Amikor megláttam az induló tanfolyam résztvevőit, szomorúnak és reménytelennek tűntek. Már túlvoltak számtalan kudarcon.

„No, nem igen hiszem, hogy ez ér valamit. Mitől lenne ez több, mint egy újabb őrület? Rajtam eddig sem segített semmi, de azért adok magamnak még egy esélyt.”
Nagyjából ezt olvastam le az arcukról. Aztán elkezdtünk beszélgetni, lassan oldódott a hangulat, némelyikük szemében megcsillant egy-egy könnycsepp. Hitetlenkedve néztek rám: Tényleg én számítok? Így kövéren is? A szavak valóban a bennem élő emberhez szólnak, és nem a hájhoz? Érek annyit, mint bárki más? És érdemes… ?”

Igen, a bennünk élő, sokszor áttörhetetlen fallal körülvett emberhez szólok a pszichowellness-tanfolyamokon. Mert véd ugyan a háj, hiszen a zsír a test védelmi szerve, de egyben el is választ. Sorsfordító élmény megtapasztalni, hogy van más út is. Hogy úgyis megmaradhat védelem, ha elvékonyodik a „védőréteg”, és kiépül a kapcsolat. A kapcsolat önmagunkkal, a védekező állásba kényszerült testünkkel, lelkünkkel, az embertársainkkal, a körülöttünk lévő világgal.

Nagy élménye volt a tanfolyam résztvevőinek, amikor megértették azt, hogy a megfelelő étrend és a mozgás szükséges, de nem elégséges feltétele a változásnak. Megtapasztalták, hogy nem csak arról beszélünk, hogy mit kellene tenniük a változáshoz, hanem azt is, hogy hogyan. Átélhették, hogy újabb gyötrelmek, önsanyargatás nélkül is lehetséges a változás.

A harmadik hétvégére mintha kicserélték volna a csapatot. Nem is az volt a legszembetűnőbb, hogy ki mennyit fogyott. A tartásuk, a kedvük, a mosolyuk lett döntően más. Már ismerték az utat, melyen menniük kell ahhoz, hogy elérjék a célt. Tudták, biztonsággal mehetnek, mert ezután sem maradnak magukra. Továbbra is levelezünk, barátságok alakultak, és már szervezik az „osztálytalálkozót”. Nos, ezt látva tudom, hogy jó úton járunk ezzel a kezdeményezéssel, és hogy érdemes megszervezni a tavaszi tanfolyamot is.

Bányai Gyöngyi

Kapcsolódó:
Pszichowellness-tréning
Pszichowellnesstábor