Így 40. életévem felé, arra a felismerésre jutottam, hogy egész életemben mindig az anyagi jómódot szerettem volna megszerezni, és ehhez különböző tanfolyamokat, elméleteket, módszereket gyűjtöttem azt remélve, hogy ezek majd meghozzák számomra az áhítozott sikert. (Mellesleg az a nyilvánvaló dolog elkerülte a figyelmem, hogy az emberek nem pénzre vágynak, inkább az általa megszerezhető mögöttes érzésekre. /Jól mellé lőttem ezzel a tudattalan céllal/.)

A gondolatok, törtesések önmagukban nem pozitívak vagy negatívak. A szubjektum valamely nézőpontja dönti el, hogy az adott időben, helyzetben rávonatkozóan milyen polaritása van a történésnek.
De, honnét kapjuk az információt, honét tudjuk, hogy szenvednünk kell, vagy boldognak kell lennünk az adott történés megjelenésekor?

Talán szüleinktől és környezetünktől tanuljuk meg, mit kell gondolnunk bizonyos dolgokról?
- és ők honnét tudják?
Talán a vágyak beteljesülése vagy beteljesületlensége miatt érzünk polaritást?

Mik voltak ezek?
- Hiányzott a hit abban, hogy ÉN irányítom az életem és csak ÉN, csak is ÉN tehetek mindenről, ami velem történik. (felelősség vállalás saját sorsunkért)
- Az egyértelmű CÉLOK
- A HIT, VÁGY, ELVÁRÁS hármasa.
- És az egyik legfontosabb, hogy programozz Alfában és CSELEKEDJ Bétában.
- A folyamatos elemzés
- És akkor még nem tudtam, hogy MINDENNEK MEG KELL FIZETNI AZ ÁRÁT, ráadásul ELŐRE.
És mond, mit változtattál ezután? És megjött a várva várt siker?

Szerintem alap állapotban mindenki negatív gondolkodó. Természeti törvény, hogy minden arra felé mozdul el amerre a legkisebb az ellenállás.
Sajnos minden változás fájdalmas, ami nem a kényelmi zónákon belül van! Ezért a könnyebbnek látszó utat látjuk járhatóbbnak.
Ezért van sok kövér ember (a mozgás fájdalmas), ezért ülnek az emberek tv előtt ahelyett, hogy tennének valamit a sorsuk jobbra fordulásáért (az új dolgok tanulása fájdalmas, inkább a kormány a hibás vagy valaki más) és sorolhatnám tovább.

1991-ben elvégeztem barátommal a tanfolyamot, nagyon lelkes volt a barátom.
Én soha nem lelkesedtem igazán semmiért, de barátom lelkesedése, és hátha igaz alapon belevágtam.
Mi volt a tanfolyamon?
Hát valóban olyan dolgokról hallottam, amit addig még soha, de én kétkedő voltam. Ennek ellenére kipróbáltam a tanfolyamon tanultakat, hátha történik valami.
És történt?

Az óriási pesszimizmusunkban, ha más nem is történik, az biztos megtörténik, hogy rosszul érezzük magunkat saját bőrünkben. Ez a kellemetlen érzés viszont magával hozza, az egy jobb életi iránti vágyat is.
Szia Zoli!
Szia!
Zoli, neked, hogyan sikerült megtalálni a pozitív utat?

Hogyan gondolhatok valamiről mást, ha mást gondolok?
Ha nagyrészt negatív gondolatok itatják át életünket, hogyan lesz ebből pozitív gondolkodás?
Ha negatív dolgok történtek és történnek velem, hogyan gondolhatnám az ellenkezőjét?
Hogyan veszem észre, hogy pozitívan kéne gondolkodnom, ha negatívan gondolkodom?
Ha úgy gondolom mások a hibások az Én helyzetemért, mitől ismerném el, hogy Én vagyok a hibás?

1991-ben hallottam valami csodamódszerről. Valami olyanról, amit ha megtanulsz, megváltoztatja az életedet. Csodás gyógyulásról, anyagi sikerről és vágyak teljesüléséről sustorogtak. Állítólag mindenki megtudja csinálni, nem kell hozzá semmilyen speciális képesség, magas intelligencia, vagy sok pénz.
Valami Agykontroll, vagy minek hívják.

Azt mondják, hogy két napos és itt Salgótarjánban is lesz! Az akkori fizetésemhez képest kicsit soknak tűnt az ára, de a csodamódszer, ami megszabadíthat minden nyomorúságomtól és…

A félelem áthatja minden tetted?

Mit tegyek?
Mit tegyek!
Leszarom, nem érdekel!
Mit tegyek!!!
Meg őrülök!
Segítsen már valaki!
Nem tehetek semmit, mindenki ellenem van, senki sem ért meg!
Nem bírom ezt tovább, valamit tenni akarok! Mit csináljak???
Valaki segítsen már rajtam!
Szemétláda mindenki, senki sem értheti meg!
Görcsben van a gyomrom. Remeg a szám. Leírhatatlan érzés kerít hatalmában.

Mit tehetek?

Sajnos ez a” rémálom” egyáltalán nem mondható egyedinek. Az emberek 70%-a ilyen vagy hasonló mintáktól szenved (a maradék 30% meg valami mástól).
MI A HELYZET VELED?
Kiábrándult vagy?
Kilátástalannak látod az életed?
Úgy érzed, nem bírsz változtatni?
Kirekesztettnek érzed magad a világból?
…

Munkás családból származik, elvált szülők gyermekeként igen nagy szegénységben nevelkedett. Már az óvodában kiderült számára, hogy nem egy közösségi ember. Az általános iskola egy rémálom volt számára. Még nyolcadik osztályos korában sem tudott kielégítően írni-olvasni, így az általános iskolában elsősorban a hallottak és vizuális benyomások alapján próbálta felfogni a tananyagot.

Az alanyunk: Mikes Zoltán, 37éves, két gyermek apja. Fizikai jellemzői átlagosak, semmilyen furcsa vagy kirívó testi jellemzői nincsenek. Alapvetően pesszimista beállítottságú, melankolikus. Nagy beleérző képessége van, figyelmesnek gondolja magát az embertársaival szemben. Mindenhez tehetségesnek érzi magét, de semmiben nem elég jó. Nehezen barátkozik, nem csapatjátékos. Utál konfrontálódni.

Ezt a titkot szeretném megosztani veled.