Összhangban - Mindennapi NLP - Személyiségfejlesztő tanfolyamok
10

Összhangban

Amikor a kutyám hozzám dugja a buksi fejét, akkor percekig csak simogatni kell, és ez nekünk jó érzés. Nem kell semmire sem rávenni a másikat, hanem egyszerűen csak összebújni pár percig. Szeretve lenni. Úgy vagyunk jók egymásnak, ahogyan vagyunk.

Az emberek legtöbbször meg akarják győzni egymást mindenféle dolgokról. A kommunikáció célja az esetek zömében az akaratunk érvényesítése. Szerencsére! Szerintem ez így normális. Bár vannak helyzetek, amikor jó felismerni, hogy nincs szükség arra, hogy változtassunk, legalábbis nem ott, ahol eredetileg gondoltuk.

Ha reggel a gyerekeim fel akarnak ébreszteni, akkor egyszerűen közlik, hogy kérek vizet, pisilni kell, vagy csak simán "keljél föl".

Ebből megint csak tanulhatunk, mert sokszor képesek vagyunk úgy körbejárni a forró kását, hogy közben nem tudjuk kibökni a macskát. Túl sokat beszélünk és túl keveset mondunk. Ezt mellébeszélésnek hívják, és bizonyos helyeken direkt alkalmazzák, de vannak más esetek, amikor ez súlyos problémákat okoz. Ha rossz a házasságod, de a párod úgysem menne bele egy normális válásba, és már tíz éve vegetál a szerelmi életed, és sosem vetetted még fel neki, hogy szeretnél lelépni, akkor pont ebbe a hibába estél. Talán, ha már az elején őszintén beszélsz az érzéseidről, most minden rendben volna, és mindkettőtök egy újabb, gazdagabb kapcsolatban élne.

A legnagyobb hiba az életben
Hatalmas bölcsességekről rántjuk le a fátylat, kérlek, kicsit lépj hátrébb, nehogy elsodorjanak a nagy felismerések.
Az életben véleményem szerint mindenben az a legnagyobb hiba, ha nem csináljuk. Kivéve azoknál a dolgoknál, ahol pont fordítva van, ahol pont az a baj, hogy csináljuk, de erről most ne beszéljünk.

Mondjuk a kommunikáció esetén, amikor mindenki a "hogyan"-ra figyel. Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet? És gondolkodnak a "hogyan"-on, de sosem jutnak dűlőre, ezért nem is mondanak semmit.

A kommunikáció legnagyobb hibája, hogy nem csináljuk, nem beszélgetünk az emberekkel, nem osztjuk meg a bánatunk és örömünk mással, bezárjuk az ajtót és az ablakot, hogy nyugodtan leülhessünk a számítógépünk elé. Aztán elgondolkozunk azon, hogy miért ilyen alacsony az önbizalmunk, vagy miért vagyunk magányosak, és milyen jó lenne az emberekkel szót érteni. És van rengeteg jó módszer, amely ebben segít, mondjuk az NLP, ami egészen konkrét megfigyelésekkel él, például olyanokkal, hogy vedd észre, hogy merre mozdul a másik ember szeme, miközben beszél, vagy hogyan tartsd a tested társalgás közben, és milyen szavakat használj, hogy eljuttasd az üzeneted a másikhoz.

Viszont semmi értelme a szemmozgások mögötti mélyebb jelentéssel meg a többivel foglalkozni, ha úgysem beszélünk senkivel.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mielőtt elmerülnél egy probléma megoldási módozataiban, nézd meg, hogy egyáltalán tettél-e már bármit a megoldásért. Érdemes az elején kipróbálni a legegyszerűbb dolgokat, mert sokszor pont ezek segítenek.

Hogyan mondjam el?

Ha azonban már benne vagyunk a kommunikációban, mert emberek között élünk, akikkel még beszélni is szoktunk, akkor már érdemes elgondolkodnunk a hogyan-on.

Kismillió technika és módszer és tipp meg trükk áll a rendelkezésünkre, ha hatékonyan, eredményesen és örömmel akarunk kommunikálni. De itt sem érdemes a legösszetettebb megoldással kezdeni, tehát még mindig nem érdekesek a szemmozgások.

Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk a kommunikáció célját, ami legtöbbször az, hogy érvényesítsd a magad akaratát. Ha a gyerekedet gyógyítod, a pároddal társalogsz, a pékségben vásárolsz, akkor is a saját malmodra akarod hajtani a vizet, de ezzel persze nem ártasz senkinek. Valakit szeretnél rávenni valamire. Ez jó, mert így állnak kölcsönhatásban az emberek, egymást motiválják a változásra.

De ne feledkezzünk meg az NLP megfigyeléséről, miszerint a sikeres kommunikáció előfeltétele

az ÖSSZHANG

Az összhang most azt jelenti, hogy két ember azonos hullámhosszra kerül, és jó érzéseket kelt bennük, hogy együtt lehetnek. Hasonlóképpen viselkednek, és könnyen megtalálják a közös témát és hangot.
Ideális esetben a közeli hozzátartozóinkkal ebben az állapotban vagyunk. Ha nem, akkor ott valami gond van. Nem is említve más, nem annyira közeli kapcsolatainkat, ahol legtöbbször nincs jelen az összhang állapota. De, inkább mégis említsük meg. 

Fontos, hogy ha valakinek mondanál valamit, akkor ezt úgy tedd, hogy közben összhangban vagytok egymással. Ehhez ki kell választanod a megfelelő pillanatot, vagy tenned kell azért, hogy kialakuljon a mélyebb szintű, nagyobb belső bizalommal bíró állapot.

KÖVETÉS

Tehát ki kell alakítanod az összhangot. Az NLP erre egy pimaszul egyszerű dolgot fogalmazott meg, amelyet követésnek nevezett el.
Az alapkérdés, hogy hogyan váljunk valaki más számára szimpatikussá.

Be akarok nálad vágódni, most mit tegyek? Dúdoljak egy dalt? Fogjam meg a kezed? Csak üljek szótlanul?
Természetesen nem lehet ilyen tevékenységeket meghatározni, mert a gyerekem mellett képtelenség szótlanul ülni, ha a buszon dúdolok, tán hülyének néznek, és a közúti ellenőrzést végző rendőrnek sem volna jó a keze után nyúlkálni, nehogy megüssük a bokánkat.

Az NLP ajánlása, hogy pofátlan módon utánozzuk le a másik ember viselkedést. Ez társadalmi szinten is összhangot teremt, a pitbullosok szeretik a pitbullosokat, a kisgyermekes anyukák jól elcsevegnek a játszótéren egymással, és ha a cégnél mindenki Mercedes-szel jár (nem a titkárnővel, azzal csak ketten), hanem az autóval, akkor nekem is be kell újítanom egy Merdzsót.

De ha belemegyünk inkább a pillanatba, akkor sokkal praktikusabb dolgokat is megtehetünk. A követés ugyanis valójában a TUDATTALAN szintű viselkedésminták leutánzását, tükrözését jelenti, mint például a testtartás. Ha valaki a karosszékben hátradőlve ül, neked is célszerű lehet ugyanezt a testhelyzetet felvenned, hogy ezáltal észrevétlen módon szimpatikussá válj a számára. Nem meglepő módon visszafelé is működik, vagyis ő is szimpatikusabb lesz neked. Nyilvánvalóan nem lehet ezt mindig megtenni, mert ha csak neki van karosszéke, neked meg csak egy sámli jutott, akkor így jártál, semmiképp sem lökdösheted ki a partnered a karosszékből, mert ettől nem válnál számára szimpatikussá, sőt.

A testünket tudattalan szinten tartjuk úgy, ahogy, mint ahogyan járás közben sem kell kiszámolnunk, hogy melyik lábunkat is tegyük és hová, mert ez automatikus folyamat, megy, mint a paripa kacsás. Ha valaki egy tollal babrál a kezében, azt sem direkt csinálja. Ugyanígy nem kell figyelnem a hangom színére, vagy arra, milyen hangosan és milyen gyorsan beszélek. A lélegzés sem okoz gondot, nem kell felírnom a naptáramba, hogy mikor akarok majd levegőt venni.

Mindezeket a dolgokat át lehet venni a másik embertől. Ha ezt teszed, HASONLÓKÉPPEN fogsz viselkedni, mint ő, és ilyenkor a másik ember érezni fogja, hogy te is pont olyan vagy, mint ő, és neki semmit sem kell tennie ezért, nyugodtan viselkedhet ugyanúgy.

Nem szabad persze feltűnően csinálni, nem utánozhatod le pontosan minden mozdulatát, mert az baromi idegesítő volna. A követést nagyon okosan és észrevétlenül lehet tenni, így hamar el lehet jutni az ÖSSZHANG állapotába. Többek között ehhez ad térképet az NLP kommunikációs modellje.

Hogyan tovább?

A legteljesebb összhang pillanatában nem kell semmit sem mondani. 

Onnan indultál ki, hogy volt egy célod, és hatással akartál lenni a másik emberre. Most hát megvan az összhang, egy hullámhosszon vagytok, együtt dobban a szívetek, együtt lélegeztek. Ilyenkor adhatod át az üzeneted, mert ilyenkor meg is érkezik.

De az összhang rendkívül értékes pillanatokat tud adni. Mielőtt bármit is mondanál, merülj el benne egy kicsit. Felfedezhetsz a MÁSIK emberben olyan dolgokat, amelyeket eddig nem vettél észre, és felfedezhetsz MAGADBAN is sokmindent.

Ha igazán őszinte vagy, és valóban azt érzed, amit a másik ember is érez, és elég mélyen bele tudsz helyezkedni az ő nézőpontjába, akkor tudsz azonosulni a számára legfontosabb értékekkel is, vagyis a lehető legteljesebben meg tudod őt érteni. Ebből a helyzetből pedig lehet, már nem is olyan fontos az az eredeti üzenet, amelyet át akartál neki adni, hogy ezzel rávedd őt valamire.

Meg akartad változtatni a másik ember viselkedését, de a végén rájöttél, hogy ő pont úgy jó, ahogyan van. Nem véletlenül olyan, amilyen, és ha segíteni akarsz neki, akkor nem kell rajta semmit sem változtatnod, hanem NEKED kell megváltoznod, és valami mást tenned, mint korábban.

Ezt nevezhetjük teljes elfogadásnak is, és azt kell mondanom, hogy ez nagyon-nagyon jó érzést tud okozni. Amikor semmiről sem akarnak meggyőzni, hanem csak rád figyelnek, és elfogadnak, és segítenek. Szerintem ha valaki eddig eljut a kommunikációban, az már nagy teljesítmény. Pedig ez még csak az eleje. Mert az, hogy MIT teszünk a teljes elfogadás állapotában, az ismét nagy kérdés. Mert valamit csak kell tennünk. Valami jót. Az NLP-ben a követést a VEZETÉS követi, ami egy különös, de logikus tevékenység.
De erről talán majd legközelebb.

Te jó vagy kommunikációban? Könnyen szót értesz az emberekkel? El tudsz fogadni másokat? Van olyan, akitől te is ezt kapod?

tibi
 

  • Buday Éva szerint:

    Tibi !
    KÖSZÖNÖM !
    Vidám vasérnapot !

    Üdv. Éva

  • Màrta szerint:

    Nekem ahhoz h.így megfigyeljem mások metakommunikációját le kell lassulnom és nyugodt szituácio szükséges, vagyis nem jön zsigerből a másikra hangolódás.A teljes elfogadás sem megy könnyen, bár ebben sokat fejlődtem az évek során. Mindezek mellett viszonylag jól kommunikálok az emberekkel, s van részem teljes elfogadásban a férjem részéről s ez nekem a szabadság érzését adja.

    • Tibi szerint:

      Márta, nálad ezek a dolgok egészen rendben vannak 🙂 Az, hogy nem jön zsigerből, egyfajta védelem is lehet. Nem biztos, hogy egyből mindenkivel összhangba akarunk kerülni.

  • KATA szerint:

    Folyamatosan tanulom, sokat fejlődtem de még mindig nem tökéletes. Kár hogy nem oktatják ezt az iskolában, sok kellemetlen perctől menekülnének meg az emberek.

  • Regi szerint:

    Köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat. Sokszor hallom, hogy jók a kommunikációs képességeim.. Mégis miközben olvastam az írásod rájöttem, hogy volt már szerencsém megtalálni az összhangot másokkal, csak éppen kezelni nem tudtam pontosan. A mások elfogadása könnyebb, mint önmagamé. Szerencsére, habár az élet szívás – tele van muffinokkal.

    • Tibi szerint:

      Mások elfogadása tényleg könnyebb, mint a magunké, pedig magunkkal töltünk a legtöbb időt. Az is lehet, pont ezért nehezebb.
      Mi a baj a muffinokkal?

  • pályi Gabriella szerint:

    Szia Tibi!

    Ez az írás nagyon ott volt. Nekem egyszer sikerült ilyesmi, de akkor nagyon. Persze kellett hozzá a másik fél, aki amúgy piszkosul otthon van ebben a témában, vagy nála zsigerből jött. Ment az összhang sokáig, aztán egyszer csak durván elbaltáztam valamit, és azóta se szó se beszéd, próbáltam kijavítani a hibát, valamennyire sikerült is. Van mit tanulnom, elsősorban figyelni másokra, sokszor inkább kapkodok a kommunikációban ráhangolódás helyett, mert attól félek, ha nem vagyok elég gyors és hangos, akkor csak úgy továbblépnek, vagy hogy úgy sem vagyok elég érdekes, vagy talán mindenki csak a saját orra előtt bogarászik, szóval fölösleges. Nekem igazán ez a ráhangolódás csak a közeli barátaimmal megy, a lányommal és néha a párommal. Mert egyszerűen vagy ismerősként kezelek valakit, az már feloldja bennem a belső gátakat, vagy nem és akkor pedig hiába kísérletezek.
    hú, ezt úgy egy lélegzetre, köszönöm, hogy időt fordítasz rá!
    üdv: Gabi

    • Tibi szerint:

      Szia Gabi!

      Köszönöm a hozzászólásod. Szerintem ezzel nem vagy egyedül – sokkal könnyebb összhangot teremteni azokkal az emberekkel, akik közel állnak (vagy ülnek:) hozzánk. Sőt, van olyan is szép számmal, akivel vagy akikkel egyáltalán nem szeretnék összhangba kerülni.

      A hibákat jó dolog kijavítani, bár ez sokszor mást jelent, mint amit gondoltunk.

      Szép napot neked!

      Tibi

  • >