Már egy ideje taposom a saját ösvényem. Közben itt-ott elágazásokba
botlok, ahol újabb élmények várják, hogy bekebelezzenek és magammal
vigyem őket a további útra.
A hosszú bolyongás során utam elvezetett az égig érő erdőbe.

Itt újra megláttam az égig érő fát is. Azonban arra lettem figyelmes,
hogy ez a fa már nincs egyedül. Több fával összekapaszkodva, erdőként
hirdeti az áramlást, a változást, a közösség erejét és persze magát az
életet.
Amíg be nem léptem ebbe az erdőbe, addig azt hittem, hogy életem
legfontosabb állomása volt, hogy felfedeztem magamban az égig érő fát.
Nos, tévedtem.

Azaz, hogy nem teljesen, mert még mindig meghatározó pontja
utamnak, de mint utólag kiderült: csak egy újabb ajtót találtam meg.
Egy ajtót a közösség felé. Egy olyan közösség felé, mely mindenhol
jelen van és minden lehetséges módon kapcsolatban van egymással. Az
egymás és az élet iránti szeretet és tisztelet lengi keresztül-kasul.
Ehhez a közösséghez viszont minden esetben saját magunkon keresztül
visz el az út. Ha magunkat nem találtuk meg, akkor igen csak nehéz
megtalálni ezt az életközösséget is. Meg kel találni a kapcsolatot az
élettel.

Persze, könnyű azt mondani, de hogyan?!

Én ehhez találtam segítséget: Az égig érő erdő című könyvben. Talán
kicsit cikis lehet a saját könyvemet ajánlani, de én még sem érzem
annak. Egyrészt mert nem érzem, hogy egyedül az én művem lenne a könyv
(szintén egy közösség segítségével látott napvilágot). Az írás jól
lehet az én hangom, de én úgymond csak tolmácsolom azt, amit látok és
hallok ebben az erdőben. Még a mai napig rejt számomra is újabb
felismeréseket ahogy újra és újra olvasom. A könyvben annyi a tudatos
dolog, hogy nincsen megnevezve benne sem a hely, sem pedig az idő.
Minden más a "nagy közösből" lett merítve és lám ez a "nagy közös"
telis-tele van NLP-s mintákkal, előfeltevésekkel, szimbólumokkal,
metaforákkal, rejtett célokkal, kérdésekkel és válaszokkal,
életutakkal.

Igazi meseregény ez. Na, de nem kell megijedni ettől a szótól, mert a
mese nem a gyermekek kiváltsága, hisz ez nem más, mint egy univerzális
közeg, ahol bármi megtörténhet. Bármi, ami bennük és körülöttünk
zajlik, csak épp nem vesszük észre, vagy nem akarunk figyelni rá. És
ebben az értelemben a mese egy zseniális NLP-s módszer lehet. Olyan
rétegeket mutat meg, mely addig feltáratlanul hevert bennünk, vagy
pedig jól elrejtve pihent az elfeledettség homályában, de az attól még
ott van. És foglalkozni is kellene vele.

Ez sokszor nehéz. Nagyon nehéz.
Én sosem hívtam magam NLP-snek. Bár egyszer elvégeztem a bevezető
tanfolyamot. Akkora élményt és felismeréseket adott nekem, hogy azóta
is azokat a képeket hívom segítségül, ha megrekedek magamban. Egy
dologban biztos vagyok: az önismeret az egyetlen út, mely közelebb
visz magamhoz és a céljaimhoz, a közösséghez. S ha ez épp egy mese
formájába van rejtve, akkor miért is ne használnám?

Ha te is kíváncsi vagy milyen titkokat rejt az égig érő erdő, akkor
engedd meg magadnak és lépj az ösvényre, mely nagy titkokat tartogat a
számodra. A könyv mellett még a neten is bővül a könyv, hiszen a
www.egigeroerdo.hu oldalon olyan történetek is meg fognak jelenni,
melyek kiegészítik a könyvben leírtakat.
Kalandra fel az önismeret útján!