Regőczi Lalus: A palackba zárt szellem

A palackba zárt szellem
A lefékezett íráskészség felszabadítása

Minden történetnek van egy hőse. Még a történetírásnak is. Jelen hősünk egy egyszerű halandó, aki olykor mérhetetlen vágyat érez magában a világ megmentésére. Ehhez azonban ritkán érez magában igazi erőt. Azonban hősünk azért hős, mert olyat csinál, amit más földi halandó nem.
Nem baj - gondolja -, nem adom fel, mert valami mocorog bennem. Tenni kell valamit! - tűnődik, majd eszébe jut, hogy írni kéne egy történetet, amitől megváltozik a világ. Ingujját feltűri és enged is a késztetésnek. Azonban semmi nem történik. Mintha valami falat talált volna maga előtt. Csak ül, és vár. Vár arra, hogy egy erő elindítsa a kezét, az ujjait. Még meg is dörzsöli a tenyereit, mint Aladdin a csodalámpát, és kikerekedett szemekkel várja a csodát, hogy kiszabaduljon a Dzsinn. Ám a szellem nem jön.

Hát akkor, nézzük meg másképp - gondolja hősünk magában -, mert lehet, hogy nem is a Dzsinnt kell ehhez segítségül hívni, hanem csak nem tudtam csatlakozni a Flow-hoz, az Áramlathoz. Szemeket becsukni, ellazulni és… bumm! Megint fal.

Nem, nem. Ez így nincs rendjén. Valahogy másként kellene. Aztán be is ugrik a mentő ötlet: Hát persze, hiszen nincsen csend körülöttem!

Ajtó, ablak bezár, zene kikapcsol. Rendben, jöhet az ihlet. Már hallja is, ahogyan közeledik.

Hmm. Nem. Ez nem az ihlet. Ez csak a szomszéd gyereke, aki föl s le rollerezik a parkettán. Hopsz! Abbahagyta. Szemeket becsukni és… már érzi is magában a bizsergető érzést.

Puff neki, ez megint nem az. Valaki porszívózik a másik szobában és berezonált a fal.
Hősünk elcsügged és már ott tart, hogy feladja. Egészen elereszti még az ötletet is. Magába roskad, és olyan mélyre megy, hogy kizár minden zajt és zavaró tényezőt. Magára figyel. Befelé. Az érzéseire, gondolataira, amik meglepő módon egészen kitöltik.

Ekkor hirtelen képet lát, ami felkelti érdeklődését. Színes képet. És hangokat is hall. Mennyei zenét. Eszébe sem jut már az írás, csupán arra figyel, amit odabent lát. Felkapja fejét és odagurul az íróasztalához. Háta kiegyenesedik, mint egy zongoristának, karja puhán ereszkedik az asztalra, ujjai megmozdulnak.

És ekkor megtörténik a csoda: a szíve felől mozgást érez, mintha kiszabadult volna onnan egy szellem, ami átkarolja és felrakja őt a repülő szőnyegére. Eljutnak hősünk belső világába, ahol rátalálnak egy áramlatra, ami rögtön magával is ragadja őt. Keze megindul és csak ontja a sorokat.

Regőczi Lalus
www.egigeroerdo.hu

Megosztás

Hozzászólás

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><p><br><img><table><tr><th><td><tbody><theader><sub><sup>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről