Évindító szőnyegsimító

4 Hozzászólás

január 1, 2019

Neuro Lingvisztikus Programozás, személyiségfejlesztés, évindító

Nem, mintha magától nem tudna elindulni az év, de nem mindegy, hogy csak úgy elindul, vagy pedig elindítjuk. A különbséget szerintem mindenki tudja.

Ha csak úgy elindul az év, és lesz, ami lesz, akkor ez az esztendő szólhat az elfogadásról. Ez nem biztos, hogy gond, hiszen elfogadhatunk egy csomó jó dolgot is. De jöhetnek kevésbé kedvező események, és ezeket is elfogadhatjuk, vagy tehetünk ellenük.

Az évindítás azt jelenti, hogy te adod meg az irányt, mert van egy szándékod az életeddel, és ezzel kapcsolatos feladatokat akarsz végrehajtani az életedben.

Nem szeretnélek egy komolyabb célkitűző gyakorlattal lerohanni az év elején, így egyetlen dolgot javaslok most kezdésként:

Figyelem

A figyelemnek vannak fokozatai. A minimum, hogy egyáltalán tudomásul veszel valamit. Így ha az életed minden fontos ügyét, dolgát és
helyzetét hajlandó vagy tudomásul venni, akkor már megtetted az első apró lépést a boldogság felé.

Ez azt jelenti, hogy nincsenek odabent, a fejedben lezáratlan ügyek.
Mondjuk, hogy túl sokat iszol. Tételezzük fel, hogy alkoholtartalmú italokat. Ez egy bizonyos tényező az életedben. Sokat inni még lehet jó, de túl sokat már nem, tehát ez egy negatív dolog.
Azonban van, amikor e fölött egyszerűen szemet hunysz, például "nem olyan sok az még", vagy "bármikor abba tudom hagyni", vagy "na és aztán, nem érdekel".

Legtöbbször meg nem oldott nagy problémákat szoktunk egy laza mozdulattal a szőnyeg alá söpörni. Ezek fölött persze egy idő után felpúposodik a szőnyeg, és napról napra belebotlunk, nem igazán jól megy az életünk, de bicebóca módjára elbukdácsolunk a mindennapokban. Ez nem igazán felel meg a tudatosság kritériumainak. Változtatni szükséges, ha jót akarsz magadnak.

Érdemes tehát a fontos dolgokra legalább egyszer teljes figyelmet szánni. Ha ez egy nagy, nagyobb, vagy legnagyobb probléma, akkor alaposan mögé kell nézni, és ehhez elő kell kotorni a szőnyeg alól. Tudom, nem hiányzik most egy nagytakarítás, de nem is kell. Hagyja a porszívót másra. De azért a szőnyeget érdemes kisimítani.

Nem kell semmit sem megoldani. Tehát nem kell kétszer kifordítanod a világot a sarkából mielőtt megváltanád. Azt majd a Bruce Willis. Csupán annyit tegyél meg, hogy ELGONDOLKOZOL azon, ami fontos, és aztán valamiféle döntést hozol. A döntés annyi is lehet, hogy ezzel a problémával nem tudsz mit kezdeni, vagyis elfogadod. Ez nem nagy dolog, egy kis agymunka csupán, de mégis nyugodtabb leszel tőle, és így jobban tudsz más, fontosabb feladatokra figyelni, amelyekkel nagyobb változást érhetsz el.

Ha mondjuk nagy a feneked, és sehogy sem tudsz tőle megszabadulni, akkor elfogadhatod azt (őt), és vehetsz rá valami menő boxert (csak fajtisztát), vagy csak simán lehetsz rá büszke, és megtanulhatsz franciául, amivel kitűnhetsz a barátaid közül, anélkül persze, hogy túl nagy feneket kerítenél a dolognak.

Az elfogadás egyszerű, könnyű és megnyugtató. Van azonban egy másik út, egy nehezebb s talán jobb, és ha erre szeretnél rátérni, akkor ehhez létezik egy nagyon hasznos kérdés:

Neuro Lingvisztikus Programozás, személyiségfejlesztés, évindító, kérdés

Hogy tudnám ebből a helyzetből a legjobbat kihozni?

Nem csak a legjobbat, hanem abból is a legtöbbet. Optimidális megoldásra kell törekedned. (Optimális és ideális egyszerre.) Persze teljesen természetes és nyilvánvaló, hogy mindenki ezt akarja, nem? Mindenből a legjobbat kihozni.

Nos, ez logikus volna, valójában azonban az emberek szörnyű halogatók, unottak, vagy fáradtak, és még fásultak is. Tudom, kivételek vannak, persze, hogy vannak. Csak én most nem róluk beszélek, hanem azokról az emberekről, akiknek egyszerűen nincs ideje magukkal foglalkozni, mert komoly vállalásaik vannak, és azokat tényleg nem lehet csak úgy letenni. Vagy olyan nehéz helyzetbe kerültek, amiből nem tudnak kijönni, mert nem tudják, mit tegyenek. Vagy egy nagy csalódás miatt nagyon szomorúak, és nincs kedvük semmihez. Vagy ezek mind egyszerre, mert a helyzet mindig kellően összetett. Ilyenkor hajlamosak vagyunk mindenkit elküldeni a francba.

Kézenfekvő megoldás az elfogadás, de én most pont erről az elfogadásról szeretnélek lebeszélni. Persze maradhat úgy sokminden, ahogy most van, de szerintem sokaknak éppen, hogy valamiféle globális változásra volna szüksége. Néhány területen komolyabb módosítást kellene tenni, és akkor sokkal boldogabbak lennének az emberek.

Épp ezért célszerű most kipiszkálni a szőnyeg alól a nagy problémát, alaposan megnézni, és kitalálni, mit kellene kezdeni vele ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. És erre kigondolni egy megoldást.

Annyi mindent lehetne tenni, de olyan keveset teszünk. Pedig kellene. Nem baj, ha nem érünk el átütő sikert, mert legalább megpróbáltuk. Azt szokták mondani, hogy "ne próbáld, hanem csináld", de szerintem ez fordítva jobb. Nem kell mindenképpen csinálni, de legalább próbáld meg. A gyerekeimnél ez beválik. És nálam is. Nálad? Megpróbáltad már a legtöbbet kihozni az életedből?

Te mit fogsz megpróbálni ebben az évben, hogy jobban érezd magad?

About the author 

Tibi

A Mindennapi NLP alapítója, szerző, tréner, írásmániás, családapa. Ha meg akarod ismerni, olvasd el az írásait, kövesd a Twitteren: https://twitter.com/tibiszucs

  • Megpróbálás helyett azonnal csinálni egy nehéznek gondolt dolgot, lehet túl magas gradiens. Az is jó ötlet lehet, hogy feldaraboljuk, s részleteiben csináljuk meg. Köszönöm, Tibi! 🙂

    • A feldarabolás valóban működő dolog, bizonyos célokat csak így lehet elérni. Jó ötlet, Ildikó 🙂

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >