Kreatív írás, metafora, alvó csillag lány

Korábban a csillagok születését mindenféle elméletekkel próbálták igazolni, ősrobbanás, univerzum meg minden, de ma már tudjuk, hogy nem így van.

Valójában korábban nem léteztek sem csillagok, sem pillangók, de ne ijedj meg, nem volt az olyan szörnyű világ, csupán kissé kevésbé csodálatos. A csillagok fényét pótolta az utcai világítás, az asztrológusok meg elmentek újságkihordónak. Pillangók ugyan nem voltak, de nem is hiányoztak senkinek, mert sosem láttak még olyat az emberek, így hát örültek a szitakötőnek, a kolibrinek meg a reggeli újságnak, amit mindig hoztak az asztrológusok.

Élt akkor egy gyerek, egy kislány, aki mindig nagyszerű dolgokat talált ki, és ezeket nagy lelkesedéssel mesélte a szüleinek, de azok nem igazán figyeltek rá, mert mindig sok volt a dolguk, mert küzdeni kellett a megélhetésért, és küzdés közben nem igazán lehetett játszani, mert mi mást is akarna egy gyerek, mint játszani.
Szerencsére a kislánynak volt egy testvére, aki pont akkora volt, mint ő, és javarészt úgy is nézett ki, mert ikrek voltak. Nagyon hasonló volt a viselkedésük is, például mindkettőnek ugyanolyan fura játékai voltak. A másik kislány is szívesen mesélt a szüleinek, de őt sem vették komolyan. A kedves bólogatás mögött anyu főzött, apu meg a telefonját nyomkodta, de ez nem volt elég a kislányoknak, ezért az izgalmas dolgokat inkább egymással beszélték meg. Mivel nagyon szerették a színes ceruzákat és filctollakat, le is rajzolták, ami a fejükben volt.

Egyikük furcsa bogarakat rajzolt, hatalmas és színes szárnyakkal. Igazán különlegesek voltak ezek a bogarak, mert nagyon sokfélét lehetett belőlük rajzolni. Mindenféle méretű és színű csodálatos szárnyú bogár került a papírra. Heteken keresztül folyton ezt rajzolta a kislány.
A testvére a házukat rajzolta le éjszaka, s a Hold mellett az égboltot telerajzolta apró lámpásokkal. Néha egyszerű sárga pöttyök voltak ezek a papíron, máskor apró sugarakat húzott belőlük a kislány, hogy a lámpások az egész eget beragyoghassák.

Rengeteg ilyen rajz készült, s egy párat látott apu és anyu is, de nem különösebben foglalkoztak vele.

A képek a falra kerültek a gyerekszobában. Rengetegen színes szárnyú repülő bogár, számtalan csillogó éjjeli lámpás az égen.

Egy napon a kislányok nagy csomagolólapot találtak, és együtt rajzoltak rá. Színes filctollakat használtak. Egyikük megrajzolta az éjjeli tájat a Holddal és rengeteg égi lámpással, a másikuk pedig repülő bogárkákkal töltötte meg a papírt, színes szárnyuktól vidám lett az este. De aznap nem mutatták meg a rajzot a szüleiknek, hanem bevitték a szobájukba, és egy kis gyurmaragasztóval ügyesen a falra erősítették a képet.

Lefeküdtek egymás mellé, és megfogták egymás kezét. Nagyon jó testvérek voltak. A villanyt lekapcsolta anyu, de a függöny nem volt elhúzva, így a Hold fénye megvilágíthatta a gyönyörű rajzot. A kislányok sokáig nézték azt, mielőtt álomba merültek.

Metafora, alvó pillangó lány

Álmukban színes bogarakon repültek, amelyekről kiderült, hogy pillangóknak hívják őket, de - és ez sokkal különösebb volt - azt mondták, korábban hernyók voltak. Hogy miként lehetséges ez a csudás átalakulás, azt elképzelni sem tudták a kislányok.

A pillangókkal egyre magasabbra szálltak, s egyszer csak halvány és apró pöttyöket fedeztek fel az ég boltozatán. Kíváncsiságból megérintették az egyiket, s az erre megmozdult, nyújtózott egyet, és kedves, fehér fénnyel kezdett világítani. Ez nagyon megtetszett nekik, és pillangóparipájuk hátán sorra felkapcsolták az összes lámpást az égen. Álmukban is együtt repültek, mert ugyanazt az álmot látták mind a ketten. Nem volt szükségük két külön álomra azon az éjszakán, eggyel is beérték.

