Az üzenet a Betha-tól

Előzmények:

Feltettem nektek a kérdést egy íródó metaforával kapcsolatban. Három sztorikezdemény közül választhattatok, és szintén leadhattátok a voksot azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a metafora sugallata.

Először is nézzük az eredményeket.

Összesen 194 szavazat érkezett. Az első kérdésre a nyerő válasz az űrhajós sztori lett, bár a herceges sem maradt el mögötte nagyon (mindössze 7 szavazattal érkezett kevesebb a herceges történetre):

Itt szeretném elmondani, hogy nem fogom megírni a másik kettő történetet, mert nincs rá időm. Mentségemre szóljon, hogy nagyon sokat írok 🙂

A sugallatra vonatkozó szavazatok eredménye:

81 szavazattal tehát az önbizalom, önértékelés növelése, illetve a pozitív énkép kialakítása lett az első. 

A fentiek tükrében egyrészt

KÖSZÖNÖM!!!, hogy segítettek eldönteni, melyik történet merre menjen. Lent olvashatjátok a folytatást.

Másrészt, megtiszteltek azzal, ha most is leadjátok a voksotokat, amellyel befolyásolni tudjátok a születendő történetet. Kérdések és szavazás a sztori alatt.

Előzmény:

Az üzenet a Betha-tól

Aznap éjjel az űrhajósnő nagyon mélyen aludt. Álmában ismeretlen csillagok között járt, és szabadnak érezte magát. Aztán egy hatalmas zöld mezőn tette le a hajót egy félgömb alakú épület előtt, amely mintha kék üvegből lett volna.

Ébredés után különösen könnyűnek érezte magát. Már-már olyan volt, mintha súlytalanságban járna, de aztán rájött, hogy tényleg abban jár, mert a mesterséges gravitációs mezőt energiatakarékossági okokból kikapcsolta. Így inkább leült az íróasztalához, és becsatolta magát a székében, hogy ne repüljön odébb. Maga elé tette a GPS-t, aminek megvolt az a jó tulajdonsága, hogy javarészt csak akkor szólt, ha kérdezték. Most is csendben maradt, mert az űrhajósnő éppen dolgozott rajta. A GPS volt a fő munkaeszköze, amelyen elérte a központi hálózatot, a Spacenet-et, és természetesen tudott kapcsolódni a hajón lévő összes berendezéshez is. Komolyabb feladatokhoz ült csak át nagyobb teljesítményű számítógépeihez.

Megnyitotta az előző napi üzenetet, amely rövid volt, és nélkülözött minden személyes információt. A megadott koordináták a Naprendszeren túlra mutattak, olyan távolságba, amelyet nem lehetett a megszokott módon megtenni. A határidő nem volt túl szoros, bő két hónapja volt, hogy a megadott helyszínre érjen. Október 30. volt a végső határidő. Az üzenetet a „Betha” társaság küldte.
- Nem értem ezt a levelet. Miért pont nekem küldték? Nem tudom, mit akarnak, és miért pont engem választottak - mondta. - Semmit sem lehet tudni az egészről.
- Egy pár dolognak utánanéztem - szólalt meg a GPS. - A megadott koordináták egy Eeva nevű bolygót jelölnek. Úgy tizennégy fényévnyire van innen.
- És erre mondtad te, hogy csak a hajón kellene egy kicsit tuningolni? Hogyan jussak el ilyen távolságba?
- Nos -, folytatta a GPS társalgási stílusban. - Az éjszaka utánanéztem pár dolognak. Valóban nem kis feladat a hajót alkalmassá tenni a hiperugrásra, de nem is lehetetlen. Viszont az ugrást nem tudja akárki végrehajtani, még erre alkalmas űrhajóval sem. Két lehetőséged van. Vagy megtanulod te magad, vagy valaki mást kérsz meg, hogy beszálljon az utazásba.

Az űrhajósnőt meglepte, hogy a GPS már ennyire felkészült.
Eszébe jutottak korábbi tervei. Mennyi mindent akart, amikor fiatalabb volt! Valójában mindig is szerette volna elhagyni a Naprendszert, de sosem jutott el odáig, hogy tényleg belevágjon. Tudta, hogy technikailag ez lehetséges, mint ahogy azt is, hogy keveseknek adatik meg, hogy megvalósítsanak egy ekkora célt. Korábban még voltak törekvései, elkezdett pár dolgot, de valami mindig megállította. Végül feladta. Rég elmúlt már az az idő, amikor még hitt abban, hogy elhagyhatja a Naprendszert. Rég elmúlt már az az idő, amikor még hitt magában.

Aznap volt néhány fuvarja, s az egyik kereskedő, akit a Földre kellett vinnie, megkérdezte tőle, hogy mi bántja.
- Nem ilyen szoktál lenni. Most olyan hallgatag vagy.
Az űrhajósnő zavartan kapta fel a fejét. Valami kitérő választ akart adni, de aztán meggondolta magát.
- Kaptam egy fura üzenetet. Nagyon messziről. Egész nap ez jár a fejemben.
- A Betha társaságtól, ugye? - kérdezte a másik sokatmondó pillantással. Az űrhajósnőnek elkerekedtek a szemei.
- Honnan tudsz erről?
- Nem te vagy az első. Tudod, sokat közlekedem, mindenfelé megfordulok. És éppenséggel te vagy a harmadik, aki azt mondja, üzenetet kapott a Betha-tól.
- Mit tudsz az egészről? - kérdezte a nő.
- Nem sokat. A Betha-ról gyakorlatilag semmilyen infót nem lehet begyűjteni, csak annyit, hogy az Eeva-n vannak. Oda nem olyan könnyű eljutni. Akivel eddig beszéltem, nem is képes rá. Mint ahogy, gondolom - és itt bocsánatkérő pillantást vetett oldalra - te sem vagy képes erre.
Az űrhajósnő nem válaszolt.

Este leült az asztalához, és szétnézett a hálózaton. Még nem döntötte el, hogy mit tegyen. Az űrhajó felkészítése nem volt lehetetlen, csupán megfizethetetlen a számára. Arra, hogy hogyan is hajthatná végre a hiperugrást, még egyáltalán nem gondolt.
Ekkor bejövő hívása érkezett. Az egyik régi ismerőse, Robert volt az. A férfi hasonlóképpen élte az életét, a saját hajóján szállított mindenféle rakományt.
- Hallom, te is kaptál levelet a Betha-tól.
- Honnan tudsz te erről?- kérdezte a nő, aztán eszébe jutott a kereskedő, aki minden bizonnyal kiváló hírvivő volt. - Te is kaptál?
- Igen.
- És, mit akarsz tenni?
- Erről akarok veled beszélni. Hogy mit is tehetünk ezzel az ajánlattal.
Az űrhajósnő megrázta a fejét. Tisztában volt azzal, hogy nem sok mindent tehet. Javarészt semmit.
- Gyere át, kitalálunk valamit. Ketten okosabbak leszünk - kérte a férfi.
- Ide nem ész kell, Robert, hanem pénz - felelte a nő.
- De a pénzhez is ész kell - felelte a másik, és magában a nő igazat adott ennek. - Különben pedig van egy ötletem.
- Miféle ötleted?
- Gyere át és elmondom.
- Nem gondolom, hogy érdemes ebbe belevágnom - felelte a nő. - És nem is vennéd túl sok hasznomat. Szerintem ezt kihagyom. Neked viszont sok sikert.
De a másik nem adta fel.
- Ide hallgass. Egész életedben kereskedőket, turistákat és műszaki cuccokat akarsz fuvarozni a Naprendszerben? Neked még sosem jutott eszedbe, hogy vannak izgalmasabb dolgok is a világon a taxizásnál?
A nő nem válaszolt. A vonal végén valami zaj hallatszott.
- Gyere át. Most - mondta Robert halkan, és megszakította a kapcsolatot.
Egy darabig csend volt. A nő a GPS-re nézett. Az bátorítólag villant egyet, és kiírta Robert koordinátáit.
- Hát jó, legyen. Bár nem tudom, mi értelme ennek az egésznek - felelte amaz, és felállt, hogy készíttessen magának egy koktélt az italautomatával.

Robert hajója a Hold egyik kikötőjében állomásozott. Amikor megérkeztek, és kinyitották a hajó ajtaját, a férfi egy melléképület mögül lépett elő.
- Jó, hogy jöttél. Figyelj, menjünk most innen - elfojtott hangon beszélt.
- Micsoda? De hát hova? Nyitva van a hajód ajtaja.
- Tudom - felelte a férfi. - Na haladjunk.
Nyugodt volt, de hangjában feszültség csengett.
- Induljunk már, majd elmondok mindent!
Az űrhajósnő nem kérdezett mást. Azonnal indultak.

Amint a hajójuk távolodni kezdett, két férfi lépett ki Robert hajójából.
- Nem fog visszajönni - mondta a magasabbik.
- Nem baj - felelte a másik. - Meg fogjuk találni.

Köszönöm a figyelmed!

Kérlek, mondd el a gondolataidat a hozzászólások között.