Ez nagyon praktikus megoldás! 

A tele kád fürdővízről jutott eszembe...

Nálunk ha egy jó kis forró fürdőre vágyom, megyek és megteszem. Majd ha már végeztem és kihűlt a víz, van pár üres vödör + felmosó vödör + lavór, amibe belegyűjtjük a vizet, és pár napig azzal öntük le a wc-t. Így spóroltunk is és fürdés is volt. Persze marad egy kicsi víz amit leengedek a végén, de a nagy része megmarad a vödrökben az erkélyen eláll. Ez győztes-győztes stratégia? :)

A 66. hírlevél különösen vicces, a többi is az, de ez... :) És milyen igaz, a kommunikáció igen fontos. Csak ne legyen belőle "állandó nyavajgás", idézőjelben, mert van, aki csak ezt látja benne, nem a problémák megoldására irányuló kísérletet.

Az a lényeg, hogy önmagunkkal jóban legyünk. Egy elromlott házasság is szinte csoda módjára rendbejöhet, amint elkezdünk magunkkal foglalkozni és nem a másikra kenni mindent, nem tőle várni a saját békénket és nyugalmunkat. Ha önmagunkkal békében vagyunk, már a másik sok kis hülysége sem zavar annyira, mert korábban is csak azért zavart, mert egy elégedetlen embert bármi képes zavarni, keresnie sem kell az okokat. Szeresd magad, és minden könnyebbé válik :) És amikor újra felfedezed a másikban azt, amiért annak idején belezúgtál... mert az ott van ám most is ;)!

Teljesen egyetértek! :)

Sziasztok!

Én egyedül álló vagyok (nem szingli, nem magányos). Nem gondolom, hogy a szerelem tenné teljessé az életemet, szerintem egy kicsit túlértékelik. Hiányzik a társ, a kapcsolat, az intimitás.
Úgy látom, mindennek meg van a maga ideje. Ha valaki nem tud egyedül élni, ha egyedül van azt mégis fájdalommal éli meg, vagy büntetésnek, akkor igazából jó társ sem válhat belőle. Sok időbe telt míg ezt megértettem, először rá kellett jönnöm, hogy azért akarok mindenáron kapcsolatot, mert kell a külső megerősítés, ezt várják el tőlem, "mikor lesz már unoka?". Aztán arra jöttem rá, hogy valójában kevés az akarat, a találkozgatások, ismerkedés, még sem sikerül, mire eljutottam odáig, hogy tudat alatt nem akarok senkit, mert fáj/félek stb., megéltem azt hogy "nem akarom". Amióta tudatosan dolgozok magamon, sok minden megváltozott, ez is. Ma már igénylem a társaságot, nem kényszerből vagy jópofiból találkozok valakivel, hanem mert valóban érdekel a másik, kíváncsi vagyok, egy találka után pedig elégedett. Nem fürkészem, hogy lesz-e kapcsolat belőle. Szeretek egyedül lenni, de társaságban még jobban. Kell a közelség, a szeretet, elfogadás, intimitás, mert feltölt, de kell az egyedül lét, ahol én magamtól töltődök. Ennek a megfelelő arányát kell megtalálni.
Egy szóval egészen mind1 kinek mi a fontos (szerelem, egyedül lét) a lényeg, hogy tudatában legyen annak, merje felvállalni, és őszintén érezni/értékelni. Nem kell mindig cél (bocs Tibi), néha csak hagyni hogy történjenek a dolgok. Az ami valójában fontos, és igazán szükségünk van rá, mindig az orrunk előtt van/lesz :)

Párkapcsolatban társ nélkül. Ezt többféleképpen is érhetem. Van egy szerelmem, de nem élünk együtt. Együtt élek valakivel, de nem a szerelmem. Az előbbi szerencsésebb.

Párkapcsolatban is élhet az ember társ nélkül. Úgy gondolom, ha így él, akkor nehezebb megtalálni a társát, mintha külön élnének, párkapcsolat nélkül.

A párkapcsolatról szóló
65.hírlevél nagyon tetszik!!!!
Két gondolat jut eszembe róla: az egyik az, hogy pont azért jó, hogy a szerelem vak, mert sokszor már bele is estél, pedig még nem is ismered szerelmed tárgyát! Sem a jellemét, sem a szokásait, melyeknek az ember sokszor rabja... Így aztán azért, mert a másik az ágy közepén alszik, vagy sokat sms-ezik, nem hagyod mindjárt faképnél az első randi után. És így még az is kiderülhet, hogy nem is bánja, ha valaki kiszabadítja ebből a rabságból, mert hiszen a változatosság gyönyörködtet...
Abban mindenki biztos lehet, hogy a párkapcsolat(sz)építőtréning nem fog ráerőltetni egyetlen konkrét megoldást sem, senkire. Hát honnan is tudhatnám én, hogy neked, nektek mi a szép, a jó?
Tulajdonképpen az egész tréning arra az NLP-s előfeltevésre épül, hogy ha van választási lehetőséged, az jó. DE: Minél több választási lehetőséged van, annál jobb! Szeretném, ha rárajzolnátok néhány új lehetőséget a térképetekre!
Azután már csak egyet kell tenni: ahol az eddigi módszer nem működött, válassz egy másik lehetőséget!
Persze, ehhez valamit meg kell változtatni az életedben, ami néha nehéznek tűnik - de ezt is lehet gyakorolni!
Hogy hogyan? Kezdheted APRÓSÁGOKKAL. Én például a következőkkel gyakorolom a rugalmasságot:
1. Időnként a megszokott útvonal helyett egy másikon megyek el a barátnőmhöz.
2. Többféleképp hámozom és darabolom a gyümölcsöket.(Imádom a gyümölcssalátát!) Tudod milyen sokféleképp lehet hozzájutni pl. az ananász húsához? (persze, jó éles kés kell hozzá!)
a, deszkán szeletekre vágod, deszkán levágod a héját, levagdosod a húsát körbe a kemény "magja" körül.
b, deszkán szeletekre vágod, kézben körbevágod a héját, bevagdosod küllő alakban a kemény magig és kézben körbevágod a magot(ami persze nem mag, de kemény!)
c, ezeknek bármely kombinációja
3. Ugyanazt az ételt más-más variációkban elkészíteni - ha ezt nem tenném, halálra unnám a főzést!
Ráadásul fantasztikus új ízeket lehet felfedezni!!
4. Nagyon régóta tanítok (nyelveket, Nlp-t ) de még soha nem tanítottam ugyanazt kétszer egyformán.
...és még sorolhatnám.
Próbáld ki te is, szórakoztató játék!!!!

Szóval, engem tényleg gyönyörködtet a változatosság! Párkapcsolati tréning sem lesz kétszer teljesen egyforma, ezt megígérhetem!

Jó kísérletezést mindenkinek!
Dinnyés Márti

Kedves Kitti : ha szabad megkérdeznem hány éves is vagy?

Ahogy Tibi is írta rengeteg magadat korlátozó hiedelmed van pl pont az előbb írtam én sosem veszekszem kapcsolatban.
Szerintem az történt h lecsükkent Robi vonzalmi szintje (lehet h a másik lány már akkor képbe került), talán ellaposodtak a dolgok és csak te érezted úgy h minden jó mert szerelmes voltál... azaz még vagy is.
Tudod a szerelem elsősorban egy önhipnózis. A szerelmet nem a másik személy okozza. Hanem te magad hipnotizálod bele magadat. Amikor a gondolataink állandóan egy lány körül forognak, megmagyarázod magadnak : én azért gondolok rá olyan sokat, mert ő valaki különleges és értékes! Ha ezt képes vagy felfogni és feldolgozni akár pár perc alatt is kiábrándulhatsz az adott személyből.
Erre tavaly májusban jöttem rá.
Az pedig h az új csaja cukkol? Hát persze hiszen úgy érzi háborút nyert, (nekem is van ilyen h más győzedelmesen néz az arcomba pedig nagyon téved) de az életet ismerve lehet h csatát. Szerintem ha ignborálod akkor teszel a legtöbbet.
Freezeoutold kicsit, ne foglalkozz velük pár hétig.
Persze azt mondod biztosan könnyen beszélek, hiszen szószerint minden ujjamra jut nő, és egy rakás csajról derül ki h oda van értem, bár mindez így igaz, nem volt mindig így. Sokat tanultam mire ide jutottam, és közben éppen ez tanított meg éppen átlátni a helyzetet!
Annak idején egy hasonló helyzetben egy tapasztalt barátom azt mondta : ahhoz h megszerezd előbb el kell engedni. Ha igazán szereted eltudod engedni (ehhez hozzáteszem azt a gusztustalan szemléletet is h az is lehet h ő mással lehet igazán boldog és ha tényleg szereted akkor már csak ezért is hagyod.). Na persze ez nem jelentki azt h később nem lesz esetleg újra valami hiszen az életemben számtalan példa volt már rá h mikor elengedtem valakit akkor újra összejöttünk (az egyik esetben egy csaj mondta el nekem h a büdös lektbe nem lesz köztünk semmi fogkjam már fel ... és 2 hónap múlva épp ő rángatott be az ágyába, és tényleg nem volt köztünk semmi : Se levbegő, se ruha :) )
Fel a fejjel ;)

