Hát igen, az, hogy mások is megtalálják ezt a nézőpontot, már kommunikációs feladat, annak viszont nagyon szép :-) Köszönöm a hozzászólást, kedves Professzor!

Kedves Tibi, nagyon szeretem az írásaidat. Ez a munkahely téma nagyon időszerű. Saját munkatársaimmal is ezt szeretném megértetni. Én nagyon szeretem a munkámat és a munkahelyemet is. Ez nem jelenti azt, hogy ott mindennel egyetértek és minden remek. Mégis szeretem. Jelenleg ez az a munkahely amit sokan elhagynak és sokan lenéznek és még többen szidnak. Én tudom, hogy ahogy én csinálom és érzem, ez a jövő munkahelye.
Örömmel megyek be és döbbentem veszem észre amikor az óra 4 órát mutat. Megtaláltam benne azt amit kerestem. Embereket, célt, kihívást, pénzt. Minden nap van benne kihívás, megoldandó feladat, öröm és pénz.
Van benne jövőkép.
Jelenleg azt akarom elérni, hogy a kollégáimmal is meg tudjam ugyanezt éreztetni.
További sok sikert kívánok neked.

Szia Mártus!

Egyrészt igazad van, mert egy frissen végzett diplomás fiatalnak könnyebb sokkal könnyebb elhelyezkednie, mint neked. Másrészt ez mindennel így van, kinek ez a könnyebb, kinek az. És van, akinek sok minden sokkal nehezebb, mint a többi embernek. Az ilyen embereknek sem rosszabb, mint a többinek, csupán két dolog más az életükben: vagy nagyon kitartónak, állhatatosnak, kreatívnak, tehetségesnek és fáradhatatlannak kell lenniük, hogy elérjenek minden célt, amit csak akarnak, leküzdve az összes akadályt, vagy el kell fogadniuk mindazokat a dolgokat, amelyeket nem tudnak megváltoztatni, és ezekkel együtt meglelni az örömteli dolgokat az életben. És ez bizony feladat a javából! Azonban aki ezt megcsinálja, az nagyon sok értékes dologgal rendelkezik. Pont ez a jó benne.

Legalábbis én így látom, mert nekem is vannak az életemben megváltoztathatatlan (huh, ez a szó...) dolgok. :)

Szia Tibi!
Szeretem amit csinálsz, köszönöm Neked.A Hírleveleidet olvasva sokszor úgy érzem: ez most pont nekem szól! Ez a munkahellyel kapcsolatos viszont azt hiszem, nem az én esetemre, nem a - mostanában nagyon sok - hozzám hasonló helyzetbe került emberre vonatkozik. Engem 36 évnyi munkaviszony után 54 évesen leépítettek. Hosszú hónapokig tartó munkahely keresgélés során a korom miatt sorozatosan elutasítottak. Egyetlen lehetőségem van: a biztosítási üzletkötői munka, mivel szerencsére van gépkocsim, jogosítványom, és diplomám, és itt lényegében nem számít a kor. Ez a munka viszont a korábbihoz képest nagyon más világ, nagyon idegen vagyok benne. Nem is megy túl jól, így állandó konfliktusaim vannak a vezetőmmel. Tudom, azt kellene gondolnom, "ez CSAK egy munkahely - sok munkahely van". Igaz, de számomra már nem nagyon. Mit mond erre az NLP?
Üdv.: Mártus

Szia!

Az időgazdálkodás is egy külön fejezet. Igazából a leglényegesebb kérdés benne az: mi az, ami fontos a számodra? És persze nagy jelentősége van a sorrendnek is. Mi az, ami fontosabb a többi dolognál.

Tibi

Tetszett a hírlevél.

Az én helyzetemet szeretném leírni. Egyetemen tanulok, nappali tagozaton. Közben meg dolgozom egy cégnél több mint 2 éve és ott azt csinálom, amit szeretek. Úgyhogy én nem panaszkodhatom. :) És én nem szoktam idegeskedni, sőt, minél nehezebb és nagyobb egy feladat, annál inkább örülök, mert annál nagyobb a kihívás. :) Úgy is a lehető legjobbat nyújtom, szóval nincs is miért aggódni.

Amit kellene tanulnom az inkább az időbeosztás, mert hajlamos vagyok túlvállalni magam (nem kimondottan munka terén), pl. reggeltől estig suli és munka, utána buli és semmi alvás, amitől meg néha megbetegszem és jól megfogadom, hogy legközelebb nem vállalok ennyit.

Szerintem csinálj valamit... Ne fulladozz!

Én eddig csak halogattam a váltást, mert gyáva voltam lépni,de a helyzet semmit sem változott, sőt. A munkahelyi légkör egyre rosszabb, én meg megfulladozom. Bátorság! ennél már csak jobb lehet!

Szia Erzsi!

Minden jóban van valami rossz? És minden rosszban van valami jó! Ha szeretem a munkám, miért is cserélném le? Mondjuk valami még jobbra bármilyen jót hajlandó volnék lecserélni.

Tibi

Már vége is a hírlevélnek? De kár! Úgy elolvasgatnám még. Szóval ez a munkahely dolog tetszik -is, meg nem is-.Ugyanis tényleg nem olyan nagy dolog egy munkahely, de pl. ha az embernek már gyerekei is vannak -mondjuk 3, mint nekem- már nem veszi ezt ilyen könnyedén... Én egyébként nagyon szeretem a munkámat szerencsére. Tanár vagyok, 12.-es osztályom van, szakmunkás gyerekek. Amolyan rapper fazonok, meg ilyesmi. Elég nehéz velük, sokszor sajnálom, hogy ide jöttem dolgozni, meg, hogy elvállaltam az ő osztályfőnökségüket, meg hasonlók. De azért mégis nagyon szeretem ezt az egész dolgot, tanítani imádok, sokat beszélgetek a "gyerekeimmel". Azt hiszem ők is elfogadtak engem, bíznak bennem. Szóval hatalmas kihívás ez a dolog. A plusz feladatokat pedig nem feltétlenül azért végzem el, mert kedvem van hozzá, vagy benne van a munkaköri leírásomban (sehol nincs!!), hanem mert szerződéssel vettek föl és a főnököm azt mondta, hogy végezzem el. Kb. ennyi. Erzsi

Igen, ez valóban így van. Nem Hübele Balázs módjára kell felmondanunk, hanem okosan, megfontoltan megtervezni a váltást, s aztán bátran megtenni az első lépéseket.

Alapvetően egyetértek a leírtakkal. Fontos az egyensúly. Kompromisszumokat fel kell vállalni, de mérlegelni kell. Szerintem ma M.o.-on két nagy probléma van, a magas munkanélküliség és az alacsony (átlag)fizetések, ami együtt így elég rossz kombináció. Tehát igaz, hogy lehet más, akár sokkal jobb munkahely is, de a váltás nem olyan könnyű. Csak akkor érdemes belevágni, ha az a bizonyos jobb munkahely tényleg elérhető közelségben van, ill. reális lehetőség. Ha az ember többre, jobbra vágyik, akkor először alaposan fel kell mérnie, hogy mi szükséges annak az elérésehez, és fell kell készülnie, hogy tényleg alkalmas legyen rá, jól megfeleljen a követelményeknek, mielőtt belevág.