Kedves Dóra,

köszi a visszajelzést,örülök, hogy tetszik a Tibivel közös online párkapcsolati tréningünk, és a hírlevelek!

A kommunikációs tréninghez hírlevelek ugyan még nincsenek, csak néhány a témához kapcsolódó írás, de lehet, hogy nem rossz ötlet!:-)

Üdvözlettel:
Márti

Dinnyés Márta
NLP mester

Kedves Tibi!
Köszönöm :)
Dóra

Szia, kedves D!

Köszönjük a visszajelzést, biztosan lesz majd több ingyenes online tréning és hírlevél is, és a természetes nyelvtanulásnak már most is van hírlevele, Murányi Péter írta:
http://mindennapinlp.hu/hirlevel_urlap.htm

Tibi

Kedves Márti és Tibi!
A héten iratkoztam fel a tanfolyamra, mert a mindennapi NLP hírleveleket nagyon megszerettem. Néha kissé sokkol ugyan, de annyira remek dolgokat kapok tőle. A párkapcsolatinak még csak az elején tartok, de a feladatlap megoldásával, már most szembesültem saját válaszaim alapján olyan dolgokkal, amiket egyszerűen el sem hiszek.. nagyon várom a folytatást!
Egy ötletem lenne még, ha megengeditek. Az NLPnek és a párkapcsolati tréningnek is vannak hírlevelei, ami egyre vonzóbbá teszik a tanfolyamokat, nem lehetne mindegyik tanfolyamotoknak mini ingyenes hírleveles tréningje? Pl. villámolvasás, természetes nyelvtanulás? Annyira inspiráló szerintem...
Köszönöm az eddigieket nektek, szép napot:
D.

Szia!

Nem tudom, az online párkapcsolati tréning pontosan melyik levelét olvastad épp - mert ez a dilemma, hogy kilépjünk-e egy olyan kapcsolatból, amelyben már nem érezzük jól magunkat, vagy benne maradjunk és próbáljuk viselkedésünk megváltoztatásával jobbá tenni, az egész tréningen és egész életünkön át újra, meg újra felmerül,ráadásul nem csak a pátkapcsolatban, hanem minden más emberi kapcsolatban is.(munkahely, barátok, rokonok)

Teljesen igazad van,aki nem változtat azon a mintán, amit az előző kapcsolatban alkalmazott, annak nagy eséllyel a következő kapcsolata is nagyjából ugyanúgy alakul majd. Épp ezért esik olyan sok szó a tréning leveleiben is az önismeretről, a partner megismeréséről,a változásról az értékek és célok összehangolásáról.

Senki nem adhat senkinek olyan tanácsot, hogy "kelj fel és menj el!" - kivéve azt az esetet, ha valamelyik családtag testi épsége forog veszélyben. A pár bármelyik tagja dönthet viszont úgy - ha úgy ítéli meg a helyzetet, hogy minden erőfeszítése ellenére sem változik jó irányba a kapcsolatuk -,hogy kilép belőle.
Ha egy pár úgy dönt, külön-külön folytatják életüket, akkor az a legfontosabb közös cél, hogy ha vannak gyerekek, ők a lehető legkevésbé szenvedjék meg a szülők válását. A szülő a gyerektől nem válhat el,mert minden gyereknek szüksége van anyára ÉS apára.
Persze, ettől még előfordul,hogy a gyerekeink kamaszkoruk táján arra a megállapításra jutnak, hogy nekik nem kell gyerek, mert nem akarják, hogy belőle is "válási árva" legyen.
Ilyenkor megint csak ott kell állnunk mellettük, nekünk, a szülőknek, és meggyőzni őket, hogy ők is választhatnak saját értékrendjük szerint, és teljesen másképp is élhetnek, mint mi, a szüleik.

Azt is hozzátenném: bármilyen emberpróbáló feladat is a gyereknevelés, kevés olyan dolog van a világon, ami nagyobb boldogság, mint látni, hogy gyerekeink felnőnek, és boldogulnak az életben...

A többit akkor majd személyesen, a tréningen!

Üdvözlettel:

Márti

U.I.:Arról, hogy a változás/változtatás mennyire elengedhetetlen, itt is olvashatsz:

http://mindennapinlp.hu/uj_ev_uj_strategia

Dinnyés Márta
NLP mester

Szia Márta! a legutóbbi leveleddel kapcsolatban, mióta olvastam motoszkálnak gondolatok a fejemben, úgy érzem ki engedem őket :), ne zavargásszanak tovább... nagyon jónak tartom, hogy egy kapcsolatban a tökéletesség felé kell törekedni, ezért vagyok én is itt. no meg azért...(ezt majd személyesen január végén) tehát nekem a felállással és a kapcsolat elhagyásával van igazából bajom...ugyanis ehhez szerintem, alap a nagyfokú önismeret, különben az ember egy másik kapcsolatban nagy valószínűséggel ugyanoda jut hosszabb vagy rövidebb idő után. tehát, ha egy családnak azt mondod "nem megy? akkor kelj fel és menj el!" attól nem oldódik meg a hölgy vagy srác problémája, csak egy kicsit arrébb rakja az életében, viszont a gyermekek és a környezet nagyon keményen megszívja és a problémás személy csak több lesz (hisz a gyerekek is egyszer felnőnek és kapcsolatot akarnak kezdeni, de milyen minta alapján is?)! tapasztalatom szerint az élet folyton elénk teszi ugyanazokat a feladatokat, egészen addig amíg meg nem oldjuk...vagy nem oldjuk meg:) szia!

Kedves Amar,
jól látod, az online párkapcsolati tréning emlékeztető levelek egyik célja, hogy fenntartsák az érdeklődést, hogy ne feledd: szebb, jobb párkapcsolatot akarsz, mint az eddigi/ek/!

Ezen kívül több emlékeztető levél is tartalmaz kiegészítő feladatokat, vagy linkeket más, a témához kapcsolódó írásainkhoz - azok számára, akik még többet szeretnének önmagukkal és új párkapcsolat kialakításával, vagy a jelenlegi megújításával foglalkozni.

Ha nincs rá időd, hogy a tanfolyami leveleken túl az emlékeztető leveleket is elolvasd, megteheted ezt a tanfolyam végén is!

Remélem szerzünk neked néhány kellemes percet ezzel a virtuális ajándékkal.:-)

Üdvözlettel:

Dinnyés Márta
NLP mester

Kedves Márti és Tibi! Nagyon hasznosnak találom a tanfolyami levelekben leírt módszereket!Köszönöm. Azt szeretném megkérdezni, hogy az emlékeztető levelek pontosan milyen célt szolgálnak? Fenntartani a folyamatos érdeklődést? A tanfolyami levelek megfelelő ütemezéssel érkeznek szerintem. Szoktam emlékezni a tanfolyami levelek tartalmára, igyekszem az ott leírtakat megtanulni, beépíteni az életembe és örömmel várom a következőt is!AMAR

Szia Amar, jó hogy rámutattál a dolognak erre az aspektusára is! Köszi az észrevételt! Ha valakinek az otthon melegét, a szeretet és a biztonságot kizárólag a finom ételek jelentették gyerekkorában, az valóban nem a legjobb útravalóval indul az életbe. De nem is a legrosszabbal! Jobb annak, aki az otthont a szeretetet, boldogságot a simogatással, közös családi programokkal, öleléssel, gondoskodással, közös játékkal, együtt nevetéssel és egyéb hasonlóan pozitív dolgokkal azonosítja,azonban valamilyen szinten mindannyian ételfüggők vagyunk, hiszen anélkül nem maradhatnánk életben. Sőt élvezhetjük is a jó ételeket, és érezhetjük abból is párunk szeretetét, hogy kedvünkre való fogásokat készít. Ha egészséges ételeket tálal nekünk,és kerüljük a mértéktelenséget, nincs is ezzel semmi gond. Persze,igazad van, ha kényszeres evővé válik valaki, az nagyon súlyos következményekkel is járhat. Így hát a példa önmagában se nem pozitív, se nem negatív - attól lesz valamilyen előjelű, ahogy értelmezzük.Sajnos a világ más részein, ahol gyerekek milliói éheznek, megint csak teljesen más értelmet nyer a dolog. Minden csak nézőpont kérdése... Hiszen, pl. az általad pozitív példaként említett simogatás is válhat extrém esetben negatív előjelűvé - például, ha gyermekek elleni családon belüli erőszakról van szó... De ez, és az ehhez hasonló,vagy még súlyosabb problémák már valóban túl mutatnak az online párkapcsolati tréning keretein... Továbbra is várjuk értékes észrevételeidet,és kívánom, hogy a tréning előrehaladtával érezd magad egyre jobban! Üdvözlettel: Márti

Szia Márti és Tibi!
Megkaptam a 6.párkapcsolati tréning levelet, köszönöm szépen.
A leírtakkal és azzal amit szeretnétek ezekkel közölni, teljesen egyetértek, csak az egyik példával nem: a kondicionált hang részben, a kísérletnél leírtátok, hogy a "szeretet, biztonság, boldogság finom ételt jelent". Az a meglátásom, hogy sajnos ez kényszeres evéshez, szénhidrát függőséghez vezethet, mert nagyon sok embernek a szeretet, biztonság, boldogság (akár jutalom, dicséret)egyetlen forrása a finom étel/édesség, illetve a szeretetet, biztonságot, boldogságot az étellel azonosítják is. Bekerülnek már csecsemőkorban egy körbe, amiből elég nehéz kiszállni, pont amiatt, mert az ételt az otthonnal azonosítják, mert a felsoroltakat étel formájában kapták otthonról és nem az igazi, helyes kifejezési módjukon, ami persze nem az ő hibájuk. Ha a párunknak étellel kedveskedünk (ami önmagában nem nem lenne rossz, akkor ezzel támogatjuk az étellel kapcsolatos esetleges hibás beidegződését (tovább TÁPLÁLJUK azzal, ami nem jó neki) és így nem tanulja meg, hogy az étel nem egyenlő a szeretettel, biztonsággal, boldogsággal. Ha másként akarjuk ezeket kifejezésre juttatni, félő, hogy ő azt meg nem tudja majd értelmezni. Értem, hogy a társ csak az ételen keresztül tudja befogadni/értelmezni, hogy a párja szereti, biztonságot és boldogságot akar neki nyújtani, de ez a mód hibás. Sajnos a "civilizált" társadalmakban az ételfüggőség egyre nagyobb probléma: a lakosság (gyerek/felnőtt mindegy)több,mint fele érintett. Tudom, hogy a tanfolyam témája nem ez és nem is várom, hogy ez legyen, ezért javasolnám, hogy más pozitív (pl.simogatás, ami mindenki számára egyértelműen jót jelent)példát kellene felhozni, ahogy mindig is a pozitívumokra törekedtetek az eddigi tanfolyami leveleitekben. Érdeklődve várom a következő tanfolyami anyagot! AMAR