Hosszú éveken keresztül nem volt barátnőm, (most ezalatt párkapcsolatra gondolok nem egyéjszakás kalandokra) csak minidg vágytam rá, aztán irigyeltem a haverokat mikor nekik összejöttek a csajok nekem meg semmi. Aztán az utóbbi 2-2,5 évben nagyot fordultak velem a dolgok : Túl vagyok több párkapcsolaton, (rájöttem h ez olykor teher is tud ám lenni, főleg az olyan kapcsolatoknál éreztem ezt ahol a szex háttérbe szorult) sőt egyidejüleg két barátnőn is.
Jelenleg épp egy olyan kapcsolatban vagyok ahol leginkább csak barátok vagyunk, meg szexelünk.
Akármelyik felállást is választja az ember, véleményem szerint a szex mennyisége és minősége alapvetően meghatározza h az ember tehernek érzi-e a párkapcsolatot (és gondolja azt h jobb volt neki egyedül, esetleg utánna nem is töri magát másik paartnerért/kapcsolatért) vagy pedig úgyéli meg, hogy ez neki jó (lehet kövezni de szvsz a ennek megítélésnek minimum 50%-át a szex milyensége és mennyisége teszi ki) akkor pedig sokkal inkább meghallgatja a másik problémáit is, és sokkal inkább kompromisszumképesebb is. Talán ez az egyik oka annak h én szerintem még sosem veszekedtem párkapcsolatban.
Vannak elveim ahhoz tartom magamam ha ez nem tetszik a nőnek bármikor elmehet (mint ahogy alig két hete meg is tette az egyik). Na persze eznem jelenti azt h ha jó vele akkor akármilyen problémájára is nem keresek megoldást ...
(és persze még képbejöhet a szerelem ilyen-olyan formája a csenddes epekedéstől (amikor a másik nem is sejti) a kölcsönös beteljesülésig de ebbe most nem megyek bele mert bonyolult és hosszas téma)

Sabre

Kedves Kitti!

Köszönöm, hogy írtál ebbe a fórumba.Egyáltalán nem untattál, megpróbálom összeszedni a gondolataimat, mert elég részletesen leírtad a helyzetet, de ez persze közel sem elég ahhoz, hogy tudjam a megoldást, azt igazából csakis Te tudhatod.

Ami első olvasásra is kiderült a leveledből, hogy túlságosan sok negatív, saját magadat korlátozó hiedelmed van, de legalábbis ebben a pár sorban, amit írtál, bőven akad.

Pl:
"kit érdekelnek igazán az én magánéleti problémáim"
"én csak az olyan pasikat vonzom, akik csak kihasználnak"
"nem veszekedtünk csak amennyit egy párkapcsolatban muszály:)"
"újra kezdtem elhinni, hogy vannak még olyan férfik akik nem csapnak be"

Ezek meghatározzák az életed, azonnal felejts el őket!

Az első komoly kapcsolatodban, ami történt, az valóban felkavaró, ugyanakkor egy másodperc alatt túlléphetsz rajta, egyszerűen megrázod magad, és mész tovább. A főszereplő sosem az "ex", hanem MINDIG TE vagy. Kit érdekel az, aki már úgyis lelépett? Hát nem? De! Még hogy őmiatta rosszul érezzed magam? Soha! Szerelmi csalódásokra ez az egyik legjobb orvosság. Gyors, hatékony, mondhatni "ütős"! Jó szívvel ajánlom! :)

Nem tudom, mi a különbség a veszekedés és a "kicsit megsértődtem" között, de mindkettő negatív érzelem, ami a párkapcsolatnak egyáltalán nem tesz jót, sőt, kifejezetten "alátesz", ha érted, mire gondolok.

Ha a volt párod szeret, de mégsem Veled van, az azt jelentheti, hogy azért mégsem ÚGY szeret, ahogy azt a MÁSIK lányt.

Nincs mese, tovább kell lépni! Sose fuss olyan busz után, ami már elment. Ha egy picit vársz, úgyis jön a következő. Ilyenkor 4-6 percenként járnak, de ha folyton csak rohanunk a régi után, nem vesszük észre az új lehetőségeket.

2 dolog:
1. Foglalkozz magaddal! Vedd észre, milyen csodálatos ember vagy, és hagyd a bánkódást, mert az nem Rólad szól, hanem valaki másról, aki talán meg sem érdemel Téged!
2. Koncentrálj az új pasikra. Milliónyi rohangál körülötted!

