Regőczi Lalus cikkei

Regőczi Lalus: Az alma jutalma, hogy táplálja a szívet

Nem volt elég, hogy a minap épp sasként éltem meg az élet újabb szépségeit, megint egy újabb bizonyítékot kaptam azt illetően, hogy az élet gyönyörű és összetett, s bizony ezt az összetettséget még csak elképzelni sem tudjuk igaz valójában, csupán sejtésünk lehet róla.

Habár ez éppen elég is lehet, mert ha igazán látnánk a valódi kapcsolatokat elménkkel úgy, hogy a szívünk még nem ért fel hozzá, akkor abba könnyen beleroppanhatnánk. Talán a bolondok sem bolondok, csak elméjükkel olyan dolgot tapasztaltak, amit a szív nem ért, és ezt nem tudják összehangolni magukban.

Regőczi Lalus: A palackba zárt szellem

Minden történetnek van egy hőse. Még a történetírásnak is. Jelen hősünk egy egyszerű halandó, aki olykor mérhetetlen vágyat érez magában a világ megmentésére. Ehhez azonban ritkán érez magában igazi erőt. Azonban hősünk azért hős, mert olyat csinál, amit más földi halandó nem.
Nem baj - gondolja -, nem adom fel, mert valami mocorog bennem. Tenni kell valamit! - tűnődik, majd eszébe jut, hogy írni kéne egy történetet, amitől megváltozik a világ. Ingujját feltűri és enged is a késztetésnek. Azonban semmi nem történik. Mintha valami falat talált volna maga előtt. Csak ül, és vár. Vár arra, hogy egy erő elindítsa a kezét, az ujjait. Még meg is dörzsöli a tenyereit, mint Aladdin a csodalámpát, és kikerekedett szemekkel várja a csodát, hogy kiszabaduljon a Dzsinn. Ám a szellem nem jön.

Regőczi Lalus: A megértés titka

A fákról sok mindent lehet mondani, de azt, hogy egyformák, biztosan nem. Én is éppen ezen töprengtem, amikor végighaladtam egy számomra egészen ismerős helyen. Már többször jártam erre, és szinte vakon is tudtam merre visz a gyalogút, de most mégis más volt. Korábban észrevettem, ahogyan közeledtem az erdő felé, hogy egy sas kering a fák felett. Annyira magával ragadott lassú siklórepülése, ahogyan zsákmányt keres magának, hogy először azt hittem, a nap túlságosan forrón sütötte üstökömet, és meghabarodtam, mert sasnak képzeltem magam.

Az írás fázisai

Az írás lényege az olvasás. Még ha kicsit furcsának is tűnhet. Persze időben ez nem olyan, mint a tyúk meg a tojás. Azok ugyanis a mai napig is versengenek az elsőbbségért. De ez nem zavarjon minket, nem a mi csatánk.

Forduljunk az írás felé.

Az írás, mint öngyógyítás

A betegségek lelki okairól sokat és sok helyen lehet olvasni. Egyre jobban elterjedt az a szemlélet, hogy önmagunk vagyunk felelősek betegségeinkért. Odáig is elmehetünk, hogy nincsenek is betegségek, csupán állapotok.

A nyugati- és keleti orvoslás kezd egymás felé haladni, még ha lassan is. Azonban a gyógyszerek, kúrák, diéták és sportos, stresszmentes életmód mellett van a mi kezünkben is egy csodaszer: az önkifejezés.

Lenni vagy nem lenni? Ez nem is kérdés

A figyelem, most ismét egy újabb szintre emelkedett bennem. Együtt lenni valakivel nem csupán időtöltés, hanem időnk meghosszabbítása is. Ezek a pillanatok ugyanis kitörölhetetlenül ott lesznek velünk, amíg világ a világ. Nem csak addig tartanak, amíg együtt vagyunk, hanem örökké. Egy lenyomat képeződik bennünk, mely meghatározza azt, hogy hogyan is vagyunk a világban.

Akinek inge az vegye magára

Azt mondta, hogy bizony egy egész év is kevés lenne ahhoz, hogy megmutassa nekem mestersége lényegét, de ha rászánok pár napot, akkor segít nekem egy kis tarsolyt készíteni, s közben beszélgethetünk tovább. Többet nem is kívánhattam volna, hiába is mocorgott ott bennem a kiskabát víziója, tudtam, hogy az még nem az én léptékemnek való feladat.

Titkos ajtó

Nehéz helyzetekben van, hogy egyáltalán nem is tudom, miért is nehéz. Egyszerűen csak érzem a súlyát ahogyan szinte agyonnyom és közben meg alig kapok levegőt. A hátam görbül, a lábaim rogyadoznak, de még mindig nem tudom, hogy mitől, miért. Ilyenkor értetlenül nézek szét magamban és keresem a választ, de a legtöbb esetben ezt sehol sem lelem.

A szokások börtöne

Az utóbbi időben azonban tényleg sokat voltam távol és most, ahogyan megérkeztem erre az ismerős helyre, valami érdekes érzés fogott el. Akárhogyan is figyeltem a tájat, az embereket, zsigereimben éreztem, hogy itt valami megváltozott, mintha mindent kicseréltek volna. Nem csak a helyet, de az embereket is. Kicsit félve is szólítottam meg őket, mert olyan volt, mintha valami idegen világba csöppentem volna. Ugyan mindenki mosollyal, régi ismerősként fogadott, de mégis, valami megváltozott.

Játék az illúziókkal

Talán végig játszom az egész életem – mondhatnák sokan, sőt még azt is, hogy a fellegekben járok és képzelgek –, de ezek a játékok nekem nem menekülések, hanem igazi érzésekkel telített világok, ahol jól érzem magam és amikben hiszek. Még ha úgy látszik, hogy a játéknak vége is és újra csak egy sáros folyót látok rohanni a dombok között, akkor is érzem magamban azt az országot, ahol király és koldus vagyok egyszerre, s ez boldoggá tesz.

A természet hívó hangja a közös dal

A természet hívó hangja a közös dal

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Ma egész nap az járt a fejemben, ahogyan néztem a zöldellő tájat, az égen sikló ragadozómadarat, ahogy hallgattam a rekettyésben megbúvó apró rágcsáló neszezését, a patak csobogását, vajon a természetnek van-e olyan arca, ami nem önmaga. Vagyis, rajtakapható e a természet akkor, amikor nem természet?

Kiderülés – Önmeghaladó kurzus

Kiderülés – Önmeghaladó kurzus

Március 24-én került megrendezésre az Aniola szervezésében egy hosszabb hangvételű előadássorozat első programja Budapesten. A szervezők célja, hogy az önismeret berkein belül a lehető legszélesebb spektrumban mutassák be olyan hazai gondolkodók, előadók, gyógyítók, segítők munkáit, akik legjobb tudásuk szerint igyekeznek elmondani az embereknek, hogy miként lehetséges önmagunkat minél jobban megismerni. A programsorozaton belül minden egyes alkalomnak külön témája van, mely téma köré összpontosulnak a meghívott előadók beszámolói és a kiállítók termékei, szolgáltatásai.

Az áramlat Te magad vagy

Az áramlat Te magad vagy

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Hosszasan meneteltem, s a tűző nap eleinte nagyon elfárasztott, sok erőt vett ki belőlem. Szinte bennem égett a Nap, mintha magam lennék a fény és a hő forrása, s az ég csupán egy tükör lenne, mely visszatükrözi azt a világnak, ami bennem zajlik le. Ebben a forróságban azzal próbáltam elterelni figyelmemet a hőségről, hogy történetekre gondoltam. Mindenfélére.

Köszöntelek az új világban!

Köszöntelek az új világban

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -


Évekkel ezelőtt lépten-nyomon beleakadtam egy olyan, számomra megoldhatatlannak tűnő helyzetbe, amely igencsak kifogott rajtam. Eleinte még nem zavart, mert azt gondoltam, vannak életszakaszok, amikor az ember mogorva, befelé forduló, városiasan szólva „antiszociális”. Arról van szó, hogy az emberek között egyre kevésbé éreztem jól magam. Talán ezért is vágytam annyira el, s fogtam magam, útra keltem. Persze egyáltalán nem ez volt az alapja vándorlásaimnak. Nem menekültem, vagyis... nem ettől menekültem.

A vízre írt stratégia

A vízre írt stratégia

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

A reggeli ébredésem után, mely egy árnyas ligetben ért, leugrottam a patakhoz, hogy megmossam az arcom, s kissé felfrissüljek, felkészítsem magam az új napra, s annak minden lehetőségére. Már gyermekkoromban is szerettem patakban fürdeni, ugrándozni, s bár annak idején megfogadtam magamnak, hogy erről sohasem mondok le, mégis, mostanra csupán a frissítő mosakodás maradt meg, de ezt igyekeztem megtartani magamnak napi szinten. Ahogy nézem az arcom a víz fodrozódó tükrében, azon találom magam, hogy merengek a változásokon, melyeket a szememben és arcom bőrén vélek felfedezni. Sokszor magam sem tudom rögtön megfejteni ezeket az újonnan észlelt átalakulásokat, melyek folyamatosan változnak, ahogyan a víz felülete mozdul. Ilyenkor képek is beugranak hozzá. Múltbéli képek, melyek arról szólnak, hogy miként indultam útnak, milyen célok vezéreltek, s miként változtak, mivé lettek ezek a célok mostanra.

Ezüst háló, avagy a láthatatlan kapcsolat

Ezüst háló, avagy a láthatatlan kapcsolat

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Az alkonyatkor megrakott tűz mellett üldögélve egy bokor ágai között szétterülő, mívesen megalkotott pókhálót nézegettem az előző este, miközben szeretteimre és az utam során megismert emberekre és a közöttünk lévő kapcsolatokra gondoltam. Bár ritkán láttam őket, sőt, valakivel csupán alkalmi találkozóm volt itt-ott a világ tájain, mégis magamban éreztem őket, bár kérdésekkel telve azzal kapcsolatban, hogy mégis miért kötődöm hozzájuk. Még azokhoz is, akiket csak egyszer láttam egész életemben, ám olyan helyzetben találkoztam velük, ahonnan már egészen más emberként álltam tovább, és valószínűleg ők is.

Elengedni a legnagyobb félelmet

Elengedni a legnagyobb félelmet

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

 

Furcsa álomból ébredtem pirkadat előtt, majd miután felmértem, hogy hol is vagyok tulajdonképpen, behunytam a szemem és próbáltam visszaidézni a percekkel korábbi helyet, ahol éppen az élet egy újabb oldalát ismerhettem meg.

Kissé kába voltam ugyan, de még olyan erősen hatottak rám az álomban megélt dolgok, hogy egyszerűen csak bámultam magam elé. Mélyeket és lassan lélegeztem, miközben figyelmem fokozatosan követni kezdte a tekintetemet. Szívem erősen, de mégis lassan vert. Egyfajta, egyelőre még tisztázatlan nyugalom volt bennem, majd egyre inkább bekúsztak újra az álom képei a tudatomba. Mintha meg kellene ismételnem az álmot, hogy ténylegesen, ne csak tudat alatt és testi szinten, de tudatosan is megéljem azt, ami az éjszaka csendjében történt velem.

A kommunikáció hiánya: a magány (2.)

A kommunikáció hiánya: a magány (2.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Az írás első felét IDE kattintva olvashatod.

Először viccesnek találtam a helyzetet, de a fejemben kattogni kezdett valami, s a kezdeti mosoly azonnal lelohadt az arcomról, amikor felismertem, hogy mi is történt tulajdonképpen. Egyik néni sem figyelt arra, mit mondott a másik, csupán saját magára. A fájdalmuk, a mindennapok terhei nem voltak megosztva senkivel, s ez a magány érződött a hangjukban és abban, ahogyan megnyilvánultak egymás felé. A saját problémájuk volt a legnagyobb teher a számukra, de talán csak azért, mert igazán senki nem hallgatta meg őket, így folyamatosan ugyanazt ismételgették. Egészen beleszorultak a saját gondolataik által felállított körökbe, s onnan bizony egyedül szinte lehetetlen kilépni.

A kommunikáció hiánya: a magány (1.)

A kommunikáció hiánya: a magány (1.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

 

Hűvös reggelre ébredtem, s még a Nap korongja sem látszott, de már a madarak hangos csivitelésbe kezdtek, s jelezték, hogy hamarosan kezdetét veszi egy újabb nap, amikor remélhetőleg már emberközelbe kerülök. Az utóbbi napokban valahogy elkerültem a településeket, és habár a körülöttem lévő természet folyamatos megfigyelni valót biztosított a számomra, mégis hiányzott az emberi hang, a szó. Ugyan a folytonos csevegés nem a kenyerem, de szeretem nézni az embereket, hogy miként viszonyulnak egymáshoz. Jómagam is rengeteget tanultam már a mások viselkedéséből, melyeket később magamban felfedeztem, igaz, nem volt kellemes felfedezés. Szembesülni önmagunk hibáival az egyik legnehezebb dolog a világon, míg mások hibáit könnyen a szemükre vetjük, pedig csak értelmezni kellene és megkeresni magunkban, hogy pontosan miért is bánt vagy rettent el egy bizonyosfajta viselkedés, modor.

Az égig érő erdő folytatása – Ezüst tollpihe

Az égig érő erdő folytatása – Ezüst tollpihe


A gondolatébresztő első kötet után itt a sokak által nagyon várt folytatás, az Ezüst tollpihe.
A történet ott folytatódik, ahol az első véget ért, ám ebben a kötetben nem csak a természettel és a természeti törvényekkel ismerkedhetünk meg közelebbről, hanem a szereplők múltja, tetteik és azok következményei, motivációi is feltárulnak előttünk, hogy önismeretünket tovább gazdagítsák.

 

Az NLP néhány technikája, megfigyelése is fontos szerepet játszik a könyvben, s akinek szeme van rá, az észre is fogja venni, hogy milyen szépen beleilleszkednek a történetbe, a hétköznapjainkba. S hogy ezt lásd, külön ízelítőt olvashatsz a könyv weboldalán abból, hogy a játék milyen fontos szerepet tölt be az ember életében, illetve arról, hogy egy gyermek miként vélekedik a kudarcról, valamint bepillanthatsz az égi közösség egy szeletébe is.
S ha még ez nem elég, akkor arról is számot adok, hogyan készült az újabb kötet, s merre tart, majd a folytatás.

 

Álljon itt a könyv mottója, melyet Szent Ágoston mondott vala, s melyet az önismeretben sem elég hangsúlyozni, mert a csoda Te magad vagy:

„A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentmondásban, csupán azzal, amit a természetről tudunk.”

 


A kötet megvásárolható itt, a Mindennapi NLP-nél vagy a www.egigeroerdo.hu oldalon.