2012. január

A 2012-es év januári, LELTÁR témájához kapcsolódó írások, feladatok.

2012. januári játékunk

2012 januári játékunk lezárult, a nyerteseket e-mail-ben is értesítettük.
A nyertesek listája megtekinthető ITT!

Bár a sorsolás már lezárult, a játék most is elérhető, ha szeretnéd megtalálni a rejtett szavakat, megteheted
Aktuális játékunk ezen az oldalon található


A januári játékunkról:

A Mindennapi NLP 2012. január havi témája a leltár, vagyis eredményeink, céljaink, vágyaink áttekintése, értékelése. A témát bevezető cikkben rejlő kép egyrészt csupán illusztráció, másrészt viszont egy játék, amelyben elmerülhetsz.

A képen 10 különböző szót láthatsz többször megismétlődve (amelyekre épül a teljes feladat is).

Ezek a szavak a következők:

emlékezés
eredmény
értékelés
érzés
logika
bátorság
elhatározás
elengedés
prioritás
célok

Ezek a szavak tehát sokszor ismétlődnek a képen.

Elrejtettünk azonban 3 újabb szót is ezen képen. Ezek a szavak csupán egyetlen egyszer fordulnak elő a képen, s amennyire tudtak, el is bújtak.

A feladat a következő. Keresd meg a képen, melyik az a 3 szó, amelyet elrejtettünk! Tehát amely nincs benne a fenti, 10 szót tartalmazó listában!

Hogy kényelmesebbé tegyük a számodra a böngészést, a képet nagy felbontásban letöltheted innen is (vagy kattints a kis képre).

2012. januári nyerteseink


A 2012. janáuri játék nyertesei:

1. díj: Részvétel 2 fő részére a 2 napos, élő Villámolvasás tanfolyamra: Miskolczi Angelika, Jánoshalma

2. díj: NLP könyvcsomag: Halmágyi Ilonka, Câmpia Turzii

Jupó elmélkedései a világról és önmagáról - Első lépések (2.)


Első lépések (2.)

Az írás első felét IDE kattintva olvashatod.

Még gyerekfejjel rá kellett döbbennem arra, hogy a magunk megfigyelése úgy a legegyszerűbb, ha azt nézzük meg, hogy miként reagál ránk a világ vagy épp a másik személy, amikor épp beszélgetünk. Figyeljük a gesztusait, a szavait, amiket mondatai hordoznak, nézzük a szemét, a kéz- és testtartását. Izgalmas játék volt ez mindig is, s ki hinné, hogy milyen sokat elárul rólunk a mások viselkedése. Persze ez sem megy olyan könnyen, mint ahogyan az hangzik. Hosszas megfigyelés és elemzés vezet el addig, hogy a lehető legvalósághűbben tudjuk megmondani azt, miként is jellemeznek minket beszélgetőpartnerünk gesztusai.

Emlékszem arra az esetre, amikor Perkola barátommal beszélgettünk, s igyekeztem kívül helyezni magam a saját helyzetemen. Mondhatjuk úgy is: perspektívát váltottam.

Egy jól megrakott tűz körül üldögéltünk, s néztük ahogyan a fahasábok eleinte átveszik a tűz melegét, majd izzásba jönnek, s miután átadják magukat a hirtelen hőnek és lángokat csapnak ki magukból mindenfelé, fokozatosan átmennek egy finomabb izzásba, ahol az erő már nem a lángban van, hanem a folytonosan, egyenletesen meleget adó parázsban rejlik. Arra már nem nagyon emlékszem, hogy miről is folyt a diskurzus – mert hát Perkolával a világ legtöbb dolgát át tudtuk beszélni –, de arra jól emlékszem, ahogyan barátom velem szemben ül, és beszélgetünk. Pontosabban én beszélek, ő pedig hallgat.

