Az óriási pesszimizmusunkban, ha más nem is történik, az biztos megtörténik, hogy rosszul érezzük magunkat saját bőrünkben. Ez a kellemetlen érzés viszont magával hozza, az egy jobb életi iránti vágyat is.
Szia Zoli!
Szia!
Zoli, neked, hogyan sikerült megtalálni a pozitív utat?
Nem volt egyszerű az biztos. Annak idején a 80-as évek közepén barátaimmal éltük a társadalmi osztályunknak megfelelő életet. Elvégzett nyolc óra munka után, irány a kocsma, cigi, lerészegedés. Majd másnap előröl az egész. Nagyon kevés gyármunkást ismertem, aki nem ugyanezt tette.
Munka volt, el lehetett helyezkedni bármikor, a fizetés azonban csak annyira volt elég, hogy vegetáljunk a nagy vörös álomban. Persze voltak, akik jobban kerestek, jutalmat kaptak, kiváló dolgozók lettek, de „sajnos” engem ez a piros csapat nem igazán motivált.
Akkor mi motivált?
Igazság szerint semmi. A tudatosság nyoma sem volt bennem, csak azt tudtam, hogy szar az életem és valószínűleg ilyen is marad.
Mégis mi mozdított ki ebből a helyzetből?
Azt hiszem a vágy egy jobb élet után.
És tettél ezért a vágyott életért valamit?
Nem igazán.
Akkor mégis, mi történt?
Az egyik barátom hallott valami csoda módszerről.
Miről is?
Agykontroll
Aha, már legutóbb beszéltünk róla. És mi történt?