Hivatás vagy szívatás?

Életünk egyik legfontosabb területe a munka, és ez szerintem nagyon is helyénvaló (az esetek zömében). Kivétel, amikor a bevétel elapad, s áradó öröm helyett csak bosszúsággal és idegességgel járó tortúra az egész.

Egy csomó időnk elmegy a munkára, épp ezért nem mindegy, mennyire vagyunk vele elégedettek. Az embernek néha muszáj megfogalmazni, hogy mennyire tartja jónak az életét vagy annak bizonyos részeit, nehogy abba a hibába essünk, hogy például a munkánkról azt gondoljuk, hogy

• jó, pedig egy kis erőfeszítéssel sokkal jobbat is találhatnánk
• rossz, pedig ki lehetne belőle hozni jobbat
• kiváló, közben pocsék
• rettenet, pedig valójában főnyeremény
• nem neked való, miközben valójában a hivatásod lehetne
• elmegy, közben szívatás az egész

Tehát először is célszerű megvizsgálni a saját érzéseinket, majd a realitást. (Az olyan, mint a valóság, de jobban hangzik.) E kettőt összevetve végül elmés meglátásokat nyerhetünk, amelyek szórványosan fizikai megnyilvánulásban bontakozhatnak ki. Ennek az írásnak pont ez a célja. Szeretném, ha együtt bontakoztatnánk ki az életünk (de ezt ne vedd házassági ajánlatnak, csupán mindketten végiggondolhatjuk a következőket).

Szereted a munkád?

Ebben a kérdésben van néhány burkolt előfeltevés, hogy például van munkád, és lehetséges szeretni az embernek a munkáját. Ezt tehát ne vitassuk. Ha nincs munkád, akkor kérlek, szerezz egyet most, és aztán olvass tovább. Szeretnék neked releváns tartalmat szolgáltatni.

Megvan? Akkor mehetünk tovább.
A fő kérdés:

Ha számszerűen és tárgyilagosan kellene értékelned a munkádat, milyen osztályzatot adnál neki? 

Egyes a legrosszabb, ötös a legjobb, mint az iskolában. De ma már egy valamirevaló iskolában szövegesen értékelik a tanulókat, így határozzuk meg kicsit konkrétabban az elégedettségünk fokát.

Fontos szempontok:
Pénz, idő, élvezeti szint, fejlődési lehetőség.

A pénz és az idő összefüggenek, a legjobb a sok pénz rövid idő alatt, fordítva a legrosszabb. A pénznél persze a "sok" pontatlan megfogalmazás, talán az "elegendő' mennyiség az ideális. Persze kérdés, hogy mire legyen elegendő, kenyérre és vízre, vagy mindenre, amit csak szeretnénk. Én az utóbbira törekszem. Az időnél a kevés és sok sem feltétlenül meghatározó, mert rossz munkából kevés is sok, az igazán jóból pedig sosem elég, mert az már több, mint munka. Az "élvezeti szint" az egyik leglényegesebb, vagyis hogy szereted-e csinálni. A fejlődési lehetőség mindenképpen fontos - ha mégsem, akkor máshol lesz fontos, nem a munkában.

Gondolj most a saját munkádra, és válaszd ki, melyik a legjellemzőbb értékelése a lentiek közül. Az iskolai osztályzatokon kicsit csúsztattunk, mert a jó nem elég jó, és van jobb a kiválónál.

Nyilvánvaló, hogy egyes munkáknál kevesebb a lehetőségünk, mint ketteseknél. Újságkihordóként például bizonyos korlátokat el kell fogadnunk, de ha űrhajósnak mentünk, a határ a csillagos ég.

Jó, valójában mindenre igaz, lehetsz hegesztő, kutyaidomár, szabad úszó szövegíró vagy szabványügyi hivatalnok, mindenképpen érdemes elgondolkodnod.

1. Egyes: Szívatás

A szívatás azt jelenti, hogy rettentően nem élvezed (utálod, eleged van belőle, a hátad közepére sem kívánod) azt a munkát, amelyet napi szinten végzel, ÉS ráadásul még csak meg sem fizetik, MIKÖZBEN egy csomó energiád elmegy rá.

Ha például újságkihordó vagy, a legrosszabb terep a tiéd, hegyre felfelé kell egész nap másznod egy harmincöt kilós kerekes kocsival, aminek az egyik kereke kitört, és közben mindent a nyakadba varrnak, de alig fizetik valahogy, azzal is folyton késnek, és még be sem vagy jelentve. Ez a legtöbb, amit ebből a helyből ki lehet hozni (örülj neki, hogy ez is van).

2. Kettes: Elmegy

Talán nem is olyan rossz, nem kell magad halálra dolgozni, és igaz, hogy nem igazán szórakoztató, de azért a pénz elfogadható. 

Ha például újságkihordó vagy, és csak a mini szórólapokat kell hordanod egy közepes terepen, és nincs is mindig munka, de azért épp kijössz a pénzedből, akkor ez valami hasonló. Talán, ha vennéd a fáradságot, és beszélnél a főnököddel, kaphatnál több munkát is, és később talán más jellegűt is, de nincs hozzá kedved, és nem is biztos, hogy volna erre esély, és különben is.

