Gyengéden

31 Hozzászólás

július 2, 2018

Személyiségfejlesztés, önismeret, gyengéden

Van egy problémám az emberekkel, meg úgy általában a világgal.
Na, ez jól kezdődik.
Mennyivel szerencsésebb lett volna az, hogy: Ez a mi világunk egy csodálatos hely (hej!), és az emberek fantasztikus lények.

Maradjunk mégis az első változatnál, és elmondom, mi bajom az emberekkel.
Elsősorban az, hogy sokszor csak magukra gondolnak. Az emberek nem tudnak elszakadni a saját kis világuktól, márpedig a kommunikáció (például amikor ketten beszélgetnek) szerencsés esetben kétirányú folyamat. Adatok jönnek és mennek, mint az interneten, letöltés és feltöltés. Te mondasz valamit, azután a másik ember mond valamit. Ez így hasznos, és az emberek sokkal jobban szeretik az ilyen beszélgetéseket, mint azokat, amelyek valójában csak "beszélések".  Mert van, amikor valaki csak mondja-mondja, miközben a másik csak hallgatja-hallgatja.

Nem jó ez így. Érdemes figyelni pár dologra.

Ne beszélj túl sokat
Beszélni beszélhetsz, és kell is.
Sokat is beszélhetsz, mert néha számít az, hogy mennyit mondasz el, és a legjobb, ha minden lényeges dolgot el is mondasz. De legtöbbször a fontos dolgokat is elegendő elmondani EGY alkalommal. Ha már magadat ismétled, baj van. Ha sokadszorra mondod el ugyanazt, akkor meg jaj. (Hát hiába mondtam már el ezerszer neked, Jenő, hogy ne igyál annyit?)
Ami fontos, hogy soha ne beszélj túl sokat.

- Ha már öt perce beszélsz, és a másik ember meg sem szólal, csak néz, valószínűleg túl régóta tartod szóval.
- Ha már nagyon mélyen elmerültél valamiben, ami számodra izgalmas és örömteli (vagy bosszantó és fájdalmas), de a másik embernek nem biztos, hogy az, akkor talán ideje volna átadni a szót.
- Ha folyton csak saját magadról beszélsz, túl sokat beszélsz.
- Ha mindig csak mondod, de sosem kérdezel, mellébeszélhetsz.

Tételezzük fel, hogy segíteni akarsz a másik embernek, akivel beszélgetsz. Szerintem ennek alapfelállásnak kellene lenni az emberek között, hogy segítsenek egymásnak.
Ha a másik egy mondatot mond ("elhagyott a férjem"), és te azonnal részletes cselekvési tervvel látod el, és számtalan jó tanáccsal a lelki felépüléséhez, és már felajánlod, hogy nálad is meghúzhatja magát, nem biztos, hogy jót teszel. Talán egy kicsit sem bánkódik, hanem örül (vagy röhög a markába), vagy nagyon is bánkódik, de már egy csomószor végighallgatta mástól ugyanazt, amit mondtál, vagy más okból érdektelen a számára - viszont szívesen mondana még valamit, ha kérdeznél.

Kérdezz!
Van egy feltevés, miszerint ha változtatni akarsz valamin, akkor az 90% információgyűjtés és 10% változtatás, persze csak akkor, ha jól akarod csinálni. Ha másoknak akarsz segíteni, akkor mondhatnánk, hogy kilenc kérdésre jusson egy válaszod. Először ismerd meg a másik embert, annak a problémáját, félelmét, helyzetét, és csak utána mondj egy dolgot neki.
De az is lehet, hogy CSAK kérdezned kell ahhoz, hogy a másik ember felismerje a saját útját, és döntést hozzon, vagy cselekedjen.

Természetesen nem mehetsz át vallatóba, mert akkor hamar elküldenek majd melegebb vidékre. Kérdezni is tudni kell.

Párnázz!
A párnázás egy elég egyszerű és fontos technika. Röviden annyit tesz, hogy direkt kérdés helyett csak közvetve kérdezel, vagy nem is kérdezel, csupán mondasz, esetleg még azt sem, csak hangosan gondolkodsz.

- Nem tudom, hogy gondolkodtál-e már azon, hogy újabb állás után nézel.
- Kíváncsi vagyok, mit válaszolt erre a főnököd.
- Érdekes volna, ha kétszer annyit keresnél valahol máshol, nem?

Persze párnázni lehet így is, meg úgy is, hiszen ahány párna, annyi huzat - de a lényeget biztosan érted így is. Légy kíváncsi, de tapintatosan (lassan siessél.)

Ne légy túl biztos magadban
Ezt most ne értsd félre, szükséged van magabiztosságra, hinned kell önmagadban, és ne legyenek lehetetlenek előtted, és mögötted sem, ez legyen az alap nálad.
De amikor egy másik embernek gondja van az életében, nem tud továbblépni, valamit rosszul csinál, akkor talán te már tudod, hogy hol rontja el, és tudod, mit kellene tennie - de ne legyél biztos abban, hogy igazad is van. Hacsak nem úgy ismered a másik embert, mint a tenyeredet, és nem tudsz mindent róla, akkor nem tudhatod, mi volna számára a legjobb döntés. Így nem volna jó neki tanácsot adni, hogy mit tegyen. Hasznos volna azonban SUGALLNI, hogy mit tehet meg ebben a helyzetben. Ha neki tetszik ez a lehetőség, talán ki is használja. De nem mondhatod meg a tutit, mert neki nem biztos, hogy tényleg tuti.

Vezesd rá a megoldásra, és hagyd, hogy saját maga fedezze fel.

Gyengéden
Az egész kommunikációs, emberi kapcsolódásos izének a lényege a gyengédség.

Az jutott az eszembe, mi volna, ha mostantól kedvesen érdeklődnénk embertársaink felől. Hogy van, mi újság, mi történt vele? És ez NEM a szokásos és üresmondó mi újság volna, hanem valódi, szívből jövő érdeklődés.
Aztán figyelnénk, hogy észrevehessük, hogy a másik egyáltalán nyitott-e bármiféle kommunikációra.

Aztán megmutatnánk, hogy kíváncsiak vagyunk, mert segíteni szeretnénk, ha tudunk.
És ha a másik is nyitott erre, és elmesél mindent, akkor tanácsok helyett csak elgondolkodnánk vele együtt, hogy mit is tehetnénk egy ilyen helyzetben. Utakat mutatnánk neki, és talán volna köztük olyan, amelyikre a másik szívesen rálépne - de ezt csak ő dönthetné el.

Szerintem ez a normális. És nagy öröm, amikor olyan emberekkel találkozom, akik így lépnek kapcsolatba másokkal.
És sajnos sokan elég távol állnak ettől. Nem azért, mert buták vagy gonoszak, hanem egyszerűen csak nem figyelnek erre.

Aztán az is eszembe jutott, hogy mennyivel egyszerűbb GYENGÉDEN kapcsolódni valaki máshoz szavak nélkül. Legyen szó a kedvesedről, a gyerekedről vagy a kutyádról, a gyengédséget beleviheted egyetlen mozdulatba vagy érintésbe is. Ezek az érintések azok a pillanatok, amelyekre még nagyon hosszú idő múlva is emlékezni fogunk, amikor már annyi mindent elfelejtettünk.

Azt kívánom magunknak erre a hétre, hogy legyünk egymással gyengédek.
Te mit gondolsz erről?

About the author 

Tibi

A Mindennapi NLP alapítója, szerző, tréner, írásmániás, családapa. Ha meg akarod ismerni, olvasd el az írásait, kövesd a Twitteren: https://twitter.com/tibiszucs

  • Szia Tibor! Köszönöm a leveled. Sok okos dolgot írtál nekünk , az jutott eszembe, amit olvastam egyszer, hogy “tudom te tudod mindezt, én csak bokán ruglak, hogy használd vegre”.

  • Nagyon köszönöm ezt a hétindítót, megfogott, és teljesen egyetértek vele. Sokkal több gyengédség jöhetne a mai világba, ha sokan nem félnének gyengédnek lenni a másikhoz 🙂

  • Szia Tibi es Olvasoid! Gyengedseg: nagyon fontos, kulonosen manapsag, mert egyre durvabb, sietosebb vilagunkban mar a 10 eveseknek is felvagtak a nyelvet. Tisztelet a kivetelnek termeszetesen. Kellemetlen viszont, ha nem a megfelelo szemely gyengedeskedik az ember lanyaval vagy epp a szamodra fontos ember keptelen viszonozni a gyengedseget. Koszonom az irast. Mindnyajatoknak gyenged estet kivanok es tovabbi gyenged momentumokat! Udv., Noe, az Erinto -:)

    • Köszönöm, Noémi, rátapintottál egy fontos dologra, hogy bizonyos fajta gyengédség nem feltétlenül üdvözlendő minden körülmények között 😀
      Ha nem viszonozza egy fontos ember a gyengédséget, az is egy külön problémakör. Érdemes a dologgal foglalkozni.

  • Csatlakozom Éva válaszához: Nekem is ismét jókor jött:))
    És igen- kéretlenül tanácsot osztogatni valóban félrevezető lehet, de ez már egy másik történet. szép napot , üdv.: Zsu

  • Szia Tibi! Nemrég mentem vissza a munkhelyemre Gyed-ről. Rengetegen tartanak beszédeket! A gyengégsegtől zavarba jönnek , vagy hülyének néznek. Pedig mindenki erre vágyik, nem?
    Köszönöm, szeretem az írásaidat.
    Dorottya

    • Érdemes lehet elgondolkodni, mit is értünk pontosan gyengédség alatt, mert valóban zavarba hozható vele más ember. Nem tudom, ki nézhet ezért hülyének. És nem is biztos, hogy mindenki erre vágyik. Illetve önmagában nem is elég a gyengédség.
      Milyen beszédeket tartanak?

      • Egy egyszerű kérdésre szónoklatban válaszolnak.bezarkoznak,és tudományosan fejezik ki magukat,hogy nehogy fény derüljön a valódi szemelyisegukre. Ezek egyébként tanári szobában elhangzó szónoklatok,beszélgetések helyett.
        Szerintem az általad gyengedsegnek nevezett technikák nem kellemetlenek,csak szokatlanoķ. Köszönöm,Tibi

  • Gyengédség, szelidséd, empátia – ezek jutottak eszembe soraidat olvasva. Minap telefonon volt részem egy ‘beszélésben’ – én csak hallgattam az illető monológját! Van olyan szitu, amikor már az is segítség lehet, ha csak meghallgatnak. Szoktam kérdezni: mit szeretnél? Meghallgatásra vágysz, vagy tanácsot is szeretnél kapni? Úgy tapasztalom, hogy már csak ez a kérdés is gyengéden terel. Köszönöm soraidat! Gyengéd, szemlélődő hetet kívánok!

    • Köszönöm, Zsóka! Telefonon még könnyebb belecsöppeni egy ilyen beszélgetésbe, ott minden képi információ ki van zárva. Tapasztaltam már 🙂

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >