Éjszakai séta. Ma már elkezdtük érzékelni az energiákat. Adtunk, kaptunk energiát. Nagyon érdekes volt. Mindekttőnk érzékelése hasonló volt ebben a folyamatban. Éreztük, mikor adunk, és mikor kapunk. Kapcsolódtam egy fának az energiájához is. Annyi mindent mesélt.

Aztán este, mikor alkonyodott már kint voltunk az erdőben. Tom elmesélte, mit tartanak a peruiak a nap keletkezéséről. Először csak a hold volt itt, ő adta az összes fényt, ami volt. Az ő gyermekei sokan voltak, és itt éltek a földön. Aztán egy nap jött valami nagyon fényes, ez volt a Nap. A nap is hozta a gyermekeit. Nagy harcok dúltak a gyermekek között. Aztán úgy döntöttek, hogy az éjszaka a hold gyermekei játszhatnak a földön, és nappal pedig a nap gyermekei. Így kerültek a hold gyerekei a földön lévő természetes dolgokba. Fákban, levelekben, kis állatokban élnek ezek a szellemek.... akik az alkonyatkor kezdenek életre kelni, kezdenek láthatóvá válni, ha nagyon kiélesítjük perifériás látásunkat. (Ekkor a pálcikák működnek aktívan szemünkben.)
Csak azt tudom leírni én mit éreztem.

Ahogy sétáltam felfele, és elengedtem magam, mélyeket lélegeztem (pikopiko légzéssel), egyszercsak éreztem, hogy valami hív, húz. Az egész erdő körülöttem életre kelt. Mögöttem közben éreztem a biztonságot sugárzó két embert és energiájukat. Volt egy pillanat mikor meg is álltam, mert annyira belemerültem az erdőbe, hogy elhagytam társaimat. De egy ponton éreztem, nincsenek itt. Bevártam őket. Tényleg jócskán le voltak maradva. Az időtlenség vett körbe minket. Mindig láttam a szemem legszéléből, ha ki kellett kerülnöm egy gödört vagy bármit. Voltak helyek, ahol olyan nagy energiákat éreztem, hogy féltem beszippant. Ezeket csítítanom kellett magamban, hogy most még sajnos nem vagyok kész arra, hogy beljebb menjek. Aztán felértünk egy szép tisztásra, kezdett feljönni a hold, itt visszafordultunk, és mentünk lefele a kocsikhoz vissza. Lefele még inkább ezekre az energiákra figyeltünk. Megkért minket Tom, hogy néha álljunk meg és kapcsolódjunk egy kis bokor, vagy fa, vagy kő energiájához.

Hihetetlen volt. Voltak helyek, amiket éreztem nagyon erősen, de tovább akartam menni, csitítottam őket, hogy majd legközelebb jövök még, de muszáj volt megállnom és egy kicsit hozzájuk fordulnom. Ilyen érzésem legalább 4 helyen volt. Félelmetes volt érezni ezt, jólesően hátborzongató.

Rengeteg energiát kaptam, és adtam.
Remélem ma is ki tudunk menni!

Elõzõ nap

Következõ nap