Aznap éjjel odakint kigyúltak a csillagok az égen. Az emberek csodálkozva nézték őket, páran összebújtak a csillagok alatt, de a legjobban az újságkihordók örültek ennek. Egy részük azonnal elment asztrológusnak, és csodás dolgokat fedezett fel. Mások tudományos elméleteket gyártottak valamiféle robbanásról, az univerzumról meg mindenről.

Szintén nagy szenzáció volt a hernyók csodálatos átalakulása is. Miközben az emberek nem különösen keresték a dolog hasznát, elkápráztatta őket a pillangók sokszínűsége és szépsége. Páran azon gondolkoztak, vajon mi az oka ennek a különös transzformációnak, de többen tűnödtek el azon, hogyan lehetséges egyáltalán, hogy egy oly közönségesnek tűnő hernyóból ilyen csoda születhessen.

Talán a csillagok állása miatt, vagy a pillangók mesés átalakulásának példáját követve az emberek elkezdtek kinyílni.

A magányosak igaz társra leltek, a betegek meggyógyultak, a művészek kiteljesedtek, a szerelmek pedig be.
A kóbor kutyákat befogadták, az ijedt embereket megnyugtatták, a fáradt utazóknak szállást adtak.
Valamelyest így jobb lett  világ.

A kislányok sokat nevettek, játszottak és rajzoltak még együtt. Senki sem tudta, mennyi mindent köszönhet nekik az emberiség. De persze mindenki örült az ősrobbanásnak, az univerzumnak, meg mindennek.


Remélem, jót tett a lelkednek ez a metafora, mert az enyémnek igen.

Neked mit mondott ez a mese? Oszd meg velem alul, a hozzászólásoknál!Érdekel, hogy én milyen sugallatokat látok ebben a történetben?

Néhány sugallat:

Megjegyzés:
Szerintem az újságkihordás nagyon jó foglalkozás, magam is csináltam. Nem volt túl jövedelmező, de kiléptet a komfortzónámból.
Az asztrológusokat ugyanúgy nagyra tartom. Minden tiszteletem az övék, s a mesével semmi mást nem akartam sugallni róluk.

About the author 

Tibi

A Mindennapi NLP alapítója, szerző, tréner, írásmániás, családapa. Ha meg akarod ismerni, olvasd el az írásait, kövesd a Twitteren: https://twitter.com/tibiszucs

  • Jót tett a lelkemnek ez a metafora.Mit mondott nekem ez a mese?Pontosabban:Mi mi mindent üzent?Sok mindent,de most csak egyet írok le:Én és a szerelmem példaként szolgálhatunk,hogy hatvanon túl is van szerelem,az emberek ne adják fel,hogy megtalálják a “másik felüket”(mert ugye két fél – nő és férfi – alkotják az egészet),mert a szerelem az igazi gyógyír mindenre.Magas vérnyomás,magas kolleszterinszint,magas cukorszint ,allergia,túlsúly,”farkaséhség”,potenciazavarok,hüvelyszárazság,őszülés,depresszió… SZERELEMMEL gyógyítható!!!

  • Aranyos, csodàlatos iràs, ugyanis az àtlalam benne felfedezheto suggalat az, hogy megvàltoztathatjuk a vilàgot, mindenki adhat hozzà valamit, azért, hogy az jobbà és gazdagabbà vàljon:0)

  • Olvasáskor a kis iker hercegnőid Bogi és Barbi jutott eszembe .Hiszem ,jobb lesz tőlük a világ ,,sőt már az is ..!

  • Ez nagyon szép, Tibi…Köszönöm! És most így hirtelen nem tudom a fejemmel elemezni, értelmezni, mert valahova nagyon mélyre ment… én csak sírok, csak könnyezek…

  • Kedves Tibi! Köszönöm a mesét! Tündérek a lánykák! A bennem rajzolgató kislány, most új szárnyakat kapott! Eddig csak megvarrtam, mit megálmodtam, majd megpróbálom metaforába is önteni mindazt amit gondolok, álmodok.

  • Tegnap én is írtam ide commentet, de nem tudom hova tűnt?Nem látom a többi között.