Tőkesúly és kormánylapát

Tõkesúly és kormánylapát

Már régóta nem teszek fogadalmat év elején, hogy ez meg ez lesz, ennyit fogok majd fogyni, meg ilyesmi. Miért nem? Mert nekem még soha nem jött be.

Szerintem nem fogadkozni érdemes, hanem komolyan átgondolni, hogy mit is szeretnék, és azt hogyan akarom elérni. Tudom, hogy sokan írnak listát céljaikról az év első napján és az év végén büszkén húzogatják ki azokat, amelyeket sikerült elérniük.

Akinek nem sikerül kipipálnia a beteljesült célokat több dologra is gondolhat. Lehet, hogy csak a vágyait vetette papírra és már akkor tudta, hogy ezt ő úgysem fogja elérni. Lehet, hogy valójában nem is akarta. A másik dolog, nem vette figyelembe saját értékeit, saját meggyőződéseit, feltehetően valaki másnak akart megfelelni, akár a szüleinek, akár a kedvesének.

Miért van az, hogy gyakran nem vagyunk tisztában azzal, hogy az életről alkotott véleményünk, az értékek, elvek, amelyek irányítanak, valójában nem is a sajátunk? Csak az olyan mondatok zökkentenek ki, figyelmeztetnek néha, hogy „Olyan vagy mint az apád/anyád!” vagy „Tegnap nagyapa pont ezt mondta.” Ha egy kicsit elgondolkozunk ezeken a megjegyzéseken, lehet, hogy ráeszmélünk arra, hogy tényleg, amikor gyerek voltam, nagyapa ezt sokszor mondta. Lehet, hogy a világról alkotott nézeteinket, viselkedési mintáinkat már kora gyerekkorban kölcsönvettük a nagyoktól és észrevétlenül lényünk lényegévé vált.

Ha valaki rájön erre, mit tehet? Hogyan alakíthat ki olyan énképet, amellyel jobban tud azonosulni?

Jupó elmélkedései a világról és önmagáról - Első lépések (1.)

Első lépések (1.)

Sok mérfölddel a hátam mögött a minap úgy döntöttem, hogy papírra vetem gondolataimat. Ugyan még sok minden előttem van az életben, de amit eddig megéltem az mégis sokat mondhat azoknak, akik még csak most kezdik saját útjukat járni. Nem hiszem, hogy megoldottam a gordiuszi csomót, sem azt, hogy az élet misztériumát kiismertem volna, de magam tanulságára is kikívánkozik belőlem életem bizonyos részeinek története, s az, ahogyan mertem változtatni magamon és körülményeimen.

Rengeteg döntést kellett meghoznom az évek során. Hol fájdalmasat, hol kevésbé fájdalmasat, de azt hiszem, életem legnehezebb lépése az volt, amikor eldöntöttem, hogy jobban meg akarom ismerni magamat. A döntés nehézsége abban állt, hogy nem tudtam miként és hogyan is kezdhetnék neki. Egyetlen cél vezérelt: megtudni ki vagyok Én.

Mondanom sem kell, hogy sem szüleim, sem pedig barátaim nem tudtak mit kezdeni egy olyan egyszerű – mégis számomra alapvetően fontos – kérdéssel, hogy ki vagyok Én? Akárhányszor is teszem fel ezt a kérdést magamnak nap mint nap, sosem tudom, miként kellene válaszolni. Valami mindig kimarad a válaszból.

Talán 14 éves lehettem, amikor legelőször felmerült bennem az alapvető igény, hogy megfogalmazzam magamnak létem alapjait. Azonban sokáig nem jutottam el, mert a kérdés értelmezésénél elakadtam.

Ki vagyok én?

Miféle kérdés ez?

Akármilyen oldalról is közelítettem meg, annyit sikerült megállapítanom, hogy jóféle kérdés, mégis valószínűleg a legnehezebben megválaszolható az összes közül, ami eleddig a fejemben motoszkált. De ez engem csöppet sem bátortalanított el. Inkább adott némi célt az életemnek és későbbi vándorlásaimnak.

1. feladat: Leltár (2.)

LELTÁR
2. feladat: Jelenből a jövőbe
a nyomtatható változatot a cikk alatt töltheted le

A feladat első részében elkalandoztunk a múlton, s amit ott találtunk, azt a jelenben rakosgattuk ide-oda, így végül kialakult egy színes, lehetőségekkel és érzésekkel teli gondolatbuborék a fejünk körül. Nem egy kipukkadós buborék, hanem egy olyan, amelyeket a képregényekben is láthatsz. Ha a buborékban úszkáló gondolatfoszlányokat kicsit jobban is szemügyre veszel, meghozhatsz néhány nagyszerű döntést, és ezáltal kitűzheted a céljaidat. A jelenből tehát fókuszunk áttevődik a jövőre.

Jupó elmélkedései a világról és önmagáról - Bevezető

Jupó elmélkedései a világról és önmagáról

Egy új sorozat veszi kezdetét a Mindennapi NLP oldalán, ahol egy „rejtélyes” ember – név szerint: Jupó – személyes kalandjai mentén ismerkedhetünk meg azokkal a dolgokkal, élményekkel, megfigyelésekkel, amit a címben szereplő férfiú megtapasztalt. Lehetnek olyanok akiknek esetleg ismerősen csenghet a név, de bizonyosan többen vannak azok, akik még soha nem hallották ezt a nevet.

Jupó nem más, mint Az égig érő erdő c. könyv egyik szereplője. Azaz, majdnem szereplője, ugyanis Jupó nem jelenik meg a lapokon. Egyedül az emléke és az a nyom követhető, amit maga után hagyott a családjában és az erdő környékén élő emberekben. A történetben Ő az a rejtélyes figura, akit szinte istenesít nyolc éves unokája, Tirmi. Ő az, akinek folytonos hiányát megélő Norden (Jupó fia, Tirmi édesapja) még mindig nem tudja elfogadni apja állandó csavargásait, s ő az, akiről a megbékélés csendjében, a világot szemlélve mesél Perkola, a hegyekben élő, öreg pásztor, Jupó gyermekkori barátja. Ő az is, akinek hátrahagyott történetei mentén bizony az ember mindig visszavágyik egy csendes, békés világba, ahol otthon érezheti magát.

Ugyan a történetben nem jelenik meg saját valójában, mégis olyan mély és erős nyomot hagyott maga után az örökké mesélő Jupó, hogy szinte érezzük a jelenlétét. Számos olvasó hiányolta és kérdezte, hogy mikor tér haza, mi lesz vele, s ennek a finom nyomásnak a hatására döntöttem úgy, hogy megmutatom Jupót. Megmutatom, ám kicsit másként, úgy, ahogyan a könyv lapjain keresztül nem ismerhetjük meg. Ez a sorozat – mely egy napló is egyben – az ő elmélkedéseit és történeteit fogja végigkísérni.

Jó szórakozást és elmélyedést önmagunkba az elkövetkezendő időkre!

Baráti üdvözlettel az Égig érő erdőből,
Regőczi Lalus
www.egigeroerdo.hu

Az Égig érő erdő c. könyv, melyhez kapcsolódik Lalus írása megrendelhető nálunk is az info@mindennapinlp.hu e-mail címen. A könyv ára: 3 000 Ft, plusz postaköltség (előre utalás esetén: 595 Ft, utánrendelés esetén: 1 210 Ft).

 

Advent után

Advent után

Új év, új gondolatok, új érzések. Már ha az adventi időszakban sikerült kipucolni magunkból a bennünk rekedt rossz gondolatokat, érzéseket, sértettséget, fájdalmat. Advent egy eléggé hosszú periódus és hossza tökéletesen alkalmas ezek rendezésére, kiürítésére, hogy a fény ünnepét már tisztán élhessük meg és minden energiánkkal a bensőnkre és a világgal (szeretteinkkel) való kapcsolatunkra figyelhessünk.

Januárban pedig tisztalappal kezdhetjük a naptári évet.

Érezzük magunkban az elszántságot, hogy talán ebben az évben majd megváltjuk a világot. Új tervek látnak napvilágot, utazás, testedzés, több kényeztetés, pihenés, kevesebb felesleges aggodalom és mértéktelen evés. Január tökéletes hónap átgondolni mindent, amit addig magunkról gondoltunk. Csend van. Ideális esetben a hó is segíti ezt a csendet, ahogy a fehér ragyogása elnyomja még a föld zaját is, egészen magunkba merülhetünk. Ehhez még nagy segítség lehet egy jó kis zene is. Mondjuk George Winston December c. lemeze, amely szépen végigzongorázza a téli időszakot és segít kicsit kikapcsolni. Közben megkezdhetjük az év eleji leltárt: mit csináltunk tavaly, hogyan sikerült az előző év eleji ígéreteket betartani, miként segítettünk önmagunkon és másokon és hogy milyen érzésekés gondolatok kísérték végig az évet, s azok mennyire késztettek a változásra, változtatásra. Ha ez megvan, akkor jöhet a mérleg másik oldala, hogy mindezekhez képest mit szeretnénk idén.

Regőczi Lalus
Az Égig érő erdő c. könyv szerzője
http://www.egigeroerdo.hu/

 

Új év - új élet?

Kedves Olvasó!

Dinnyés Márti írása előtt egy rövid bevezetőben foglalom össze gondolataim.

Az NLP alapvetően pozitív szemléletben igyekszik a világra tekinteni, ugyanakkor nem csukhatjuk be a szemünket, nem tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben volna, miközben ez nem így van.

A Robert Dilts féle ún. neurológia szintek szerint a legalsó szinten a környezetünk áll, amelybe beletartoznak az életkörülményeink is. Jórészt ezek megváltoztathatók, és persze van, ami nem. Ha megoldást keresünk adott élethelyzetünkre, annak elengedhetetlen feltétele, hogy először nézzünk szembe a problémákkal. Ilyenformán pontosabban meg tudjuk határozni a jelenlegi helyzetünket, márpedig a célkitűzéshez nem csak a cél ismerete fontos, azt sem árt tudnunk, honnan indulunk.

Szintén az NLP egyik jellegzetessége, hogy negatív érzelmi állapotokba sosem merülünk túl mélyre. A probléma azonosítása után mindig a megoldás kerül a fókuszba.

Ezt javaslom Neked is, kedves Olvasó!

Üdvözlettel:
Szűcs Tibor
Mindennapi NLP


Új év - új élet?

„Az elme saját műhelyében képes a Mennyet Pokollá, a Poklot Mennyé változtatni.”
John Milton

Évzáró összegzés

Elmúlt hát ez az esztendő is – hozott, amit hozott, kinek jót, kinek jobbat, de az általános vélemény ma Magyarországon inkább arról tanúskodik, hogy több rosszat, mint jót. Bár, mint tudjuk, minden relatív. Nálunk nem söpört végig szökőár, nem volt földrengés, és nem haltak éhen ezrével gyerekek és öregek. Ez jó. Igaz, volt sok baleset, iszapkatasztrófa, gazdasági válság és munkanélküliség.

Ez nagyon nem jó.

Mégsem mondhatjuk, hogy minden lefelé halad, mert az Euro árfolyama bezzeg emelkedik! Egyenes(?) arányban a benzin és élelmiszerárakkal, a fűtés-, víz-, és szemétdíjakkal, meg még sok egyébbel.

Csökkent viszont azoknak a nyilvános helyeknek a száma, ahol dohányozni lehet. Ami nekem és a nem dohányzóknak jó, de persze a dohányzóknak nagyon nem jó. Vagy, hogy is van ez? Tulajdonképp lehet, hogy, ha sikerül felhagyniuk ezzel az egészségkárosító szenvedéllyel még a végén ők is nyernek.

Például néhány évet, amivel meghosszabbodik az életük… És ez vajon jó nekik? Vagy nekünk? Vagy a családjuknak? Vagy a társadalomnak?

Hát, az ugyebár megint csak attól függ, honnan nézzük a dolgot. Mert a jelenlegi nyugdíjrendszert figyelembe véve csak akkor kaphatunk majd öregségünkre nyugdíjat, ha elég sok gyermek születik.

Akik ugye az új alkotmány szerint kötelesek eltartani szüleiket.

Egyszóval: „A politikai helyzet fokozódik.” - ahogy azt nesze semmi fogd meg jól - módon mondani szokták.

Jó hír viszont, hogy a Himnuszt ezentúl eredeti, pergőbb ritmusában hallhatjuk majd, legalábbis engem nagyon zavart, hogy ez a szép dallam nem lelkesített, inkább lehangolt, annyira húzták-nyúzták a ritmust, annyira lelassítva játszották, hogy az emberen óhatatlanul eluralkodott a mélabú, a pesszimizmus. Pedig, ha már úgyis gondolkodunk, gondolkodhatunk optimistán is.
Nézzük hát:

1. feladat: Leltár (1.)

LELTÁR
1. feladat: Bepillantás a múltba

Ehhez a feladathoz letölthető a nyomtatható verzió is.

Az időt az NLP személyre szabottan kezeli, hiszen mindenki másképp viszonyul múlthoz, jelenhez és jövőhöz. Mindegyiknek megvan a maga jelentősége, de tekintettel arra, hogy épp leltározunk, foglalkozzunk most a múlttal. Emlékezzünk! Ha a múltadban található emlékeket, élményeket számba veszed, jobban átlátod majd jelenlegi helyzeted. A gondolkozás kitágítja a szűrőid nyílásait, így több minden bepottyan majd a tudatos részedbe is.

A gyakorlat vonatkozhat az elmúlt évre, de ha szeretnéd, visszaszaladhatsz mág pár évet ezen túl is.

2012. január - leltár

Kezdetét vette az új év, 2012. Ilyenkor szívesen fogadkoznak az emberek, meg elhatároznak dolgokat, pedig ezek a napok is csak olyanok, mint az elmúlt napok. Ettől függetlenül tekintsük ezt egy új kezdetnek, hiszen az. Minden egyes pillanat életed egy új szakaszának a kezdete.

Tételezzünk fel valamit! Tegyünk úgy, mintha az volna a célod, hogy javítasz az életeden, és elindulsz végre előre az úton. Ez minden tekintetben hasznos, pozitív és előre mutató cél. Hogy az életed javítása számodra pénzt, nyugalmat, biztonságot, kalandot, szerelmet, szórakozást, izgalmat, szexet, utazást vagy bármi mást jelent, azt Rád bízom természetesen. Ne aggódj, az előző listából többet is választhatsz egyszerre (vagy kattints “az összes megjelölése” opcióra), tehát szerencsére valóban úgy van, hogy Te magad döntesz Te magadról. Te irányítod az életed, de ugye ez teljesen természetes volt eddig is.

Akkor hát honnan is induljunk? Mert mielőtt elindulsz valahová, hasznos meghatározni a jelenlegi helyzeted. Praktikus kezdésként készítsünk egy LELTÁR-t életünkről!

A januári témánk tehát az a leltár, amelyben saját belső élményeinket, sikereinket, terveinket, céljainkat vesszük számba, és elgondolkozunk az eredményeinken.

A leltárt két feladatban végezzük el, az elsőt itt találhatod:
LELTÁR - Bepillantás a múltba

Hamarosan felkerül az oldalra a feladat 2. része is.

Ha szeretnél bármit hozzátenni a témához:
Leltár - fórum

Ha általános segítségre van szükséged,
akkor kérdésedet tedd fel ebben a fórumban:
weblap - változások