3. Hármas: Jó

A jó munkát meg kell becsülni. A jó azt jelenti, hogy szinte élvezettel tudod csinálni, valamiféle örömöd leled benne. Mondjuk, hogy van másra is időd mellette, ráadásul egész jól megfizetik, még félre is tudsz tenni, ha akarsz.

Ha például újságkihordó vagy, és szinte minden napra van mit kihordanod, és ha megkeresed a főnököd, nem hord le a sárga földig és azt sem mondja, hordd el magad, hanem kaphatsz egy kis plusz feladatot, ami talán már nem is kihordás, hanem valami nagyobb horderejű feladat, például a munka megszervezése. Te pedig mindkettőben jó vagy, a szórásban és szervezésben is, ezért még jobb lesz a jó.

4. Négyes: Kiváló

Ez már tényleg kedvező, mondhatnánk, hogy bravó! (De egyes helyeken csak úgy mondják: "baró"). Ha neked is ennyire nagyszerű, akkor nagyon szereted csinálni, és jó is vagy benne, és inkább az a jó, hogy ha csinálhatod, ezért nem baj, ha sok, de ha kevés, azzal is megbékélsz, mert van elegendő pénzed, és munka nélkül is le tudod magad kötni.

Ha például újságkihordó vagy, de csak ritkán mész terepre, mert nem kell már neked, de azért a testmozgás kedvéért szívesen megcsinálod néha, mert élvezed, és ismered a hordás minden apró trükkjét, és tudod, hogy lehet a leggyorsabban, legkönnyebben és legügyesebben szétszórni a lapokat. Valójában már te osztod ki, hogy mit, ki és hova vigyen, ráadásul már a marketinggel is foglalkozhatsz, amiért persze jutalékot is kapsz. Ha kedved szottyan, este elmész vacsorázni meg moziba. Ha nem szottyan, otthon összeütsz valami finomat, és paplanos ágyban nézed a filmet, vagy kedveseddel hódolsz egyéb szenvedélyeknek.

5. Hivatás

Amikor úgy érzed, hogy pont annak születtél, ami vagy, és a munkád az elsősorban örömforrás, valami, amit azért csinálsz, mert szereted, és akarod, ráadásul még jó is vagy benne, akkor munkád helyett hivatásod van. Folyton tanulsz, és már másokat is tanítasz, mert minden érdekel, ami a munkáddal kapcsolatos, és mindent kipróbálsz, és azt szereted, ha a legtöbb időd ez tölti ki. A pénz nem a legfontosabb, de ha bőséges a jövedelmed, attól azért nem fogsz mély depresszióba esni. Valahogy feldolgozod a lelki terhet, bár hosszasan kell relaxálnod azon a távoli trópusi szigeten, amit a biztonság kedvéért vettél, hogy legyen hol elmélyedned önmagadban.

Ha például újságkihordó vagy, és még mindig járod a terepet, de már csak a félévenként megrendezett kihordóverseny miatt, amit mindig meg is nyersz, mert te vagy a legjobb, és már te vagy a tulajdonos, és az alkalmazottaid ugyanolyan elhivatottak, mint te, mert tanítod őket, és foglalkozol velük, akkor természetes, hogy nem kell a fogadhoz verni a garast, főleg azért, mert rájöttél, hogy az interneten ugyanezt megteheted, és ezért bővíted a tevékenységi köröd, és apróhirdetési portált üzemeltetsz... 

Akkor talán, amikor erdőszéli vidéki házad kertjében a hintaágyból  este felnézel az égre, rájössz, hogy neked a határ a csillagos ég, szegény űrhajósok meg egy szűk kabinban kuporognak odafent.

Mit tegyél?

Miután mindezeket végiggondoltad, és megfogalmaztad, mennyire vagy elégedett a munkáddal, vajon mit érdemes tenned?
Valójában a válasz egyértelmű.

Ha a munkád a hivatásod, örülj és folytasd! Nagyon jó neked.

Ha a munkád kiváló, hozz ki belőle még többet, és magadból is persze. Tedd még jobbá.

Ha a munkád egész jó, akkor vesd meg rendesen a lábad, és aztán kezdj el lépkedni. Tedd igazán izgalmassá, szeresd jobban, keress többet.

Ha a munkád elmegy, akkor becsüld meg, de ne elégedj meg ennyivel. Javíts valamit valahol, változtass, legyen rá igényed, hogy jobb legyen, és tegyél is érte. Megéri a fáradozást.

Ha a munkád szívatás, nagyot kell rajta alakítanod, de az is lehet, ideje lelépned, és jobb helyeken kamatoztatnod a tehetséged.

Tudom, hogy nem lehet olyan könnyen értékelni a saját munkádat, mégis, ha van kedved, tedd meg nekem, és mondd meg, hogy te mennyire tartod azt. (A felmérés névtelen, email címet nem gyűjtünk.)

Az eredményeket természetesen közzéteszem.

A gondolataid örömmel olvasom lent a hozzászólásoknál.