Szeretettel: Tibi

Kedves Tibi, és Mindenki!! Lehet nem is kéne írnom ide, hiszen kit érdekelnek igazán az én magánéleti problémáim.. De annyira el vagyok keseredve, hogy én csak az olyan pasikat vonzom, akik csak kihasználnak.. Volt egy 2,5 éves kapcsolatom, azt hittem minden rendben van, de kiderült, hogy számtalanszor megcsalt. Első komoly kapcsolatom volt. Mire elfelejtettem hónapok teltek el.. Iszonyúan tönkretettem magam. Majd megismerkedtem Robival. Minden szép és jó volt, nem veszekedtünk csak amennyit egy párkapcsolatban muszály:) újra kezdtem elhinni, hogy vannak még olyan férfik akik nem csapnak be. De persze nem tartott sokáig az örömöm. 5hónap után időtkért, 6 hétig tartott az időkérése, de közben párszor beszéltünk telefonon és egyszer személyesen is találkoztunk. Már kezdtem beletörődni, hogy vége mikor felhívott, hogy találkozzunk, beszéljük meg a dolgokat. Találkoztunk és kibékültünk.. Majd három nap mulva szakított végleg. Az indoka az volt, hogy csak veszekedtünk a 3 nap alatt, hozzáteszem egyszer vesztünk össze, azt se összevszésnek hívnám, inkább kicsit megsértődtem. Ez 2hete történt.. Azóta minden nap csak rá tudok gondolni, és nem bírom abbahagyni a sírást, nem bírom megálni, hogy ne hívjam, persze ő nem veszi fel. De amin teljesen kiakadtam, tegnap kiderült, hogy összejött egy másik lánnyal, ráírtam Robira és kivételesen visszaírt, azt írta, hogy ne tegyem tönkre magam miatta, felejtsem el jobb lesz ez így mindkettönknek, de azt sohase vonjam kétségbe, hogy szeret, mert nagyon szeret, még most is. Nem értem, ha szeret mért nem akar velem lenni? Mért jött össze a másik lánnyal? Mért nem érdekli, hogy mennyire szenvedek? Főképp, hogy az új csaja cukkol.. Miért hagyja neki? Annyira nehéz, nem bírom elfelejteni.. Sajnálom, ha valakit is untattam. Köszönettel Kitti

Kedves Márti! Örülök, hogy igazad lett :) ! Nagyon boldogok vagyunk. Üdv: Zsóka

Kedves Zsóka! Örülök, hogy egymásra találtatok!!! Pedig nem is vagyok próféta, mégis igazam lett! D. Márti

Na ez az igazi jó hír! :)

Kedves Tibi és Mindenki, aki válaszolt nekem!

Nagy örömmel vettem minden mondatot és minden szót, amit kaptam tőletek. Köszönöm! Talán történt valami más is azon kívül, hogy megírtam ezt a hozzászólást, mert "véletlenül" találkoztam valakivel, akivel nagyon-nagyon jó együtt lenni, rengeteg hasonlóság van közöttünk, hasonló "módon" szeretünk, hasonló dolgokra vágyunk, a többiben pedig kiegészítjük egymást. Úgy éreztem, hogy belül mélyen már nincs meg a hitem, hogy találok olyan társat, aki még szerethet engem, ahogy én is őt. Csodálatos átélni újra a szerelmet, viszonozni a mérhetetlen szeretet, ami sugárzik belőle felém. Egy csomó mindent most értettem meg, mert érzem, hogy milyen a szeretet... Eddig tényleg más volt minden. Nem tudom, hogy van-e igazi, de ha van, akkor szerintem Ő az. Rámtalált. Amikor először felhívott telefonon és meghallotta a hangomat elfelejtett mindent, amit mondani akart és gyorsan befejezte a beszélgetést, hogy össze tudja szedni újra a gondolatait... Azóta gyakorlatilag elválaszthatatlanok vagyunk. Igyekszem másképp csinálni, de úgyis minden más. Nagyon jó :)
Mindenkinek minden jót kívánok, majd írok még.
Köszönettel: Zsóka

Zsóka!

Talán természetes az, hogy egy komolyabb párkapcsolat után időre van szükséged, míg egy hasonlóan komoly kialakul. Nem írtad, hogyan ért véget a másik, de lehet, hogy most egyszerűen óvatosabb vagy, esetleg több emberrel is meg akarsz ismerkedni, mielőtt egy tartós kapcsolatba kezdesz. Azt nem írtad, mennyire komolyak ezek a mostani kapcsolataid; azt sem, hány éves vagy, mik a távlati terveid (család, stb.)

Annak idején én a fordítottja voltam: elég nehezen ismerkedtem, mert már a kapcsolat legelején is elég igényes és válogatós voltam. Amikor viszont komoly kapcsolatom lett, az szerencsére tartósnak bizonyult.

Mivel úgy tűnik, te viszonylag könnyen ismerkedsz, a te helyzeted lehet, hogy könnyebb. Előbb-utóbb biztos megismerkedsz valakivel, akivel komoly párkapcsolatot tudsz majd kialakítani. Ha majd úgy érzed, hogy megtaláltad az igazit, akkor pedig arra kell törekedned, hogy az a kapcsolat tartós maradjon.

Ha viszont már az elején úgy érzed, hogy valami nem stimmel, akkor azzal talán egyáltalán nem is kellene kapcsolatot kialakítani, nehogy a sok rövid kalandban esetleg kiégj. Ebben persze csak te dönthetsz.

Kedves Zsóka! Szerintem a Tibi által is kiemelt két mondatod kulcsfontosságú!!! Számomra azt bizonyítja, hogy teljesen normális nő és ember vagy. Hiszen ez a természetes, ha valakivel minden rendben van: egyedül lenni én is szeretek, mert hiszen akkor vagyok a legjobb társaságban...:-) No de, ki a csuda szeret folyton egyedül lenni??? Másrészt, sokkal jobb úgy egyedül lenni, hogy van egy szerető társad, akiről biztosan tudod, hogy nem hagy túl sokáig egyedül. Tudod, hogy a pasik is azt a nőt szeretik jobban, aki nem fojtja meg őket a szeretetével, ad egy bizonyos szabadságot, de ott van, amikor szükség van rá? Legalábbis én eddig ezt tapasztaltam!!! Zsóka! Meg fogod találni te is a tiédet!! Ha érdekel a téma,figyeld ezt az oldalt!!! D. Márti

Szia Zsóka!

"valószínű, hogy én magamnak nem vagyok elég jó. "

Köss békét önmagaddal, s ezt az az akadályt máris erőforrás alakítottad!

"Nagyon élvezem az egyedüllétet, a szabadságomat, imádok egyedül lenni, azt csinálok, amit akarok."

Azért ez egy picit nekem sántít, mert amit leírsz, az tényleg nagyszerű, DE ahogy Te is írod: "Szeretném azt is, ha lenne valaki, aki szeret, akivel jó együtt lenni."

Ha ezt a két "részedet" megfelelő harmóniába hozod, mind a kettő lehetségessé válik.

"mi lesz, ha megint nem sikerül?" ---> Semmi! Addig változtatjuk a viselkedésünket, amíg el nem érjük a célunkat. És ez a legtöbb célra igaz. Ha félelemből nem lépünk, akkor nem várhatunk haladást.

"Mit kell majd másképp csinálnom?"
Több dolgot. Ezeket magad is felfedezheted.

"Tudom-e másképp csinálni?"
Hogyne tudnád:)

"Kell-e egyáltalán "csinálni"?"
Csinálni? Csinálni jó! Nem azért csináljuk, mert kell, hanem azért, mert élvezetes.

A változáshoz cselekedni kell.

Szeretettel

Tibi

Kedves Mindenki, aki olvassa, vagy Tibinek, ha csak ő olvassa :)
a párkapcsolati téma felkeltette az érdeklődésemet.
áprilisban lett vége a párkapcsolatomnak, azóta volt pár kapcsolatom, de mindig van valami "hiba".
A környezetemnek már nem is szívesen beszélek ezekről az "esetekről", mert utána mindig megkérdezik: Na, ennek mi volt a bűne? Utalva arra, hogy nekem senki sem elég jó. Magamnak ez a visszajelzés annyit tesz, hogy akkor valószínű, hogy én magamnak nem vagyok elég jó. Arra viszont még nem jöttem rá, hogy ennek mi az oka. Nagyon élvezem az egyedüllétet, a szabadságomat, imádok egyedül lenni, azt csinálok, amit akarok. Lehet, hogy ez a probléma? Én ezt nem látom problémának, akkor nem ez lehet az. De azért szeretném azt is, ha lenne valaki, aki szeret, akivel jó együtt lenni. Valószínű, hogy félek. Hogy mi lesz, ha megint nem sikerül. Pedig ugye nincs kudarc, csak visszajelzés. Eddig valamit nem jól csináltam a párkapcsolatban, mivel ugye vége lett, nem működött. Mit kell majd másképp csinálnom? Tudom-e másképp csinálni? Kell-e egyáltalán "csinálni"? Köszönöm. Zsóka