Az én életmetaforám az elefánt. Mikor erre rádöbbentettek, sok mindent megértettem magamban és az életemben.

Igen, rádöbbentettek. Én észre se akartam venni talán. Pedig igazán egyértelmű volt. Sőt, tudat alatt én is tudtam. A nyakamban hordom medál formájában. Az egyetlen nyaklánc, ami már igazán régóta meg van és viselem.

Ahhoz, hogy erre rájöjjek Charles tudására, feladataira volt szükségem. Mindenre van metaforánk. A metaforáknak szerkezetük van. Ha erre ráébredünk és felfedezzük ezeket, könnyedén tudunk akár változtatni is rajta, és ezáltal mi is változunk.

Metaforáinkban ott rejlenek hiedelmeink is. Ezeket ha felfedezzük, akkor már megismertük őket. Innentől kezdve tudunk dolgozni velük, rajtuk.
Mindannyiunknak rengeteg hiedelme van. Ezek mozgatnak minket.

Számomra az Átrajzolás nagyon jelentős felismerés volt. Akkor jöttem rá, hogy milyen komoly változást lehet elérni csupán a szubmodalitások megváltoztatásával. És arra milyen fontos szerepük van ezeknek. Pontos szerkezete van minden élménynek. S ha szeretnénk, hogy egy rossz élményünk ne érintsen többé olyan negatívan minket, akkor elég ennek az élménynek a szerkezetét megváltoztatni. Hatalmas élmény volt, mikor átvittem egy hangot a másik helyre, akkor a kép magától átkerült a másik oldalra.

Kíváncsian várom, mit hoz holnapra Henrik Lell nekünk az Átformálással!