Ez kifejezetten az NLP fő előfeltevéseire vonatkozik. Nagyon nehéz volna bebizonyítani azt, hogy a térkép nem a terület, vagy azt, hogy nincs kudarc, csak visszajelzés. Ha úgy teszek, mintha ezek igazak volnának, és e szerint élem az életem, akkor elkezdenek működni, valóra válnak az életemben. Ezek nem minden esetben konkrét, kézzel fogható dolgok.

Egy nagyon fontos dolgot szeretnél elfogadni 5 éve, és nem sikerül. Ez így túl rejtélyes még a számomra, hogy tudjam, mit lehet tenni egy ilyen esetben. Valóban fontos? Kinek, neked?

Ha egy dolog, ami a számomra nagyon fontos, de egyáltalán nem olyan, amilyennek szeretném, akkor vagy megváltoztatom, vagy elfogadom. Gyakran az elfogadással együtt elveszti a jelentőségét, a fontosságát, így az elfogadásból lemondás lesz, ami nem feltétlenül rossz.

Elfogadni valamit egyszerű. Annyit tesz, már nem akarod megváltoztatni. Tudod, hogy van. "Számítasz rá." Én ugyanezzel a mozdulattal elfordítom a fejem tőle.

A mai hírlevélre válszolva tudnál abban segíteni megmagyarázni hogy lehet a valós életben alkalmazni azt a mondatot hogy "csak elfogadjuk őket, úgy teszünk mintha igazak volnának " és akkor megjelennek a dolgok.Én egy nagyon fontos dolgot szeretnék elfogadni 5 éve de nem sikerül .Vajon miért mit rontok el mindig ?

Az írásvetítős dolog nagyon szemléletes! :) Én talán kicsit Photoshop-szerűen jelenítem meg magamban a rétegeket, azonban a "rétegek" is sok mindent jelenthetnek. És az "élet iskolája" metafórád is nagyon elgondolkoztató.

És igazad van, előtted áll és a Te felelősséged a választás lehetősége. Ha ezt megértjük, már megérte enelpézni egy kicsit:)

Sziasztok!
A közelmúltban feliratkoztam a NLP hirlevelére.
Hát, azt kell mondjam: szerencsére. Ugyanis helyrerakta a bennem megfogalmazott gondolatokat, vagyis inkább címet, vagy stílusosan - cimkét - adott nekik.

a minapi hirlevélből idézve, hozzátenném az én gondolataimat.
Idézem:

"Egész szépen kezdünk belemerülni az előfeltevésekbe. Hiszen már tudjuk,mindenkinek van egy térképe a valóságról, és nem keverjük azt össze magával a valósággal, nem ám. Azt is tudjuk, hogy minél több választási lehetőséget rakunk erre a térképre, annál jobb lesz nekünk, de ha mégsem jön össze valami, hát az nyílván nem kudarc (kudarc??? van ilyen szó? azt hiszem, nincsen:), hanem visszajelzés ."

Az én gondolatom, ahogy már én is összszedtem, de nem jutottam vele dűlü
őre, csak itt érlelődött bennem.

Ahogy én látom a "térképet", de ez ráadásul tényleg térkép:
---
1.+++
Képzeljünk el egy iskolát, ahol az oktató egy írásvetítőt használ a tananyag ismertetéséhez, amibe átlátszó fóliákon teszi be az ismertető anyagot.
Az oktatás tárgya a fővárosi közlekedés, és a különböző közlekedési lehetőségek, és útvonalak, a megállók rajza, mind, más fólián vannak.

Első a kerékpárutak (és csak a kerékpárutak) elhelyezkedése, kiterjedése, csatlakozási pontjai, stb. az oktatás tárgya, jól szemléltetve, különböző színes, egyenes, folyamatos, szaggatott, görbe, stb vonalakkal a fólia segítségével.
Az előadó jól képzett a témában és igen jól szemlélteti ezt a közlekedési lehetőséget, órákat, heteket is igénybe vehet ez a téma, mire részletesen, jól körbejárja és a hallgatók is magukévá teszik.
Következő a gyalogutak, járdák.
Majd a közutak a járművek részére.
Követi a troli-, a villamos-, metróvonalak ismertetése, mind különböző fóliákon.
És még sorolhatnám.
Mit akarok ezzel bemutatni? Hogy jön ez ide?
Helyettesítsünk be a fenti történetbe a nekünk idevágó dolgokat.
Az iskola az élet iskolája, a fóliák pedig egy-egy előadó, vagy tanfolyam, vagy könyvek, példaképek.
(Biegelbaiuer Pál, Béky László, Domján László, Csontos Vilmos, Gyurcsok József, Balogh Bogumil….., Ekhard Strom???, Stb)
A fólián látható dolgokkal nincs mit vitatkozni, az ott van, abban az összefüggésben igaz is, és elfogadható.
DE!
A fóliákat egymásra rakva, már előttem áll - és az én felelősségem - a választás lehetősége, hogy melyik úton indulok el, és mikor melyik lehetőségre szállok át!
Sőt, a birtokomba jutott tudás alapján már esetleg én találok ki újabb lehetőségeket!