A gondolatok, törtesések önmagukban nem pozitívak vagy negatívak. A szubjektum valamely nézőpontja dönti el, hogy az adott időben, helyzetben rávonatkozóan milyen polaritása van a történésnek.
De, honnét kapjuk az információt, honét tudjuk, hogy szenvednünk kell, vagy boldognak kell lennünk az adott történés megjelenésekor?

Talán szüleinktől és környezetünktől tanuljuk meg, mit kell gondolnunk bizonyos dolgokról?
- és ők honnét tudják?
Talán a vágyak beteljesülése vagy beteljesületlensége miatt érzünk polaritást?
Vagy talán azért érezzük negatívnak vagy pozitívnak a világot, mert nem tudjuk ráhúzni a saját elképzeléseinket a világra?

Kívülről vagy belülről jön az információ?

De, lehet, hogy nem is számít a mikrovilágunkban, hogy honét jön az információ, csak az, hogy a gondolat (információ) beteljesüljön?
Egy dolog megvalósulásának első eleme a GONDOLAT (információ), az informatika világában pl. igen-nem kapcsolatokból felépült program, biológia világában a DNS lánc melyben pontosan kódolva van, hogyan is kell kinéznie a végeredménynek.

Pozitív vagy negatív gondolat (program), ha azt gondolom: „nem vagyok rá képes”. Megszületett a leírás, az információ az a program, aminek teljesülnie kell és láss csodát nem vagy rá képes! – a leírás pontosan teljesült, akkor ez pozitív, nem?

Mi a helyzet a „képes vagyok rá” programmal? Ez a program is tökéletesen működik, ezért van villanyunk, rádiónk, telefonunk, stb., mert voltak gondolkodók, akik a 10 ezredik kísérlet után is ezt a programot ismételték, „képes vagyok rá”.

Hol itt a pozitív vagy negatív gondolat?