus. Mondjuk erről itt ni, a januáriról. Esett az eső. Nálad is? Az eső szomorú is meg vidám is egyszerre. Van ilyen, amikor az eső ilyen ambivalens kedvében van. Szomorú, mert nem süt a napocska, és ráadásul a sok potyogó vízcsepp egyeseket potyogó könnycseppekre is készteti – vidám, mert vicces, hogy olyan vizes és ettől olyan romantikussá válik., különben is, vízből van, a víz pedig élet, potyog az égből az élet, álljunk alá, igyuk meg, vagy szaladjunk benne! Sajnos ha bevisszük a szobába, elromlik, és egyáltalán nem vidám, ugyanis odabent elveszti a potyogását, ehelyett sárrá vagy vizes ruhává alakul, és lehet után takarítani, vagy pedig fázunk miatta. Na hát én nagyon szeretem a napot, de azért az esőt is egy kicsit. Ők is szeretik egymást, ebből lesz a szivárvány. Te szereted az esőt?
Szép időnk van?
8 Hozzászólás
január 10, 2010
Nézni szeretem az esőt egy biztonságos helyről. Nem ablakból, inkább teraszról, ahol a szél simogatását az arcomon érzem. Mindig rácsodálkozok ahogy a fák hajladoznak a szélben, illetve az eső változó ütemére. Gyerekkorom óta szeretem az eső után a föld szagát. Ezt nem minden eső után érzem. Olyan, mintha a Föld lélegezne.
Nagyon szeretem az esőt! Számomra az eső azt jelenti ÉGI ÁLDÁS,hiszen ez éltet bennünket embereket, és ez élteti a növényeket, a földünket. Kellemesen borzongás fut végig rajtam mindig ha erre gondolok.
Hy! Legjobban a napsütést szeretem…. Utána a havat….aztán az esőt:)
Egy "fajta" esőt szeretek, de nagyon…, a májusi csendes, éltető, új életet adó esőt,azt is leginkább este a sötétben.Hallani a szabályosan, szinte egyforma "hosszuságu" esőcseppek zizegését,érezni a tavasz friss, esőszagu illatát,a sötétben is látni a zöldellő tájat, és legbelül látom., amint nyüzsög a természet! De van egy másik változat is, ami elvarázsol.Ez is esti csendes eső.Ilyenkor valami oda vonz az ablakhoz és szinte órákig is elnézem amint a lágyan aláhulló esőcseppekből kis tócsák válnak, és ezekben a tócsákban látszanak az ujra és ujra "becsapódó" esőcseppek.Ilyenkor minden elcsendesedik odabent, és régi-régi élmények törnek elő.Fura életérzések kavalkádja árad szét egész testemben.Valójában szeretem a villámlással, dörgéssel párosuló nyáresti zivatart is.Nagyon izgalmas.Szeretek ilyenkor a szabadban lenni, nem a szobából nézni.Olyan ez számomra, mintha valamire várnék, hogy megtörténjen,ettől olyan izgalmas!A nappali esőt nem szeretem, nem tudom mi ennek az oka!?…Ez inkább szomoru hangulatba hoz,kedvetlenné tesz,ellentétben az esti esőkkel!Köszönöm, hogy elmondhattam gondolataimat.
Én is csak a langyos nyári esőt szeretem. Vagy a termál medencét, akár hóeséssel is.De ki szereti az ónos esőt, csontokig ható, hideg téli széllel? Azt hiszem senki, legalább is mazochistának kell lennie annak, aki ilyet szeret.
Naná hogy szeretem! Mindent szeretek ami víz legyen az édes, sós, hó vagy jég. Nincs is annál jobb, mint nyári záporban csókolózni és berohanni a Balatonba vagy egy termálmedencébe és áztatni magad miközben a fejedre hullik az eső : ) Igazam van vagy igazam van…?
A természet haragja s az otthon melege – szerencsés párosítás:)
Szeretem az esőt is, ha nem kell ernyőt vigyek – ha ázhat a ruhám.De a legjobban azt szeretem, mielőtt kitör a vihar, azt a feszültséget… átszellemülten állni a feltámadó szélben, felvetett fejjel, látni az égi erők robogását, vagy talán oldalról a napot is, mielőtt a fellegek eltakarják, és érezni az első óriási, meleg cseppeket, tudván tudva, hogy bármikor beszaladhatok védett otthonomba :))))))