A fékezett habzású döntések titka

0 Hozzászólás

szeptember 11, 2017

Személyiségfejlesztés, NLP, önismeret, a fékezett habzású döntések titka

Szoktál habozni, mielőtt döntéseket hozol?
Gondolom, igen. Sőt, remélem. Mert bizonyos értelemben ennek megvan a maga haszna, amiből pedig neked van meg a hasznod, és ha azt a hasznot magadhoz veszed, akkor a habozás egy egészen hasznavehető tevékenység. Biztosan van, aki gyorsan és jól dönt, nem úgy, mint például én, aki lassan és rosszul, de azért, tegyük hozzá, egy döntésnél nem annyira derül ki vagy be egyértelműen, és kétértelműen sem, hogy jó vagy rossz. Viszont tény, hogy a mai világban igenis van jelentősége annak, hogy egy döntést MIKOR hozol meg. Ezt sürgetési tényezőnek is nevezhetjük, és azt, hogy el akarjuk-e ítélni ezt a bizonyos tényezőt, érdemes meggondolni, vagy, ha rendelkezel angol pénzzel, akár meg is fontolhatod.

A sürgetési tényező arról szól, hogy a döntésed meghozatalának van egy határideje.

Például meg akarod-e venni az akciós lapos tévét, vagy nem. De, ha meg akarod venni, akkor iparkodjál, mert már csak két darab van, és már csak egy napig tart az akció. Mondhatnánk, hogy fúj, buta kereskedő, manipulálni akar bennünket, de hát nem erről van szó. A kereskedő el akarja adni a lapos tévéjét, de mégsem várhatjuk el tőle, hogy örökre vigye le az árát, vagy azt, hogy az utolsó darabot rejtse el nekünk valahol hátul a raktárban, mert mi van, ha majd a jövő héten mégis meg akarjuk venni.

Ha a moziban hétfőn este megy egy jó film, az kedd reggelre már teljesen elmegy, vagyis ha el akarsz menni te is, hogy megnézd, akkor ne húzd tovább az időt, mert végül teljesen kinyúlik majd.

Tehát van a sürgetési tényező, ez tény, ezért is hívják úgy, hogy TÉNYező. Miközben a tényezőnk tényez, neked meg KELL hozni egy bizonyos döntést. A döntés arról szól, hogy igen, kihasználom a lehetőséget. Azt, hogy "nem, nem érdekel az egész", azt nem sürgeti senki. Azt nem is kell meghoznod, mert a határidőn túl már csak ez van neked.

Ha képes vagy egy icipicit elvonatkoztatni a kereskedelemtől és a marketingtől, akkor hamar észreveheted, hogy milyen rossz az, amikor NINCS sürgetési tényező.

Például rosszul érzed magad a bőrödben, mert
- kevés a pénzed,
- beteg vagy,
- elhagyott a kedvesed,
- unod a munkád.
És az is lehet, hogy más bajod van.

Tehetnél a problémáid ellen, mert
- szerezhetnél még pénzt,
- meggyógyíthatnád magadat,
- a kedvesed helyett kereshetnél egy másikat, egy kedvesebbet, aki nem hagy el,
- változtathatnál a munkádon.
És az is lehet, hogy másfajta dolgokat csinálhatnál.

De nem teszed. Nem okolhat ezért senki téged, még magadat sem okolhatod, mert az okolás kivédhető, ha vannak kifogásaid. És vannak.

Mert
- pénzt szerezni nem könnyű, örüljünk, hogy van lyuk a fenekünkön, és annak is, hogy megfelelően funkcionál,
- az egészség nem a kertben terem, hogy csak úgy le kelljen szedni, és különben is, kinek van erre pénze meg ideje,
- a kedvesed egye meg a fene, hogy így elhagyott, és el is ment a kedved az egész párkapcsolattól,
- a munkát meg kell becsülni, és jobb, ha nem ugrálsz, mert végül két szék között a földre ülsz, és talán még szőnyeg se lesz a feneked alatt, hiába van rajta lyuk.
És az is lehet, hogy ez csak a kifogásaidnak egy töredéke, mert neked jóval több kifogásod van.

A kifogások igazolást adnak a nem cselekvésre. Sürgetési tényező hiányában pedig a kifogásaidnak sosem jár le a szavatossága.

Ha ugyanis semmit sem teszel, csak vívódsz, szenvedsz, halogatsz, vársz, habozol és tétovázol, akkor pontosan az történik, ami elvárható. Marad az összes problémád, és a lehetőségeid is megmaradnak, mert a döntéseket később is meghozhatod. Két év múlva ugyanúgy a kezedbe veheted az életed irányítását, mint most.

Senki sem fog azért piszkálni, hogy nem a saját életed éled, hogy takarékra vetted a boldogságot az életedben - kivéve engem, de azt már megszokhattad.

Most is ez fog következni. Szeretnélek meggyőzni arról, hogy emeld fel a feneked. Nem a fenekedre akarok kilyukadni, hanem arra, hogy ideje gátat vetni a habozásodnak, mert ha egyszer tehetsz valamit az életedért, akkor azt érdemes minél hamarabb megtenned. Például tegnapelőtt. Vagy tegnap. Ha adok egy kis haladékot, akkor most azonnal.

A saját érdeked, hogy tegyél valamit, hiszen rólad van szó. Ha ezt nem ismered fel, senki sem fog megróni ezért, csak éppen megmaradnak a régi problémáid. Ez rossz - hacsak nem ragaszkodsz foggal körömmel a saját boldogtalanságodhoz. Ez nem vicc, sokan vannak, akik a betegségüket, fájdalmukat, becsapottságukat olyannyira a sajátjuknak tekintik, hogy nem hajlandók elengedni.
"Ez az én boldogtalanságom, és nem adok belőle senki másnak." 

Elárulom a fékezett habzású döntések titkát. Feltárom előtted az utakat, s neked csak el kell rajtuk indulnod.

Személyiségfejlesztés, NLP, a fékezett habzású döntések titka, híd

Az egyszerű út

Meg a logikus. Szerintem tényleg ez a legegyszerűbb, nem is tudom, miért említem meg. Talán az is benne van, hogy az emberek kevesen lépnek rá erre az útra.
Az egyszerű út a józan paraszti ész útja, amelyet logikával és ésszerűséggel köveztek ki.
Ezen az úton mindig pont arra mész, amerre célszerű.
Ez azt jelenti, hogy minden pillanatban olyan döntéseket hozol, és úgy cselekszel, hogy neked (és a szeretteidnek) jó legyen. Nem maradsz egy olyan munkahelyen, ahol alulfizetnek és felülről taposnak, hanem keresel egy jobbat. Ha magányos vagy, ismerkedsz, ha szomorú vagy, felvidítod magad. Nem biztos, hogy ezek sikerülnek, de legalább megpróbálod, és mivel nincs olyan, hogy kudarc, csak visszajelzés létezik, ezért egészen bizonyos, hogy előbb vagy utóbb igenis eléred, amit akarsz.
Ez az út nem mindig járható, mert nem mindig akarsz rálépni. Ne engem kérdezz, hogy miért.

A másik útja

Mert a suszternek bizony nem (csak) a fenekén van a lyuk, hanem a cipőjén is.
És mondhatnánk, hogy szegény cipész így nem is hiteles, mert ha már a saját cipőjét sem képes befoltozni, akkor hogy is vinnénk oda neki a sajátunkat.
Nem igaz?

Persze, hogy nem.
Gondoljunk például a legendás családterapeutára, Virginia Satir-ra, aki rengeteg család életet hozta rendbe. Különleges tehetsége volt ehhez - miközben ő maga elváltként élte az életét.

Sok olyan helyzet van, amikor tudunk segíteni másoknak. Bölcs, meggondolt és segítő tanácsokat adunk, amelyek - ha megfogadják - valóban megoldják mások problémáit. Van hozzá érzékünk.
Ugyanakkor a saját életünk gondjait nem tudjuk orvosolni.

Épp ezért lehet hasznos, ha gondolatban kilépsz a testedből (mondom, gondolatban! eszedbe ne jusson tényleg kilépni a testedből, mert isten bizony, frászt kapok tőled!), és leülsz veled szemben. Meghallgatod szépen a problémádat, és így, kívülről szemlélve a másik éned problémáját, adhatsz neki tanácsot. Logikus, ésszerű, előremutató tanácsot.

Aztán visszaléphetsz a saját testedbe, s miután kényelmesen elhelyezkedtél, meghallgathatod, mi volt az a jó tanács.
Aztán pedig fogadd meg.

Ez egy kissé spirituálisnak tűnhet, ezért mondok egy egyszerűbb megoldást. Kereshetsz valaki mást, akit szeretsz, akiben megbízol, vagy aki egyszerűen csak okos, és tud segíteni.
Aztán kérj tőle segítséget. Ez sokaknak nagyságrendekkel nagyobb feladat, mint segítséget nyújtani. Mégis, ez egy nagyon jó megoldást. Ha már magadon nem tudsz segíteni, kérj meg mást, hogy tegye meg.

A varázslatos ösvény

NLP, önismeret, a fékezett habzású döntések titka, varázslatos ösvény

A kreatív írás egyik általam igen kedvelt technikája a bűvös mondat, amely elhessegeti a felhőket az égről, és rávilágít a megoldásra, sőt, gyakorta több utat is kijelöl, amelyeken elindulhatsz. Ezek az utak olyan varázslatos ösvények, amelyeken át a legsötétebb problémákból is néhány lépéssel kiléphetsz a napfényre.