    • Márta, de jó, hogy írtad. Megtaláltam, a buta rendszer a spam-be tette a hozzászólásodat. Most már látható!

  • Ja, még valami! Azér is érdekes a történeted mert, az életregényemnek amit most írok Lámpások a címe.
    Mindenkinek van lámpása, csak mindenki más, más időben gyújtja meg!
    Regényem is így kezdődik: Egész életemben megéreztem eseményeket, álmodtam sok mesét,ami később valósággá is vált!Kicsit a mesékben, kicsit a legendákban, kicsit a történelemben éltem…………….
    Köszönöm,hogy nem vagyok egyedül ebben a világban! Szeretettel……mindenkinek!

  • Kedves Tibi!
    Több dolog is eszembe jutott e történet kapcsán.
    Az első. Én is olyan gyerek voltam,aki nagyon sok csodát élt meg, és ha a szüleimnek elmeséltem vagy nevettek, vagy túl fantáziadúsnak mondtak. Ezért nem volt akivel megosszam a különleges történeteimet. Testvérem sem volt. Most nagymama fejjel írom az életregényemben ezeket a különleges megéléseimet.
    Egyébként én is voltam a 9. kerületben hajnali újságkihordó, és csodálatos történetek és események et éltem át. Köszönöm ezt a történetet!

  • A sugallatok, amiket én kihallok a meséből:
    -álmainkból teremjük a valóságot, a valóságot pedig álomszerűvé tehetjük
    -“…csak az méltó látni a csodát, ki a csodát magában hordja”(Babits)
    -gyermeki énünk a legkreatívabb,vigyázni kell rá nagyon
    -az őszintén, érdek nélkül alkotott dolgok a legnagyszerűbbek,spontánok,sokaknak segítenek és mindenhová eljutnak,mivel “mindig kapcsolatban vagyunk.”
    -az ösztönös,tudatos kontroll nélküli ötletekből gyönyörű dolgok születhetnek-különösen, ha van egy tudatos Apuka, aki ezt felismeri, leírja és másoknak is elmeséli, hogy örömet szerezhessen
    -szerintem az egyik lány Csillag, a másik Pillangó–tündériek
    -az ugyanazt álmodták-ról a Testről és lélekről c. film jutott eszembe.
    -nem tudom, hogy a hernyó honnan kapja a sok szeretetet, hogy olyan szép pillangóvá tud alakulni. Valószínűleg az Univerzum tudja a dolgát
    -a teremtés, alkotás egyik mozgatója a kíváncsiság
    -ha csak a dolgok hasznát keressük, lemaradhatunk a világ szépségeiről
    -a változáshoz nyitottság kell
    -sok kis változással jobbá tehetjük a világot
    -csak tiszta forrásból !

    Köszönet az alkotóknak!

    • És köszönet a hozzászólónak!

      Márta, mindig nagyon jó gondolataid vannak. Például a zabszemes történetnél észrevetted, hogy akár a gyerekeimről is írhattam volna őket, pedig nem rájuk gondoltam, de annyi minden egybevág, hogy lehet, mégis.

      Most is nagyon szép üzenetek fejtettél meg. Köszönöm!

  • Vagy lehetőségeinkkel korlátozzuk álmainkat, vagy álmainkkal növesztünk szárnyakat lehetőségeinknek – választhatunk.
    Szerencsés apuka vagy – a meséért köszönet mindhármatoknak :-)!

  • Aranyosak a lányok!:)
    Gyerek korú már nincs a családi körben, úgyhogy most a metafora tanfolyam hatására én mentem vissza gyerekbe!:) Falom a meséket, amit itthon találok. És természetesen a Te meséidet is, amik mindig nagyon tetszenek!

  • A lelkibékét helyre tevő aranyos mese.ebben a rohanó,számító,néha rosszindulatu világban. Lányok nagyon kis cukorborsók

  • A gyermeki képzelőerő maga a csoda. Imádom, ahogy a gyerekeim látják a világot.
    Megtanítanak másképp látni.
    És igen, meg kell tanulnunk meglátni magunkban és magunk körül a rengeteg csodát.

  • A belső gyermek hisz a csodákban, felnőttkorra ezt kezdjük elfelejteni. De ha “vissza tudunk menni” a gyermeki létbe, talán mi is képesek lehetünk arra, amit ezek a fényes kis csillagok tudnak. Nagyon kedves történetet írtál! 🙂

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >