Játék az illúziókkal

Játék az illúziókkal

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Ha arra gondolok, hogy Isten milyen is lehet, akkor azt kell megállapítanom magamban, hogy gyermeki. Hiszen olyan szépséget teremt folyamatosan, mely csak a gyermeki létből, egy ítéletmentes szemlélődésből fakadhat. Abból az állapotból, ami szinte sosem kéne, hogy elmúljon.

 

Nem kéne, hogy elmúljon, mert az élet állapota folytonosan változó ugyan, de létben van és ez a lét mindig visszakanyarodik önmagához, hiszen erre épít. El nem múlhat, mert csupán örökös fejlődésen megy át, ahogyan egyre szélesedik az „életre való” világra nyitott szemében, szívében a látni és megélni való. Valami hosszúnak tűnő változás, ami önmagára épül, épít és nem lerombolt várakra, romokra, felégetett pusztákra. Ahogyan az újszülött is, aki még érdeklődve méregeti ujjacskáit, kezét, karját, lábát, ahogyan megtanul járni, miközben folyamatosan és megállíthatatlanul figyel, szemlél, befogad és mindeközben újabb világot épít önmagában, majd ezt kiterjeszti a külvilágba is, s ezzel újabb réteget, mélységet ad a teremtéshez. Ebből fakadóan Isten folytonosan csak játszik, mint egy gyermek. Tehát az élet egy nagy játékterep kell, hogy legyen, ahol egyszerre játszunk egymással és önmagunkkal, önmagunkban.

 

Egész nap ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, ahogy rácsodálkoztam az előttem elterülő folyókanyarulatra, mely úgy kúszik át a dombok, hegyek között, hogy egészen belesimul a tájba. Mozog és mégis mozdulatlan, mert medre már ki tudja mióta tartja, öleli magába a rohanó vizet. Az ezen fajta mozgás látványa egészen lecsendesít, szinte érzékelhetően közelebb visz magamhoz, a gyökereimhez, ahol már nem a saját lényem tajtékos tengerén kell vergődnöm az önmagam létét megkérdőjelező kétség csónakjában, hanem nyílt vízen ringatózom a megnyugvás hajójában. Kétség nélkül, egységben.

 

Ez a sok-sok látnivaló, melyet annyira kívánnék megosztani szeretteimmel és idegenekkel, egyre csak játékra ösztönöz. Játékra a felhőkkel, a gondolatokkal és persze a szavakkal is. Meg az érzéseimmel a világot és magamat illetően. Eljátszom, hogy király vagyok, akinek népe egy olyan országban él, ahol együtt élnek az emberek, nem csupán egymás mellett. Ahol a szomszéd kertje azért zöldebb, mert fontosabb nekem, mint a sajátom. Egy ország, ahol a nép nem trónra emel mint királyát, hanem megölel, ha meglát. Egy hely, ahol a természet a legnagyobb tanítómester, és az ember folytonosan csak játszik és játszik. Gyermekien felnőtté lesz és gyermekké öregszik, miközben megőrzi azt a magot, melyet atyjától kapott arra vonatkozóan, hogy emlékeztesse, miszerint a vízből visszatekintő ember csak egyetlen lehetőség, ami az adott pillanatban megmutatkozott belőle, hogy emlékezzen arra, miként a folyó sem lehet kétszer ugyanaz, úgy az ember maga is változik, és még ha úgy is tűnik, hogy a meder már ott feküdt előtte, bizony a folyó vágta azt a medret maga.

 

Aztán eljátszom, hogy a maggal a zsebemben ugyanebben az országban koldus vagyok, de mégsem otthontalan. Bárhová betérek otthonra találok, és akárhová is megyek, minden városban azt látom, hogy legszívesebben ott telepednék le, egészen addig, amíg meg nem ismerem a következő település lakóit. Ebben az országban, nem azért vagyok koldus, mert nincstelenné váltam, hanem azért, mert megkaptam a lehetőséget, hogy beutazhassam az emberek jóindulatából fakadóan a világot és megismerhessem őket otthonukban egy tál közös étek felett.

 

Talán végig játszom az egész életem – mondhatnák sokan, sőt még azt is, hogy a fellegekben járok és képzelgek –, de ezek a játékok nekem nem menekülések, hanem igazi érzésekkel telített világok, ahol jól érzem magam és amikben hiszek. Még ha úgy látszik, hogy a játéknak vége is és újra csak egy sáros folyót látok rohanni a dombok között, akkor is érzem magamban azt az országot, ahol király és koldus vagyok egyszerre, s ez boldoggá tesz.

S hogy melyik az illúzió? Az ország, ahol a már kivájt medremben futok, vagy a hely, ahol a folyóként még csak helyet keresek a folyásomnak? Nos, mindkettő egyszerre, én döntöm el a játékom során, hogy épp hol akarok játszani. Futni a mederben, vagy ásni a medret és eldönteni, hogy merre kanyarodjak.


Regőczi Lalus
http://www.egigeroerdo.hu/

 

 

Megosztás

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.

az EGYetlen létforma, ahol

az EGYetlen létforma, ahol csak VAGYunk... a valós illúzió és az illuzórikus való határa...


Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.

Hozzászólás

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><p><br><img><table><tr><th><td><tbody><theader><sub><sup>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről

A képen látható karaktereket kell begépelni. (ellenőrzés hang használatával)
A képen látható karaktereket kell megadni. Ha olvashatatlan, akkor egy üres beküldéssel lehet új képet kérni. Nem betűérzékeny.