A bűvös mondat így hangzik:

"Nem tudom, mi a megoldás erre a helyzetre, de ha tudnám, akkor azt mondanám, hogy..."

És egyszerűen folytasd a mondatot. 

Talán hülyének nézel, talán az is vagyok, de vállalom, és jólesik. Ugyanis a bűvös mondat működik, persze csak akkor, ha folytatod. Legjobban írásban működik, mégpedig folyamatos, megállás nélküli kézírással. Ez a szabad írás, amit úgy képzelj el, hogy tényleg nem állsz meg írás közben, hanem folyamatosan írsz. Nem emeled fel a tollad a papírról, csak addig, amíg kirakod az i-re a pontot, az ű-re a vesszőket, vagyis csak egy szempillantásra. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad közben gondolkoznod, hogy mit írj. Szabad, de írd is le közben, hogy mire gondolsz.

Mivel senki sem mondta, hogy amit leírsz, azt meg is kell tenned, vagy meg kell mutatnod valakinek, vagy bármit is tenned kell vele, ezért a dolognak nincs tétje. Talán sületlenség lesz, amit írsz, de lehet, hogy végül mégiscsak kisütsz belőle valamit. Nem csak egy gondolatod lehet, hanem sok-sok.

A bűvös mondat szóban is működik, ha nem agyalsz a folytatásán hosszú perceket, hanem egyszerűen kimondod az első gondolatod. Mondd ki, ami a szíveden van. Ha nincs a szíveden, keresd a szádon, mert ami a szíveden, a szádon. Ha ott sincs, érdemes megnézni a nyelved hegyén. Ha ott van a nyelved hegyén, akkor mondd ki. Ilyen egyszerű az egész. Talán ezért ismerik kevesen. Az emberek jobban hisznek a bonyolult dolgokban, mert azt gondolják, hogy a komplikált problémákat csak bonyolultan lehet megoldani. Valójában nem. A komplikált problémákat le kell egyszerűsíteni, így a megoldás is olyan egyszerű lesz, mint egy pofon (aúúú!).

Utak a mélyből

Vannak olyan utak, amelyekre nem léphetsz rá akárhol. Mélyen alá kell szállnod, hogy meglelhesd őket, mert ezek a tudattalanod végtelen tárnáiban erednek. Már a bűvös mondat is erre a területre vezet téged, de vannak még más módszerek is, amelyek ide visznek el. Például az NLP, vagyis a Neuro Lingvisztikus a programozás. Vagy a Belső Írás, a Hipnózis és a különféle relaxációs technikák. Ha nem járnék kilencezer karakternél, írnék ezekről bővebben - de addig nyújtózkodj, amíg a képernyőd ér - gátat kell vetnem a gondolataimnak, különben sosem érünk a végére.

A mindegy útja

A mindegy útját könnyű kiválasztani. Ez ugyanis pontosan az az út lesz, amelyiken elindulsz. A mindegy út akkor válik úttá, amikor rálépsz. Kell egy kis bátorság, hogy végre rálépj az útra, valahogy úgy, mint mikor Indiana Jones kilépett a szakadék fölött a nagy semmibe, de végül a lábai alatt megjelent a mélységen átívelő híd. (Kérlek, ezt ne próbáld ki otthon, még akkor sem, ha egyébként van a nappalidban szakadék.)
Ha már alaposan kitotojáztad magad, és hosszú ideje nem tudtad eldönteni, merre indulj, akkor ne fontolgasd tovább, hanem indulj el VALAMERRE. Ezt könnyű teljesíteni.

Mindegy, merre indulsz, mert ha a legrosszabb utat választod, akkor is történik végre valami, és megszűnik az egy helyben toporgás, vagy, ahogyan azt mondani szoktuk, vége a töcsmörgésnek.

A rossz döntés is jobb, mint a nem döntés, ugyanis a rossz döntésnek vannak következményei, amelyekre reagálhatunk. Ha rossz úton indultál el, akkor egyszerűen módosítsd az irányt, és keress egy jobb utat, de semmiképp sem szabad visszafordulnod, mert akkor megint ott leszel, ahol a part szakad.

Azt kívánom erre a hétre, hogy találd meg a saját utad, s indulj el rajta. Ne félj, minden rendben lesz.

Üdvözlettel:
Szűcs Tibor
sürgetési tényező

About the author 

Tibi

A Mindennapi NLP alapítója, szerző, tréner, írásmániás, családapa. Ha meg akarod ismerni, olvasd el az írásait, kövesd a Twitteren: https://twitter.com/tibiszucs

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
>