Piaci mimikri (2.)

Piaci mimikri (2.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Az írás első felét IDE kattintva olvashatod.

A képek lassan összekapcsolódtak a tanult arcokkal és rá kellett döbbennem, hogy a piacon lévő történésekben is minden arc és viselkedés más és más helyzetre volt válasz. Ezek után igyekeztem visszaemlékezni életem olyan szakaszaira, amikor kristálytisztán éreztem magamon, hogy most úgy viselkedek, mint mondjuk édesapám vagy épp Kaltea nagyanyám. Eszembe is jutott, hogy nagyanyám modelljére akkor volt szükségem, amikor a magam eszköztárával képtelen voltam megoldani egy olyan konfliktus, ahol a sarkamra kellett volna állnom, mert az édesapámtól hozott minta – mely arról szólt, hogy menekülni kell a konfliktusok elől – gyorsabban előjött, mintha jobban rögzült volna bennem. Mikor azonban már éreztem, hogy ez nem megy, változtatnom kell, valahogy beugrott a tudatalattimba Kaltea nagyi, akinél erősebb embert nem ismertem. Mindig példa volt előttem, hogy miként is lehet úgy megjelenni emberek előtt, hogy a lágyság, nőiesség mellett ott van jelen a határozottság is, s mégsem bántó a kettősség jelenléte. Amikor tudtomon kívül is Kaltea arcát viseltem, valahogy sokkal magabiztosabbnak éreztem magam. Ám, ha elmúlt a szükség, akkor ismét a saját arcomat használtam.

Persze a modellezés másik oldala is megvan, mert édesapám oldaláról a már említett mintát szívtam magamba, mely sokszor a konfliktusok elől való menekülési kényszert hozott fel bennem. Ez volt a közelebbi minta, amit talán többször is használtam, hiszen vele napi kapcsolatban álltam, jobban rögzült, míg Kaltea nagyival csupán időszakonként találkoztam, bár akkor huzamosabb időre. Mindenesetre fel kellett ismernem, hogy édesapám mintája olyan volt, ami nem vitt előre, így meg kellett értenem ennek a gyengeségét is. Persze sokszor a nagyanyám modellje sem volt megfelelő, mert túl erős volt az a karakter, így a modell alapján a magam útját kellett megtalálnom, ami persze nem volt könnyű, s máig sem az.

A minták és modellek között könnyen elveszhet az ember, de valahogy az ösztöneink megsúgják nekünk, hogy mikor melyiket jó használni. Önmagunk építése pedig éppen azzal folytatódik, hogy ezeket a mintákat saját képünkre formáljuk. Kicsit mintha „kijavítanánk” a modellül szolgáló személyek gyengeségeit a magunk felismeréseivel. Talán még én is minta vagyok másnak, de korántsem biztos, hogy tökéletes minta, mert az én élethelyzeteim merőben mások, mint azé, aki mondjuk engem akar modellezni.

Példának okáért ott van az unokám, Tirmi is, aki láthatólag olyan szeretne lenni mint én, pedig olykor a saját édesapja, Norden sokkal jobb mintát adhatna neki a családról, az életről, mint jómagam. Nem is beszélve a kicsi Majtáról, aki meg szintén nagyon jó modellként szolgálhatna neki, ha észreveszi a benne rejlő csodákat. Valószínűleg épp azt kell Tirminek és persze jómagamnak is megtanulni a legjobban, hogy ne úgy haladjunk az életben, mint a szemellenzős lovak, hogy csupán az előttünk lévő, egyetlennek tűnő utat láthatjuk.

Egy dolgot biztosan megtanított nekem ez a piaci játék, a piaci mimikri mégpedig nagyon alaposan, miszerint nyitottnak kell lennünk az életre és az általa hozott mintákra, mert azért olyan sokszínű ez a világ, hogy mindenre megmutassa a megoldást. Modelleket bárhol találhatunk, ha nyitottak vagyunk és hajlandóak a változásra, változtatásra.

Regőczi Lalus
www.egigeroerdo.hu

Az összes Jupós cikk itt.

 

Megosztás

Hozzászólás

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><p><br><img><table><tr><th><td><tbody><theader><sub><sup>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről