Várakozással telve (2.)

Várakozással telve (2.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

A cikk első részét itt olvashatod.

Otthon vagyok a családommal. A fiam alig 14 éves, s már bizony sokszor megtapasztalta, hogy milyen apa nélkül küzdeni a hétköznapokban. Nem állítom, hogy ez a legjobb módszer, de úgy érzem, talán azért olyan önálló, mert én nem voltam a közelében, s muszáj volt neki megtanulnia, hogy egyedül gondoskodjon magáról. Elgondolkodom aztán édesapámon is, aki meg épp az ellenkezője volt annak, ami most én vagyok. Otthon ülős. Hogy miért nem volt kíváncsi a világra, azt nem tudom, de sokat foglalkozott velem. Rengeteget mesélt. Így visszagondolva még az is lehet, hogy túlságosan is sokat. Nem volt meg a saját tapasztalásom. Egyedül a meséken keresztül ismertem a világot... vagyis apám világát, mert én magamnak nem voltak élményeim a világot illetően. Úgy érzem, hogy édesapám félt az egyedülléttől. Sőt, ha jobban belegondolok, rettegett tőle. Ezért is ragaszkodott hozzánk annyira. Félt az elmúlástól, s attól, hogy elveszíthet mindent, amit addig megismert, lett légyen az a gyerekei vagy az édesanyám. Szinte őt is pórázon tartotta, holott tudom róla, hogy nem ez volt a szándéka, de akkora volt benne a félelem, hogy önkéntelenül is magához láncolt minket. Ha jobban belegondolok, akkor éppen ez a kötelék űzött engem oly messzire tőle, hogy évekig nem is találkoztam vele, és ezért is lettem én ilyen örökös utazó.

Az utazásaim kezdete előtti időkben, amit még apám közelében, apám kalitkájában töltöttem nem csak a külső világ hiányzott, hanem a belső világ ismerete is. Édesapám sokat regélt nekünk a teremtésről, a világmindenségről, de ezek nem a saját képei voltak, hanem a másoktól tanult ismeretek. Valahogy azonban nekem sosem voltak teljesek ezek a mesék, mert hiányzott belőlük pont az a plusz, amit az ember a saját lelkéből tesz bele a saját történetekbe, s valószínűleg éppen ezért nem az ő történetei voltak. Én a magam részéről csak sihederként értettem meg ezeket a hiányosságokat. Gyermekként csupán hiányérzetem volt, de nem értettem, hogy miből is fakad ez a hiány. A hiányt akkoriban a gyermeki játékban igyekeztem pótolni azzal, hogy mindenféle kalandokat képzeltem el magamnak, amikben járom a világot és keresem a Teremtés középpontját. Aztán ezek a játékok lassan elmúltak, de felnőtt koromban – más formákban ugyan, de – ismét előjöttek ezek az eljátszott képek, hiszen a hiány az hiány maradt. Az idő nem segített ezek kitöltésében.

És most itt vagyok. Itt állok a vihar közepében, s várom, hogy ismét felerősödjék bennem a Nagy Keresésre sarkalló erő, mely újra elindít majd a cselekvés irányába. Ekkor ismét felerősödik a szél, majd az eső is újra a nyakamba szakad. Jobb menedéket kell találnom, mert ez az égi áldás ezúttal nem viccel. Nem is kell sokat keresgélnem, hamar találok egy egészen nagy üreget egy korhadozó fa tövében, s miután megbizonyosodom róla, hogy nem lakik benne senki, bevackolom magam oda, s várom, hogy csendesedjék az eső. Közben pedig, ahogy elnézegetem az esőcseppek bugyborékoló táncát, ismét elindul bennem az elszántság rejtélyes fonala, mely lassan behálózza egész testem, s nem érzek magamban mást, csak az indulásra sarkalló erőt, melynek következtében már alig bírok a lábaimmal. Habár tudom, hogy ezek az eső áztatta csendes időszakok is a Nagy Keresés részei, amikor magamba merülhetek, mégis most jobban dobog bennem a cselekvés ereje, mint az elcsendesülésé.

Vihar és eső ide vagy oda, azt hiszem, most már képes vagyok arra, hogy tovább induljak a Nagy Keresésben. Igaz ugyan, hogy most még a számomra is úgy tűnik, már megint elodázom a cselekvést, azzal, hogy reggelre teszem indulásom idejét, de időközben beesteledett és az éjszakai vándorlásnak is megvannak a maga szabályai – ha lehet ilyenről beszélni. Egyetlen reményem, mely egyben erőt is ad nékem, hogy a családomról előjött képek olyannyira megerősítettek a célomban, hogy hatökrös szekérrel sem tudnának visszatartani. De ezt egyébként is csak holnap reggel fogom megtapasztalni. Addig még itt áll előttem egy teljes éjszaka és a hajnali harmatban való megtisztulás lehetősége.

Az összes Jupós cikk itt.

Regőczi Lalus
www.egigeroerdo.hu

Megosztás

Hozzászólás

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd><p><br><img><table><tr><th><td><tbody><theader><sub><sup>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről