Én is a háttal kezdem. Az én szemlélettemmel azt hiszem nem is lennék ott, ahol ő most van.Ennyire nem bízom magam a vakszerencsére. Egyszer bejöhet, többször nem.Így nem tudnám magam jól érezni.Stresszelek tovább.

Kedves Tibor ez nagyonjó volt soha jobkor nem írhattad volna. Okos gondolat. Köszönet érte.

Kedves Tibi! Elsősorban a Télapóról (alias Mikulás): nem szeretnék csalódást okozni neked, de van egy sanda gyanúm, hogy akármilyen superman az öreg, szinte tuti, hogy alvállalkozókkal melózik.... Nem szemrehányásként mondom, hisz ő se mai gyerek már. Remélem, nem ülsz a fejedre emiatt - akarom mondani, nem leszel magad alatt... :) A lényeghez pedig: imádom olvasni a leveleidet, néha úgy vagyok, hogy: ó, de jó, lám, ezt én is így próbálom, vagy konkrétan gyakorlom is - máskor pedig úgy, hogy: ó, milyen jó, ezután én is így próbálom... Aztán persze, nem mindig jut eszembe a helyes hozzáállás, de igyekszem :) Mindenesetre felüdülés minden sorod, köszi :) Ja, és szerintem igaza van a Tótnak....

A kérdés csak az, ki mit tekint krízisnek, ugye...

Jó ennek a Tótnak, csak nem elég szines az érzelmi élete. A sírásnak és a kétségbeeséswnek is meg van a maga krízist megoldó helye. Jó tudni, hogy mennyivel jobb érzés nevetni, mint sírni. Ágnes

Kedvenc mondatom: -Mindig úgy jó ahogy van. A következő "sebesség": -Úgy akarom ahogy lesz! (Hűtőmágnes "formájában" érkezett)

Szia Erzsi!

Szerintem nem fura :o) Az élet szerintem nagyon is meseszerű, és nem csak a filmekben van happy end! Köszönöm a hozzászólásod!

Tibi

Hát egy kicsit furi, hogy valakit igazából semmi sem izgat, nem izgul attól sem, hogy esetleg végleg elveszti a barátnőjét, sem attól, hogy esetleg munkanélküli lesz, csak attól, hogy az öreg cipésznek csalódást fog okozni. Ezután pedig minden helyre jön magától. Hát ez kicsit olyan meseszerű. Na nem baj, én szeretem a filmeknél is a HAPPY END-et. Erzsi