cselekvés

Várakozással telve (2.)

Várakozással telve (2.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

A cikk első részét itt olvashatod.

Otthon vagyok a családommal. A fiam alig 14 éves, s már bizony sokszor megtapasztalta, hogy milyen apa nélkül küzdeni a hétköznapokban. Nem állítom, hogy ez a legjobb módszer, de úgy érzem, talán azért olyan önálló, mert én nem voltam a közelében, s muszáj volt neki megtanulnia, hogy egyedül gondoskodjon magáról. Elgondolkodom aztán édesapámon is, aki meg épp az ellenkezője volt annak, ami most én vagyok. Otthon ülős. Hogy miért nem volt kíváncsi a világra, azt nem tudom, de sokat foglalkozott velem. Rengeteget mesélt. Így visszagondolva még az is lehet, hogy túlságosan is sokat. Nem volt meg a saját tapasztalásom. Egyedül a meséken keresztül ismertem a világot... vagyis apám világát, mert én magamnak nem voltak élményeim a világot illetően. Úgy érzem, hogy édesapám félt az egyedülléttől. Sőt, ha jobban belegondolok, rettegett tőle. Ezért is ragaszkodott hozzánk annyira. Félt az elmúlástól, s attól, hogy elveszíthet mindent, amit addig megismert, lett légyen az a gyerekei vagy az édesanyám. Szinte őt is pórázon tartotta, holott tudom róla, hogy nem ez volt a szándéka, de akkora volt benne a félelem, hogy önkéntelenül is magához láncolt minket. Ha jobban belegondolok, akkor éppen ez a kötelék űzött engem oly messzire tőle, hogy évekig nem is találkoztam vele, és ezért is lettem én ilyen örökös utazó.

Az utazásaim kezdete előtti időkben, amit még apám közelében, apám kalitkájában töltöttem nem csak a külső világ hiányzott, hanem a belső világ ismerete is. Édesapám sokat regélt nekünk a teremtésről, a világmindenségről, de ezek nem a saját képei voltak, hanem a másoktól tanult ismeretek. Valahogy azonban nekem sosem voltak teljesek ezek a mesék, mert hiányzott belőlük pont az a plusz, amit az ember a saját lelkéből tesz bele a saját történetekbe, s valószínűleg éppen ezért nem az ő történetei voltak.

Várakozással telve (1.)

Várakozással telve (1.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -


Esik. No, nem szakad, hanem olyan szépen, csendesen, de folyamatosan. Már régen volt, hogy ilyen sokat esett volna. Vártam rá, és a föld is vágyott rá, ám amikor itt van, akkor valahogy nem kívánom. Fázom, és olyan érzés, mintha az eső egyenesen beköltözött volna a csontjaimba. Meleget kívánok. Persze, mert ha épp felhős az ég, akkor a napot keresem, s amikor előbukkan..., nos, akkor meg egy idő elteltével a hűvöset kívánom. Néha még magamon sem tudok kiigazodni, s ez roppantul bosszantó tud lenni, mert haladnék, mennék előre, de maradnom kell. Az eső miatt – gondolom én az első pillanatokban. Valahol máshol kellene lennem. Ott, ahol cselekedhetek, ahol tehetek valamit azért, hogy elérjem a célom. Elvégre úton vagyok a Nagy Keresésben. Azonban most a keresés leállt, az eső van itt, és esőben nem lehet keresni. Szóval várakozom.

Bár, ha jobban belegondolok, akkor talán most nem is cselekedni kellene, hanem pihenni és figyelni. Például az esőre, mert ez van most, s ahogyan elnézem, nem is olyan rossz. Különben is az esőben olyan sok csoda van.

Indulj már!

Indulj már!

Megjelent a Pozitív Gondolkodás c. magazin 2011 júniusi számában, és kapcsolódik az áprilisi témakörünkhöz!

Ha úgy érzed, nem Te irányítod a saját életed, inkább csak sodródsz, s a körülményeid határolják be a lehetőségeidet, akkor a leghasznosabb alaposan átgondolni mindent. Ha sikerül kialakítanod egy egészséges, pozitív énképet, ha tudod, mi az, ami igazán fontos, akkor el tudod dönteni, mit akarsz kezdeni magaddal, és még ha magasra tetted a mércét, akkor is kirajzolódhat előtted egy megvalósítási terv. Elérheted a céljaidat, előbb-utóbb teljesen világosan fogod ezt látni.

Sokan itt feneklenek meg a fene nagy célkitűzésükben, mert hát tényleg nagyon alaposan átgondoltak már mindent, és egészen pontosan tudják, mit kell tenni, és teljesen tisztában vannak önmagukkal is - csakhogy a változás sehogy sem akar bekövetkezni. Még elindulni sem. Sőt, valójában még mindig ugyanabban a zavaros pocsolyában üldögélnek. Közben persze nagyon okosak.

Végül is okosan ülni egy tócsa közepén sokkal jobb. Ha csak úgy ücsörgünk benne tudatlanul, kissé anyátlanul és elszontyolodva töprengve azon, hogyan is kerültünk ide, és mit kellett volna tenni, hogy ne toccsanjunk bele a tócsa közepébe, akkor kesereghetünk életünk végéig. Ha szerencsénk van, a tócsa kellemesen langyos, és elvagyunk benne szépen hosszú éveken át.

Ha azonban nem csak tétlenül veszteglünk ott, hanem közben használjuk a fejünket, akkor már tudjuk, hogy van remény a kikászálódásra, sőt, egészen pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk érte. De ettől még semmi sem fog megoldódni. A kikászálódáshoz ugyanis fel kell végre emelnünk a tócsa legalján ázó testrészünket, és ehhez nem mindig van kedvünk.

Cselekvés

Cselekvés

Elmerülhetünk önmagunkban, logikázhatunk, agyalhatunk, mérlegelhetünk, sőt, döntéseket is meghozhatunk, de mindezzel legtöbbször semmire sem megyünk, ha nem lépünk végül a tettek mezejére. Áprilisi témánk épp ezért a cselekvés.

Mi az, amin elgondolkozhatunk, ha cselekvésről van szó?

  • Itt az idő! Várakozás kontra cselekvés. Mikor érdemes kivárni, hogy alakuljanak a dolgok maguktól, és mikor kell cselekednünk?
  • Kellene, kellett volna, jó lenne, és társai, avagy a halogatás. Mire juthatunk az állandó halogatással? Hogyan léphetünk túl rajta?
  • Ki kezd? Mikor engedjük át másnak a kezdeményezést, és honnan tudhatjuk, hogy nem érdemes várnunk, rajtunk a sor?
  • Cselekvés és felelősség. Sokszor nem merünk cselekedni, mert félünk a felelősségtől, amivel ez járna. Meddig tart a saját felelősségünk?
  • Mire vagy hajlandó? A cselekvéseinknek gátat szabó kényelmi zónánk. Miért jó a kényelmi zóna, és miért nem az? Miért érdemes néha elhagyni azt?
  • Motiváció, mint a cselekvés mozgatórugója. Belső motiváció, vagy külső motivációs eszközök.
  • Meddig kerülgessük a konfliktusainkat? Mikor érdemes átvágni a gordiuszi csomót?
  • Önállóság kontra gondoskodás. Meddig fogjuk a gyerekeink kezét? Hogyan bírhatunk másokat cselekvésre? Az ericksoni nyelvi minták és sugallatok ereje.

Hamarosan elindul áprilisi játékunk, olvashatsz hasznos cikkeket, elvégezheted feladatunkat - és mindez a cselekvéssel lesz kapcsolatos. Nem úszod meg cselekvés nélkül. Valamit tenned kell ebben a hónapban!

Jó szórakozást!

Üdvözlettel:
Szűcs Tibor
Mindennapi NLP

Ha szeretnél bármit hozzátenni a témához:
Cselekvés - fórum