Melyik metaforát választod? - Mindennapi NLP - Személyiségfejlesztő tanfolyamok
42

Melyik metaforát választod?

Mivel a mániám az írás, ezért akartam írni egy komolyabb metaforát. A komolyabbat úgy értem, hogy egy összetettebbet, aminek több szereplője és szála van, de nyugodtan lehet vicces, ha akar, attól, hogy még komoly.

Hármat is elkezdtem írni egyszerre, mert megszállott vagyok (úgy értem, megszállott az ihlet), de nem tudom, eldönteni, melyik a legjobb. 
Azon is elgondolkodtam, hogy mi legyen a történetben a rejtett sugallat.

Aztán eszembe jutott, hogy akár segíthetnél is. Két kérdésre várom a válaszod.

1. kérdés: Melyik sztori legyen?

Alant találhatod mindhárom sztorikezdeményt. Lehetőséged van szavazni egyre, és amelyik a legtöbb szavazatot kapja, annak írom meg a folytatását.

2. kérdés: Mi legyen a sugallat?

Lehet gyógyító mese, növelheti az önértékelésed vagy fejlesztheti a kommunikációdat. 

A szavazáshoz a gombot lent találhatod, de előtte következzen a három sztorikezdemény.

- 1. -

Volt egyszer egy herceg, aki egy rendes hercegségben lakott. Volt apja meg anyja, lova, sőt, kardja is. Egyszóval minden lehetséges herceges dolga megvolt. Mondhatni, boldogan élte az életét, de ez csak a látszat volt. A földi fityingek nem érdekelték különösebben. Hidegen hagyta a teli kincstár, a tengernyi szolga, s az ingyenes büfébérlet is, mert ő valami másra vágyott. Ez a vágya azonban mélyen legbelül bújt meg, s ha néha elő is merészkedett, hogy a királyfi szembesüljön vele, rögtön elbújt megint, ha valaki megjelent.

Szóval senki sem tudta, hogy a királyfinak bármi gondja lenne, s ő maga is úgy tett, mintha tényleg nem lenne. De volt, és ez mindjárt kiderül, de csak majdnem.

Történt egy napon ugyanis, hogy a királyfi útnak indult, s nyakába vette a nagyvilágot. Később azért letette, mert nagyon nehéz volt szegénynek. Megkönnyebbülten hagyta hát maga mögött az út porát, és estére egy sűrű sötét erdőbe ért. Egy éjjeli kuvik hangját kezdte el követni, és így egyre beljebb jutott az erdőben. A fényt lassan elnyelték a fák, s ő már csak a hang után ment egyre mélyebbre és mélyebbre.

Egyszer csak egy tisztáson találta magát, egy kisebb fehér sziklánál. A fák fölött fényesen besütött a Hold. Fáradtan lerogyott, és ivott a kulacsából. Ekkor egy mókus ugrott elé, apró kezében egy papírtekercset tartva. Azt lerakta a herceg elé, és felugrott egy fára.

A herceg elolvasta a szöveget, amit a tekercsen talált.

— Ez micsoda? — kérdezte, mintegy magától.

— A küldetésed — felelte a mókus a fáról, mintegy a hercegnek.

— De miért teljesítsem?

A mókus leugrott a fáról, és a herceg előtt leült a fűben.

— Reméltem, hogy nem kell elmagyaráznom. De akkor elmondom, mi az ábra.


- 2. -

Az erdő a jobbak közé tartozott, mert volt minden benne, patak, tisztás, még útjelzőtáblák is (sőt, utak is), és minden lakosa békés volt. Itt lakott a nyúl is egy takaros üregben. Legkedvesebb szórakozása a pajtásaival való kergetőzés volt a mezőn (mező is volt), vagy salátázni mentek, de estére többnyire csak fáradtan elNYÚLT a kanapén, és benyomta ez erdei tévét.

Jobb dolga is lett volna, de semmihez sem volt kedve. Illetve valamihez igen, csak azt nem tudta, mi az.

Épp egy főzős műsor ment, egész érdekes volt. Egy sün békadesszertet készített, de amikor a cukormázhoz érkeztek, ami a legjobban érdekelte volna a nyulat, elsötétült a képernyő. A nyúl azt gondolta, reklám jön, de aztán egy üzenet jelent meg a képernyőn. „Kérem, nyomja meg a hármas gombot.” A nyúl nem értette a dolgot, de megnyomta a hármasat.

Ekkor megjelent a képernyőn a sün, de most nem a főzős műsorban volt, hanem egy üres fehér szobában. Csak állt egy darabig és pislogott.

— Helló — mondta aztán.

A nyúl tétován a távirányítóért NYÚLt, de akkor a sün így szólt.

— Hé, hé, ne hadonássz annyit! Hagyd békén a távirányítót!

A nyúl megmerevedett.

— Hozzám beszélsz?

A sün bólintott, s aztán meglepően fürgén kimászott a tévéből. Volt egy fotel a tévé mellett, abba helyezkedett el gondosan.

— Nos — kezdte —, akkor mit is akarsz pontosan?

— Hogy érted ezt? - meresztette a szemét a nyúl.

— Nyilvánvalóan minden este a tévét lesed. Legtöbbször fogalmad sincs, mi van benne, ugye?

A nyúl elgondolkozott.

— De, tudom, hogy mit nézek.

— Tényleg? Például tegnap mi volt?
A nyúlnak lövése sem volt.

— Na látod — diadalmaskodott a sün. Csak most vette észre, hogy egy fakanalat szorongat. Hanyagul a szőnyegre dobta. Aztán mindent elmondott a nyúlnak.

- 3. -

Amikor már az emberek űrhajókon flangásztak a Naprendszerben, és egyre több mesterséges holdat állítottak Föld körüli pályára, volt egy fiatal pilótanő, aki saját hajóján fuvarozott másokat mindenfelé. Ebből élt, és szeretett az űrben repkedni. Ráadásul egy csomó mindenkit ismert, s egy idő múlva úgy kiismerte magát a bolygók között, hogy a fedélzeti GPS csak annyit tudott mondani neki, hogy „kezicsókolom”, aztán elnémult.

Ebben az időben már intelligenciával, humorral és öntanuló modulokkal láttak el minden valamire való gépet. (Az IP cím nem volt már nagy szám, azt húszas csomagokban árulták a sarki holdakon.) Az űrhajósnőnek megesett a szíve a szerencsétlen GPS-en, és beszélni kezdett hozzá. Amaz hálásan válaszolt, beszédbe elegyedtek, és végül jó barátok lettek.

Egy este már lekapcsolták a kajütjükben a led lámpát, amikor a GPS-en kék fény villant, s halkan pittyent egy üzenet.

— Ki az, és mit akar? — kérdezte a nő.

— Valakinek fuvar kéne — felelte a GPS.— De nagyon fura koordinátákat adott meg.

Az űrhajósnő felült.

— Mutasd.

Megnézte a számokat, és megrázta a fejét.

— Ez hülyeség. Oda nem tudok elmenni. Minek nekem írt?

— Márpedig van olyan hely — mondta a GPS. — Én tudom.

— Egy dolog, hogy van olyan hely, és egy másik, hogy hogyan jutunk el oda. Nem hagyhatom el a Naprendszert. Egyáltalán honnan küldték ezt az üzenetet?

— Pont onnan — felelte a GPS. — Ahová a fuvart is kérték.

— Akkor kérjünk több infót.

A GPS gyorsan elküldte a kérést, és a válasz szinte azonnal megérkezett.

— Minden infót a helyszínen kapunk meg.

— Hát akkor hagyjuk a fenébe — mondta a nő.

— Igazából csak a hajón kellene kicsit tuningolni - akadékoskodott a GPS.

— Nincs kedvem elmenni innen - felelte a nő, és észre sem vette, amikor a GPS belerakta a fülébe a bogarat.

Szóval a háromból melyiket választanád? És miről szóljon benne a sugallat?

A szavazást lezártuk!
Sőt, már itt a folytatás.

tibi
 

  • Páriné Villant Adrien szerint:

    Nekem az 1. a legszimpatikusabb. Az utóbbi évben ritkán nézek Tv-t. Híradást, pol.műsort soha. A fantasztikus jövő nem érint meg. Itt a Földön keresem és találom meg a csodákat. Sok sikert az íráshoz. 🙂

  • Édua szerint:

    Azért választottam az 1., mert hasonló az életem a “herceghez”, és tényleg meg szeretném fejteni a “tekercs” üzenetét, amit a kedves mókus -szintén az egyik kedvenc állatom-adott át a szerintem tétova “hercegnek”, aki én is lehetnék.

  • Barna-Fóris Edit szerint:

    3-ast választom, mindenképp! Nincs lehetetlen!Számomra erről szól a sugallat-kezdemény!:)

  • Eszter szerint:

    A hármast választom. Van olyan életterületem, amelyet olyan távolinak és lehetetlen küldetésnek tartok most (remélem, ezt meg tudom változtatni), mintha felszólítanának, hogy jussak el a Marsra. Egyébként a másik két történetet is nagyon jó stílusban írtad, Tibi!

    • tibi szerint:

      Köszönöm, Eszter. Úgy néz ki, a hármas a nyerő (legalábbis eddig).

      Biztosan meg tudod változtatni! Majd jól odasugallom a következő részben. 🙂

      • Eszter szerint:

        Köszönöm szépen a biztató szavakat és várom a sugallatot, bármelyik történet lesz is a befutó.

  • Ildikó szerint:

    3-as. Korlátok, amiket magunk állítunk magunk elé. Pont ezen a korláton igyekszem átlépni de nehéz hinni abban, hogy képes vagyok eljutni oda, ahova akarok. Ismeretlen. Létezik? Nekem is?

    • tibi szerint:

      Köszönöm Ildikó. Ha magunknak állítottuk a korlátokat, akkor hatalmunkban áll azokat elvenni onnan, nem?

  • Noémi szerint:

    A harmadikra szavaztam végül, bár az első is nagyon tetszett 🙂 imádom a szép, fiatal hercegeket :D…
    Valahogy úgy érzem, ha megteszünk olyan dolgokat, amit lehetetlennek gondolunk elsőre, az olyan ajtót nyit ki, ami gyökeresen megváltoztatja az életünket 🙂 nagyon várom a folytatást!

  • Galambos Karcsi szerint:

    A hármast választottam. A lehetetlennek tűnő célok (vagy nevezzük csak vízióknak), kitűzése és az irányába való haladás, ami leginkább előre visz mindannyiunkat. Amikor ez valakinek sikerül, rögtön kiderül, hogy bárki el tudja érni és már nem is lehetetlen. Ehhez persze szükséges egy jó adag önbecsülés, aminek mi, magyarok igen csak híján vagyunk.

    • tibi szerint:

      Köszönöm Karcsi, hogy szavaztál, és a magyarázatod is, amit egyébként elég helytállónak találok.

  • Szenti szerint:

    Szia Tibi!
    A kettes meset valasztottam mert imadok főzni , jomagam is a főzőcskézős musorokbol inspiralodom, ami tetszik ma, azt ki probalom masnap, Anna Olson, Martha Stewart, Gordon Ramsay csaladi fozocskeje, egyszeruen odaragaszt a kepernyo ele, szoval kivancsi vagyok hogyan tudsz a kettes mesebol gyogyitos meset irni, ugy hogy az üssön , akarom mondani simogasson 🙂 esetleg a szereploket lehet valtoztatni? Uncsi Nyuszika, Süni helyett FeherSarkany es TarkaCica? ZoldSaska es a borzasKakukk? Szárnyaszegett Unikornis es Nagy Kék Pillangó?

    • tibi szerint:

      Szia Szenti, én is szeretek főzni, meg sütni. Tegnap este is ezt csináltuk, s a gyerekek besegítettek. Jaj, muffin. Sajnos már egy morzsa sincs belőle 🙁
      Tetszenek a szereplőnevek 🙂 Főleg, hogy a sztorikezdeményekben még nincsenek nevek.
      Meglátjuk…

    • Szenti szerint:

      Volt egyszer egy erdő annak eldugott szegletében egy kert . A kert a jobbak közé tartozott, mert volt minden benne, halastó, ritka virágok, örökzöldek, még patak és fahíd is (sőt, lépcső is), és minden olyan békés volt. Itt lakott a Sáska is egy kövér levélen. Legkedvesebb szórakozása volt három lábon mozdulatlanul állni , vagy máskor két lábon mozdulatlanul állni, estére jólakottan többnyire a ház melletti bokrot választotta (ház is volt) ahol a nyitott ablakon belesve hipnotikus állapotban bámulta a Tv villodzó képernyőjét.
      Jobb dolga is lett volna, de semmihez sem volt kedve. Illetve valamihez igen, csak nem tudta, mi vagy ki lenne az.
      Épp egy főzős műsor ment. Egy érdekesnek tűnő szúnyogdesszertet készítettek épp, amikor a cukormázhoz érkeztek, ami a legjobban érdekelte volna a Sáskát, elsötétült a képernyő. A Sáska azt gondolta, reklám jön, de nem, egy üzenet jelent meg a képernyőn. „Kérem, gondoljon a hármas számra.” A Sáska nem értette a dolgot, mégis eszébe jutott a hármas szám amit a ház postaládáján látott.
      Ekkor megjelent a képernyőn a nagy kék pillangó, ami a főzős műsor logója volt, körülötte minden fehér volt. Csak állt ott rebegtette a szárnyait és pislogott.
      — Szia — mondta aztán.
      A Sáska tétován körbenézett, valóban neki köszöntek e amikor is a nagy kék pillangó újra szólt.
      — Igen, neked köszöntem, ne tekergesd a nyakad annyit!
      A Sáska szája tátva maradt egy pillanatig, majd hitetlenkedve visszakérdezett.
      — Hozzám szólsz?
      A nagy kék pillangó bólintott, s aztán meglepően hirtelen kireppent a tévéből. Volt egy nagy tágas levél a Sáska mellett arra landolt le kényelmesen.
      — Nos — kezdte —, akkor mire is vágysz pontosan?
      — Hogy érted ezt? – nézett meglepetten a Sáska.
      — Látom ám, hogy minden este a tévére mereszted a gülü szemed titokban . Legtöbbször fogalmad sincs, mi van benne, hiszen hipnotizál a villodzó fény, ugye?
      A Sáska elgondolkozott.
      — Lehetséges.
      — Tényleg? Csak lehetséges?
      A Sáska még mindig tátott szájjal bámulta a nagy kék pillangót kinek szárnyán a hold fénye megcsillanva még szebb volt mint a tévében, csak bológatott, a nyála is lassan kicseppent.
      — Na csukd be a szád és figyelj rám — kezdte a nagy kék pillangó. A sáska szemében csak most vette észre, hogy a hold fénye megcsillan a szárnyain, ahogy itt ül ezen a kövér levélen , tetszett magának. Kihúzta magát és selymes hangon mesélni kezdett a Sáskának egy olyan világról amilyet most még elképzelni sem tudott csak vágyott rá.

  • Rita szerint:

    Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam a történet-kezdeményeket, és hogy szavazhattam. 🙂
    Nekem mindhárom történet másért tetszett, szerintem érdemes – sorban – mindhármat befejezni, és kihozni belőle valamit. A kíváncsiságomat mindegyik felkeltette, és kíváncsi lennék, hogyan alakulnak tovább.
    A herceges hangulatos, mesés, kicsit Shrek-es a humorral, és kecsegtetően indul, talán a pozitív énkép erősítést tudnám elképzelni benne, ha már a herceg keresi önmagát.
    A nyuszis szintén klassz, kicsit a Legkisebb ugrifüles sünije jutott róla eszembe, talán mert abban is volt pl. telefon, és ilyen abszurd állatmese hangulata van. Ebben a testi-lelki egészéget látom bele, hiszen önmaga elől, és a saját élete elől zárkóznak emberek a tévébe, a történet pedig kiutat mutathatna a fásultságból, passzivitásból.
    A sci-fi-t is nagyon szeretem, és mivel már eleve egy kommunikációs talánnyal indul, adott szerintem ez a vonal és az emberi kapcsolatok. Ebből még bármit ki lehet hozni, izgalmas a felállás.
    Szóval sok sikert hozzá, bármelyiket is válaszod, de szerintem legyen mindegyik. 😀

    • tibi szerint:

      Szia Rita!
      Nem is gondoltam erre, hogy a történethez párosítod a sugallatot, de nagyon jól felvázoltad. És az eddigi eredmények alapján teljesen jók a meglátásaid.
      Köszönöm, hogy szavaztál, és hogy hozzászóltál. 🙂

  • Halàsz Kata szerint:

    Tibi! MINDIG süt a “szenvedèly”-jàtèkossàg az ìràsaidbòl,motivàlòak,èlvezetesek.
    A 2.törtènet nagyon jòl indìtott a /környezet,körűlmènyek,szokàsok… /
    Izgat, a Te folytatàsod.
    Köszönöm.
    Ciao H.Kata

    Miközben a 3. is hasonlòan izgalmas /a női fantàzia-vàllalkozòkedv korlàtlan?…/

  • Rimóczi Éva szerint:

    Mindhárom mese érdekelne, és tudom, hogy úgyis befejezed mindet, mert nem hagyhatod vég nélkül. A testi-lelki egészséget választottam, mert abban a másik kettő is benne van, így három az egyben.
    Ez a hozzászólás pedig maga a tömör gyönyör. Szép Napokat!
    Éva

    • tibi szerint:

      Köszönöm, Éva! 🙂
      Nem hiszem, hogy mindhármat befejezném, de az egyiket biztosan! A testi-lelki egészségben valóban mindhárom benne van, jó meglátás.

  • Katalin szerint:

    Kedves Tibi!
    Én az első történetet választom.
    A herceg valószínűleg még nem értett meg valamit, mert azt kérdezi, hogy miért kellene teljesítenie a küldetést.
    Nos, mindannyiunknak vannak feladatai, amiket azért kapunk mert a miénk és képesek vagyunk rá. Erre kell rájönnie a hercegnek, hogy a küldetés az övé, mert képes rá, tanulni fog belőle.
    És nincs lehetetlen, csak tehetetlen. (Ez egyébként szerintem mindhárom történetre igaz.)
    További szép napot!

  • Vezsenyi Ildikó szerint:

    Szia, Tibi! Sziasztok!

    Köszönöm, és örülök, hogy sikerült aktivizálnod! Gondolkodtam, az egyes, vagy a hármas. Én sem vagyok oda a főzős műsorokért, meg a TV-ért sem. Azért választom az egyest, mert a herceget nem kell noszogatni, ő már úton van. Támogatni szeretném őt ebben.
    Kérlek, növeld meg az önértékelését a folytatásban! Néha, ez
    hercegekre is ráfér. Úgyhogy, várom a megoldásod!

    Üdvözlettel: Ildikó

    • tibi szerint:

      Szia Ildikó!
      Teljesen jó az okfejtésed. 🙂 Szállítom majd a megoldást – de megvárom, melyik lesz a nyerő. Eddig nem a herceg a befutó, de adjunk neki azért esélyt 🙂
      Köszönöm a javaslatot!

  • Márta szerint:

    Én az elsőre szavazok, ha muszáj választani, de mindegyik befejezésre érdemes. Sugallat: légy önmagad, találd meg a helyed és feladatodat a világban, s akkor boldog leszel.

  • Barna Judit szerint:

    Szia Tibi!

    Csatlakozom Vezsenyi Ildikóhoz, tkp. az én gondolataimat írta le.

    Természetesen úgy gondolom, mindenki önmagát, a saját problémáját próbálja megtalálni és megoldani a mesékben. Ezért is talán az első történet az, amit választottam, ahol magát a feladatot kell megtalálni és az önbizalmat erősíteni hozzá. A lényeg, hogy a herceg már úton van, de némileg tanácstalan, és “nem látja a fától az erdőt” 😉 (vakfoltos, mint mindannyian…)

    A másik kettőnél sokkal inkább a komfortzónából való kibillentés fontosságát éreztem.

    A “forma” miatt a harmadik történetet választottam volna, mert szeretem a sci-fit, de a témája miatt az első a nyerő nálam…

    Amúgy imádom a stílusodat, sokat nevettem közben a vicces szófordulataidon! ☺

    • tibi szerint:

      Köszönöm, Judit! Nagyon jó, amit írtál.
      Ezt a herceget az űrbe kellene küldeni, és akkor maradna a sci-fi meg ő is. 🙂

  • Rozsika szerint:

    Harmadikra szavazok. Hogyan vegyuk eszre a lehetosegeket azokban a tortenesekben melyek hulyesegnek latszanak.

  • Ibolya szerint:

    Szia Tibi! És szia mindenki más is! 🙂
    Az 1-est választottam.
    Először is azért, mert amikor ahhoz a részhez értem, hogy a herceg nyakába vette a nagyvilágot, később meg letette, hangosan felröhögtem. Aztán ezen nevetgéltem egész nap. Láttam magam előtt…
    Komolyan pedig…: olykor (gyakrabban, mint kellene) én is nyakamba veszem a nagyvilágot – vagyis rendszeresen túlvállalom magam minden téren.
    Aztán persze leteszem, mert nehéz.
    A földi fityingek engem se kápráztatnak el, vagyis a kirakati csillogás helyett előnyben részesítem a valós értékeket. Mert mint tudjuk: nem mind arany… (De azért egy ingyenes büfébérlet… lehet, hogy arra nem mondanék nemet.)
    Én is gyakran teszek úgy, mintha nem lenne semmi gondom; nem szívesen terhelem a környezetemet a bajommal. Van mindenkinek külön bejáratú problémája.
    Küldetés: elém nem mókus szokta tenni, hanem az élet. Én meg mindig jól kitérek előle. És valaki el is magyarázhatná, hogy miért teljesítsem?
    A kedvenc mondásom pedig, amit elég gyakran hallanak tőlem a körülöttem élők: vessetek a mókusok elé!

    Köszönöm! 🙂

    • tibi szerint:

      A mókusokra, Ibolya, sok mindenbe beletrafáltál.
      Először is, az ingyenes büfébérleteket mindig örömmel kell üdvözölnünk. Sajnos nekem még nem adatott meg. Bár lehet, így jobban jár mindenki, a büfés is meg én is. 😀
      A túlvállalás pedig annyira tipikus, szóval, üdv a klubban.
      Köszönöm én is 🙂

  • BaNye Bogi szerint:

    Ez szörnyű. Azt hittem, hogy szórakoztató lesz elolvasni ezt a bejegyzést, de bennem rettenetes pocsék érzést keltett, hogy a legérdekesebb résznél van abbahagyva mindhárom történet. Persze ez így rendben is van, de biztos hogy csak egyet fogsz befejezni? Nekem fáj a szívem értük, akármelyik lesz a maradék kettő. 🙁

    • tibi szerint:

      Bogi, ne fájjon a szíved!
      A nyerőt tovább fogom írni, és ha tényleg úgy sajnálod a másik kettőt, annak akár te is kitalálhatod a folytatását. A történetek írása szórakoztató dolog. Ha metafora, akkor direkt valami jót akarunk vele mondani vagy csinálni, tehát még jót is tesz.
      Egyébként igen, valóban jó ötlet volna mindhármat folytatni, de közben sok mást is írok, és nem szeretném túlvállalni:) magam!
      Köszönöm, hogy elmondtad!

  • Vincze Edit szerint:

    Szia Tibi! Én a 3-at választom. Szeretném, ha ez a GPS olyan bogarat rakna a fülembe, amely mást sugall, mint az, amit az orvosok suttognak félelemkeltően, pedig tudom, hogy nincs betegség, csak átmeneti elváltozás, mégis olykor beteker a fehér köpeny hipnózis és nem tudom az akadémikus orvoslásban alkalmazott, protokoll szerinti, aggodalmasságra okot adó intésüket meg nem hallott üzenetként magamban semlegesíteni. 🙂

    • tibi szerint:

      Szia Edit!
      Mást fog sugallni, az egészen biztos. Értem egyébként az aggodalmad, s a fehér köpenyes meglátások mellé az írást tudom ajánlani, amellyel az aggodalmat semlegesíteni lehet.
      Köszönöm a hozzászólásodat! 🙂

  • >