Ebben az írásban arra buzdítalak, hogy lopj el másoktól dolgokat úgy, hogy ne vegyék észre. A dolog pikantériája abban rejlik, hogy ezért még szeretni is fognak. Ha azonban észreveszik, marhára pipák lesznek tőle. Szóval - lassan a testtel! Ha viszont nem lopsz el semmit tőlük, nem is fognak szeretni.
Talán most azt gondolod, hogy totál bediliztem hétfőre, de tévedsz, nem erről van szó. (Már szombaton megtörtént.) De tegyük félre a tréfát, és inkább vicceljünk, mert ezt az írást nyugodtan komolyan veheted.
A kommunikáció akkor hatékony, ha átmegy a másik ember fejébe, ami a mi fejünkben van. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy az emberi közlés akkor éri el célját, ha az információ az egyik embertől megérkezik a másikhoz.
Ez persze nem igazán helyes megállapítás. A fiam küldött egy vicces képet a múltkor, amelyiken két munkás beszélget, és az egyik azt mondja a másiknak: "Ott szembe pisilhetsz!". A másik így válaszol: "Kösz, nem akarlak."
Vagyis nem csak az a fontos, hogy az információ megérkezzen, hanem az is, hogy a másik megfelelően tudja azt értelmezni.
Minekutána az NLP megfogalmazta, hogy a fejünkben lévő gondolatok az idegrendszerünk megjelenítéseiből állnak, tehát képekben, hangokban és érzésekben testesülnek meg, tudjuk, hogy a szavak mindenkinek mást és mást jelentenek. A "benzinkút" szót egyesek képként kódolják (látják a kutat), másoknak a benzin illata ugrik be, és vannak, akik az autók motorjának a hangját hallják, amikor erre gondolnak. A kép/hang/érzés pedig csak az alapvető gondolati elemek (modalitások), amelyek teljesen egyedi módon keverednek a fejünkben, ráadásul, mindegyik elemnek megvannak a maga változói (szubmodalitások), így egy kép lehet kicsi vagy nagy, távoli vagy közeli, egy hang lehet tiszta vagy torz, halk vagy hangos, egy érzés vagy érzet lehet tompa vagy éles, erősebb vagy gyengébb. Így egy-egy szó végtelenféleképp értelmezhető. Épp ezért soha ne állj le szavakon vitázni. De leülni sem érdemes hozzá.
A hatékony kommunikáció során nem a szavak mennek át az egyik embertől a másikhoz, hanem maga a jelentés. Nem az számít tehát, hogy mit mondunk, hanem az, milyen hatást érünk el vele. A "Drágám, de szép vagy ma" mondatra adott reakció lehet egy hatalmas saller is, ha Drágám úgy érzi, csak gúnyolódunk vele.
Nem erről akartam egyébként írni, és nem is erről fogok, de ez jó példa arra, hogy miért szokott elcsúszni a kommunikáció. Az emberek ugyanis túl nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mit mondjanak, és elfeledkeznek arról a tényezőről, amely mindent megelőz: hogy mikor.
Nem lehet mindig mindent azonnal megtenni. Ha fizetésemelést akarsz kérni a főnöködtől, ne akkor rohand le, amikor épp a nejével diskurál a mobilján, vagy amikor kiderül, hogy nem sikerült a fia nyelvvizsgája. Várd meg a megfelelő pillanatot, amikor ráér, jó a kedve, és nyitott. Ettől még nem kapsz fizetésemelést automatikusan, de sokkal jobb esélyekkel indulsz.
De nem csupán ki lehet várni az alkalmas időpontot. Az NLP követésnek hívja azt a folyamatot, amellyel kialakíthatod a megfelelő pillanatot. Arról a pillanatról beszélek, amely alkalmas arra, hogy előállj a mondandóddal.
Követés
A követés azt jelenti, hogy észrevétlenül ráhangolódsz a másik ember tudattalan mintáira.
Mondjuk, ez elég "szakmatikusan" hangzik. Most durván egyszerűsítek: Utánozni kell a másikat, de főleg azokat a dolgokat, amelyeket nem direkt csinál.
Például:
- halkan és lassan beszél
- előredől a székén
- néha sóhajt egyet
- szórakozottan dobol az ujjaival
Ha ezzel az emberrel szeretnél beszélni, akkor nem volna szerencsés lerohanni, hangosan és gyorsan beszélni hozzá, és nem leülni mellé, hanem állva beszélni, mert ez kizökkentené őt abból az állapotból, amelyben van. A kizökkentés is lehet hasznos, de ez más téma.
A követés azt jelenti, hogy lassan és észrevétlen átveszed a másik ember tudattalan mintáit, vagyis (a fenti példát továbbgondolva)
- leülsz
- kissé előredőlsz a székeden
- néha sóhajtasz egyet
Nem dobolsz szórakozottan az ujjaiddal, mert mindez már túlságosan egyértelmű volna, és ha észreveszi, hogy utánozod, akkor zavarba jön, vagy te jössz zavarba, és egyáltalán: baromi hülyén jönne ki egy ilyen dolog. De szórakozottan lóbálhatod a lábfejed, ugyanabban a ritmusban, amiben ő dobol az ujjaival.
Ha keresztbe teszi a kezét, te keresztbe teheted a lábad. (És ne gyere most nekem azzal, hogy a keresztbe tett kéz és láb a zárkózottság jele, mert lehet, hogy az, de ez most nem számít.)
Most csak a különféle testi viselkedési mintákról beszéltünk. Eddig egyszerű. Annyira nem, de egy kicsit.
Sokkal erőteljesebb azonban a hatás, ha a másiknak a GONDOLATI mintáit is tudod követni. Van az NLP-ben gondolatolvasás, de ez is egy másik téma, amely most nem ide tartozik. A lényeg, hogy a követést lehet csinálni igazán jól, és sokan tényleg nagyon jól csinálják, akár anélkül is, hogy valaha hallottak volna az NLP-ről, mert ösztönösen jók a kommunikációban.
Ha jól csinálod a követést, akkor pontosan azt hozod létre, amely minden eredményes, sikeres és tiszteletteljes kommunikáció alapvető feltétele: az összhangot.
Összhang
Ha két ember között megvan az összhang, akkor félszavakból, vagy szavak nélkül is megértik egymást, mert egy hullámhosszon vannak.
Az összhangban az emberek élvezik egymás társaságát.
Az összhang jó.
Az egész követés az összhangra megy ki.
Most ki fogok lyukadni.
Oda akarok kilyukadni, hogy mit kell ellopnod ahhoz, hogy szeressenek. Na jó, ha szeretni nem is fognak érte, de szimpatikusnak fognak találni téged, és az már egy kicsit olyan szeretésféle. Úgy fognak téged kedvelni, hogy annak semmi köze sem lesz a lájkoláshoz, mert sokkal jobb lesz annál.
A gondolkodási mintáink nagyon jellemzőek ránk. Ha valakinek képes vagy követni ezeket a mintáit, akkor még teljesebbé teheted az összhangot.
A gondolkodásunk legalább annyira bonyolult, mint amennyire összetett, de elárulok egy titkot, amellyel mégis könnyedén rá tudsz hangolódni ezekre.
Lopd el a másik ember szavait.
A szavak ugyanis a gondolatainkat tükrözik.
Ha a másik folyton azt mondja, "nem tudom, de...", akkor néha te is sződd bele a beszédedbe, hogy "nem tudom, de..."
Ha számára a probléma igen "komoly", akkor mondd azt, hogy te komolyan elgondolkoztál a megoldáson.
Ha többször elhangzik, hogy "miért is ne?", miért is ne mondanád néha te is ugyanazt?
Nem szabad ezt észrevennie, de ne aggódj - nem is fogja. Ezek tudattalan dolgok. Az emberi beszéd olyan, mint a járás: nem tudatosan rakjuk egyik lábunkat a másik elé - a szavakon sem kell már gondolkoznunk. Ha természetes módon csened el a szavakat, nem fog neki feltűnni. Nem veszi észre.
Mint ahogyan azt sem, hogy kezdesz számára egyre szimpatikusabbá válni. Úgy érzi majd, hogy érted, amiről beszélsz, és ő is érteni fog téged. Kellemes társasággá válsz a számára.
Talán úgy tűnik, galádul manipulálod így a másikat, de hidd el, nem erről van szó. Ez nem manipuláció, hanem a befolyásolásnak egy olyan módja, amely lehet tiszteletteljes és segítő szándékú.
Próbáltál már ilyet?
Figyeltél már ennyire a másik emberre, akivel épp beszélsz?
Lopd el a másik ember szavait. Nyúld le a kedvenc szólásait. Óvatosan lovasítsd meg a kifejezéseit.
És ha nem mond semmit, akkor észrevétlen csend el a csenddel a hallgatását is.
Így figyelj a másikra.
