ajtó szeptemberre

Azt hiszem, kicsit el vagyok csúszva. A nyár átalakította a napirendem, nem mintha lett volna olyanom, de most még úgysincs. Közeleg a szeptember, és vele közeleg annyi minden más is. Ilyenkor esténként néha kinézek az ablakon, odakint sötét van, még ciripelnek a tücskök, és olyan érzésem van, mintha nem is az ablakon keresztül tekintenék ki, hanem egy ajtóban állnék nyár és ősz között, éj és nappal között, és nem is igazán tudnám, melyik oldalon is állok épp. Süt a nap, a világoskék égen úsznak a felhők, de odafent már a csillagok, és a sötétség, egyszerre érzem a forróságot és a hűvös szelet. Átmenet ez nap és hold, nyár és ősz, pihenés és munka, emlékek és célok, múlt és jövő között. Ajtó a szeptemberre...

Közeleg a szeptember, és vele együtt közeleg az iskola, a gyerekek pedig általában nem örülnek ennek, ami részben köszönhető maguknak a gyerekeknek, akiket sokkal jobban izgat a foci meg a bicikli és a strand, mint a bauxit, a francia forradalom vagy hogy melyik magánhangzót hol képezzük. Köszönhető ez az iskolának, ahol vannak kivételesen jó tanárok, és kivételesen rosszak is. Köszönhető a szülőknek, akik mindig jót akarnak, de nem mindig sikerül nekik. 

Közeleg az ősz, ami kicsit szomorkás is lehet, de azért szép is, meg az sem rossz, hogy egy kicsit lehűl majd az idő, és befúj a szél a ruhánk alá. A világ önkéntelenül is visszarázódik a megszokott kerékvágásba, és ez sokaknak a biztonság érzetét nyújtja. Ez is egyfajta átmenet, vagy kontraszt - szokások és megszokások kontrasztja a változással és az új élményekkel. 

Mi az, ami megnyugtat, és biztonságot sugall, és mi az, ami már totál az agyamra megy, és amire már azt mondom: ebből elég, most már tenni kell valamit! S talán nem viszek magammal mindent, ahogy átlépek a szeptemberi ajtón... 

Nekem vannak ilyen dolgok az életemben. Neked is?