Jenő ősi szabócsalád sarjaként élt egy szerény kis házban. A ház rejtette a szabóságot is, ott fogadta ügyfeleit Jenő. Nemcsak a ház volt szerény, hanem Jenő is, így békésen és hellyel közzel boldogan éldegélt ott. Majdnem teljesen elégedett volt.
A házzal nem volt baja, a szabással sem, a vevőkkel sem, de Jenő valami másra vágyott. Egy ideig maga sem tudta, mi hiányzik, csak amikor a közeli kikötőben sétálva egyszer belebotlott pár utazóba, azok vidám kacagása döbbentette rá: Világot akart látni, utazni akart. Úgy érezte, egy kaland vár rá valahol, de a vágyat, hogy egyszer majd útra kél, szíve egy titkos csücskébe gyömöszkölte, s mint gondos szabó, apró ezüstgombot is vart a csücsökre.
Akkoriban nem voltak se buszok se ibuszok, így az emberek szekérre szálltak, ha ából bébe akartak menni. Jenő vágyai azonban messzi, egzotikus tájakra húztak, ahová csak hajóval lehetett eljutni, egy hajóút pedig igen nagy summára rúgott. Jenőnek majdnem volt annyi pénze, de azt a szabóság bővítésére gyűjtögette.
Két dolog volt nagyjából az életében a szabáson kívül. Az egyik az olvasás, a másik a barátja, Dezső. Dezső hasonszőrű istenteremtményeként élt pár utcával odébb, szakmáját tekintve pék volt, s bár nem volt túl okos, de megvolt a maga sütnivalója. Ő ismerte Jenőt, s belelátott még a szíve csücskébe is.
- Hagyd már ezt a vacak szabóságot. Szállj hajóra, vár a nagyvilág.
- Nem hagylak itt, komám - felelte Jenő, de közben azt gondolta: "Nem hagyhatom ott a szabóságot, mit szólna hozzá megboldogult apám".
Ahogy már említettem, Jenő szenvedélyesen olvasott, s törzsvendég volt a helyi könyvtárban. Már az összes útikönyvet kikölcsönözte vagy hússzor, és minden kalandregényt is, mert a képzelete élénk volt és színes. Esténként mindig a könyveket bújta, hacsak nem jelent meg nála Dezső, hogy legurítsanak pár pofa sört. Jópofa pasas volt a Dezső, s ilyenkor Jenő is feledte kissé szíve búját.
Jenő egy görbe este után egyenesen hazatért, s mivel álom nem jött a szemére, az asztalhoz ült, s gyertyafénynél olvasni kezdte kedvenc könyvét. Az egy távoli szigetről szólt, amelyen hatalmas fák nőttek, s a békés bennszülöttek szívesen láttak minden új jövevényt. Jenő szemei lecsukódtak, fejét a nyitott könyvre hajtotta...
Álmában látta a bennszülöttek lobogó tábortüzét, amelyet körbetáncoltak az asszonyok, miközben a férfiak békésen pipázgattak, s a gyerekek nevetve kergetőztek. Szinte érezte a füst szagát.
Tényleg érezte, mert a gyertya lángja nagyot pöffent és kialudt. Jenő kinyitotta a szemét. Ágyba bújt, és reggelig forgolódott.
Másnap a fáradtságtól kótyagosan ténfergett a piacon Dezsővel. Egy árus füstölt hallal kínálta őket, s Jenőnek eszébe jutott a távoli tábortűz. Aztán egy kovácsműhely mellett vitt az útjuk, s megpillantotta az izzó kemencét. Lelki szemei előtt megjelent a bennszülöttek tüze. Gyermekek nevettek a közeli parkban, s Jenő lelki füleivel hallani vélte a csepp szigetlakók vidám zsivaját.
Egy erős kéz szorította meg a vállát. Meglepetten kapta fel a fejét.
- Mi van veled, cimbora? - nézett rá kérdőn Dezső.
- Nem is tudom, semmi. Jól vagyok - füllentette barátja. Dezső azonban sokatmondó mosollyal nyúlt zubbonya zsebébe.
- Tudom én mi kell neked. Nesze!
S egy szórólapot nyomott Jenő orra alá. Jenő olvasni kezdte. Szíve hevesebben dobogott, s ettől megremegett a szíve csücskében rejtőző titkos kívánság is.
- A hajó három nap múlva indul. Több kisebb szigetet is érint, mielőtt eléri a távoli partokat.
Jenő szeme könnybe lábadt, s ökölbe szorított markába gyűrte a papírlapot.
- Nem lehet... A szabóság.
De akkor Dezső kivette a kezéből a szórólapot, kisimította, és az orra alá dugta.
- Olvasd el rendesen. Szabót keresnek a hajóra. Ingyen utazhatsz. És mit gondoltál, az emberek pucéran járnak más országokban? Maradhatsz szabó, s láthatsz távoli világokat is.
Jenő szíve pattanásig feszült. Apró pendülés hallatszott, s valami a földre hullott. Dezső vette fel. Egy apró ezüstgomb volt az.
- Tartsd meg! - kiáltotta Jenő örömmel. - És az Isten áldjon meg.
Megölelte barátját, és futni kezdett hazafelé.
Dezső elgondolkodva nézegette a gombocskát, majd zsebre vágta, és elégedett mosollyal indult tovább.
A metaforát mindenki másképpen értelmezi. A jelentése az Olvasótól is függ.
Neked mit üzen ez a történet?
Szívesen olvasom a gondolataidat a hozzászólásoknál.
Még több metafora a blogban:
Metafora: Hogyan születnek a csillagok? (és a pillangók)
Korábban a csillagok születését mindenféle elméletekkel próbálták igazolni, ősrobbanás, univerzum meg minden, de ma már tudjuk, hogy nem így van.Valójában korábban nem léteztek sem csillagok, sem pillangók, de ne ijedj meg, nem volt az
A tudósok, akik felébredtek
Ez az írás a változás kulcsa, és mivel ezt a kulcsot gondoson kidolgozott tollal hozták létre, az ajtó, amelyet kitár majd előttünk, nagyszerű új utakra fog vezetni, ezért érdemes ezt a történetet figyelmesen elolvasni,
A különleges királyfi
Ez a történet egy rövid metafora, amelyben egy egyszerű sugallat van elrejtve. Kíváncsi vagyok, megtalálod-e. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon érdekel, szerinted mi a pozitív üzenete ennek a mesének. Örömmel veszem a véleményedet a
A varázstükör
Többen kérdezték tőlem, hogy akkor most hogyan is kell elképzelni egy metaforát. Olyan, mint egy történet, vagy pont az? És mit kell vele csinálni? Kenyérre kenni vagy kezet mosni vele? Na jó, ezt senki
Gyógyító metafora: A titkos forrás
A most következő történet bizonyos szempontból egy sima (avagy közönséges) mese. Állatok szerepelnek benne, erdő meg titkos forrás, meg minden hasonló. Más szempontból azonban ez nem egy sima mese, hanem egy gyógyító metafora. Ez
Melyik metaforát választod?
Mivel a mániám az írás, ezért akartam írni egy komolyabb metaforát. A komolyabbat úgy értem, hogy egy összetettebbet, aminek több szereplője és szála van, de nyugodtan lehet vicces, ha akar, attól, hogy még komoly.Hármat
Időnként visszatérek a régebbi írásaidhoz.Most is ezt tettem.A Jenő és a távoli tüzek című metaforád lekötötte a figyelmem,vettem belőle az üzenetet.Majd elgondolkodom róla,és döntést hozok a kellő pillanatban,hogy ezentúl nem a bankban csücsültetem a pénzecském,hanem utazunk,sokat utazunk életem nagy szerelmével.Irány Olaszország!!!
A hiedelmeink olyan korlátok, falak, melyektől nem látunk meg bizonyos lehetőségeket. A korlátot lehet összetörni, lebontani, átugorni, de ami azon kívül van, csak akkor válik létezővé számunkra, ha túl jutottunk a korláton (v. falon). Egy jó barát, egy külső segítség megkönnyítheti az “ugrást” és a látást, de csak akkor, ha mi is vágyunk rá és elérkezett az ideje. A szívcsücsökre varrt ezüst gomb telitalálat! Hallottam, ahogy lepattant!
Köszönöm, Márta!
A metafora-értelmezésed is telitalálat! ?
Nekem azt üzente a történet, hogy érdemes a szívünkben titkos vágyakat dédelgetni, mert az élet kínál lehetőséget a megvalósításukra, néha a legváratlanabb módon. És érdemes ezekkel élni. Ez már velem is megtörtént (pedig akkor még nem is olvastam ezt az írást). Szóval higgyük el, hogy a mesék valóra válhatnak. 🙂
Köszönöm, Anikó!
Örülök, hogy ezt már meg is tapasztaltad 🙂