Enelpések tollából: Az égig érő fa

Lemezborító

AZ ÉGIG ÉRŐ FA
- lemezajánló -

A népi költészetből már ismerős lehet ez az elnevezés. Mindannyian hallottunk már róla meséket és a magyar népi kultúra alapjaiban is megjelenik. Szokás életfának is nevezni. Van azonban egy másik égig érő fa, ami még korántsem ennyire széles körben ismert, de létezik. Olyannyira létezik, hogy külön életet él. A kezdetekben lévő apró magból lassanként kinőtte magát egy termetes fává és nem adta fel célját, egészen az egekig tört, hogy aztán összekösse az eget a földdel, s életet adó gyümölcsei által szóródjanak szét magjai, melyek újabb fákká sarjadnak.

Nem kertelek. Egy versről van szó, mely csakhamar zenévé nőtte ki magát, egy gyógyító lemezzé. Egy ember készítette egy másiknak, mint (újjá)születésnapi ajándék, de oly sok kézen keresztül ment és mindenkire hatott így vagy úgy. Sokan mondják, gyógyít. Lehet benne valami, mert van, akit a zene ölel át a hallgatásakor, van, akit a szellemisége ragad magával. Van, akit elvarázsol és egy másik helyre repít, távol a városok zajától, egészen fel a hegyekbe egy tisztább, élhetőbb világba, van, akit pedig lehúz, magához láncol és nem szabadul öleléséből. Van olyan is, akit láthatatlanul kerít hatalmába a lemezből áradó őszinteség és szeretet. Egy azonban mindenkinél ugyanaz. Ha eléggé érzékeny és nyitott szívvel hallgatja, akkor nem tudja kikerülni a változást, amit elindít, ott legbelül. A lélek felismeri azt, ami neki szól. Persze, ha hagyja az ember.

Története is van, méghozzá eléggé egyszerű. Van egy lélek, ami éli a maga kis világát, amikor is kettészakad és leszületik a földre. A felek teljesen más helyre és közegbe érkeznek. Aztán már csak az egyik fél szemszögéből követhető a történés, ami nem más, mint az örökös hajsza a másik megtalálásáért, az egység élményéért. A békés nyugalom az anyaméhben, a születés pillanata és a földi lét útvesztői, a rengeteg harc az énnel és a világgal, úszni az árral szemben, a folytonos társadalmi elvárások és megfelelni vágyás mind megjelenik. Végigkövethető, ahogyan változik a világ és az ember. Egy azonban sosem változik, az pedig a cél. A cél, hogy az egyik fél megtalálja elveszett párját és újra egyesüljön vele. A lélek emlékeibe kapaszkodva próbál az emberke fennmaradni az élet ingoványos talaján. Sokszor nem érti a világot, amely körülveszi, sokszor meg is kérdőjelezi annak létjogosultságát, de bármi is történik vele ezen a hosszú úton, a cél mindig ott lebeg a szeme előtt. Aztán, amikor már megjárta a magány legmélyebb bugyrait is, amikor már nincs olyan mély gödör, amiben ne járt volna, akkor megszabadul az emlékeket takaró homálytól. Bár még gyenge lábakon áll, de szíve megedződött a sok kihívástól, miket elé vetett a sors. Feláll a maga ásta gödörben, felnéz az égre, meghallja a szél hívó szavát, felismeri önmaga árnyékát, felismeri a nevet, mely mindig ott duruzsolt a fülében és elindul, hogy földön-égen felkutassa elveszett felét, ki már ott áll a folyó parton és figyeli a közeledőt.

A vers végén ugyan megtalálja az egységet, de ezzel még nincs vége a történetnek. A két lélek egyesülése, az önmegvalósítás, az abszolút cél elérése még hátravan. Viszont amit innentől magukkal visznek, az már nem róluk szól, hanem a körülöttük lévő világról. Nem lábnyomot hagynak maguk után, hanem egy égig érő fát, ami képes gyökerével megkapaszkodni a földi létben mégis ágaival már Istent érinti. És igazándiból itt kezdődik a nagy kaland. www.egigeroerdo.hu

 

Szeretnéd meghallgatni Te is ezt a zenét? Megteheted itt: Az égig érő fa - vers és zene

És, és, és: A legszebb szó a You Tube-on

Megosztás

Hozzászólás

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><p><br><img><table><tr><th><td><tbody><theader><sub><sup>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről