tükrözés

Miben vagyok jó?

Miben vagy még jó?
- kérdezte Tibi.
Miben vagy annyira jó, hogy modellként szolgálhass mások számára?

Elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy amit modellezni lehetne rólam, az a

Kapcsolatteremtés

Honnan tudom, hogy ebben jó vagyok?

A reakciókból, a visszajelzésekből. Abból, hogy általában szívesen beszélgetnek velem barátaim, barátnőim, kollégáim, tanítványaim, sőt sokszor ismeretlenek, vagy épp vadonatúj ismerősök is. Életkortól, nemtől, nemzetiségtől és érdeklődési körtől függetlenül.

Nem volt ez mindig így. Az általános iskolában a tanár néni lányaként nem volt egyszerű jó kapcsolatba kerülni az iskolatársakkal. Mindig jó kislánynak kellett lennem, de a jó kislányok nem népszerűek a vagány rosszcsontok körében. Márpedig ebben az életkorban ők vannak többen – legalábbis a tanárok szemszögéből. Pedig akkoriban még tolerálták, hogy szünetekben az iskolaudvaron rohangáltunk és hangoskodtunk, hogy aztán a következő órán megint viszonylag nyugodtan tudjunk ülni 45 percig.
(Nemrég hallottam egy iskoláról, ahol azzal büntetik az órai rendetlenkedést, hogy a gyerekek a szünetben nem mehetnek ki az udvarra… Remélem, ez nem általános szokás.)