Visszajelzések
tibi, cs, 07/30/2009 - 10:35
Olvasod az NLP hírlevelet? Tetszik? Nem tetszik?
Mondd el!!!
A legnagyobb kincs a számunkra a TE visszajelzésed. Különben hogyan is tudhatnánk, miket írjunk Neked? Hm? :)
»
- 3686 olvasás




del.icou.us
Sziasztok, nagyon
SZia Tibor
Szia Tibi! Olvastam, hogy
szia Tibor Sajnos úgy
Örülök minden
Sziasztok! Köszönöm a
Sziasztok!
Köszönöm a hozzászólásokat mindegyikőtöknek! Most egy kicsit csökkentett üzemmódban voltam a nyár miatt, de igyekszem minél többet írni (a hírlevélen kívül is).
Szép nyarat nektek (amíg tart még a nyár:)
Tibi
Köszi, Tibor, hogy
Szia Tibi! A hírleveleidben
Szia Tibi! Csak gratulálni
Szia Tibi! Csak gratulálni tudok neked,a hírleveleidet mindíg nagyon várom,és nagyon élvezem!!! Munkádhoz sok sikert,jó egészséget kívánok,ja és köszönöm! Üdv,:Éva.
Szia Tibi! "Nagy vagy,
Egyszeruen,csak koszonom!
Szia Tibi:) A 8.
Szia Petra! Válaszoltam az
Szia Petra! Válaszoltam az előző hozzászólásodra itt: http://mindennapinlp.hu/termeszetes_nyelvtanulas_tanfolyam#comment-1456
Sziasztok, új vagyok még
Sziasztok! Zoli: küldtem
Sziasztok!
Zoli: küldtem e-mailt.
Ági: hogy micsoda véletlenek vannak? :o)
Katica: Örülök, hogy gondolatokat ébresztenek benned a levelek! Nem érzetem könyörtelennek az építésedet :o) És fárasztónak sem, és egy cseppet sem vagy körülményes, és nagyon hiszek magamban, és persze Tebenned is, és az emberekben, a világban, és nagy sok mindenben hiszek.
De azért jobb szeretek a saját fejem után menni. ;o)
Köszönöm, hogy írtatok!
Kedves Tibor! Azért olvasom
Kedves Tibor!
Azért olvasom a hírleveleid, mert "bírom" a stílusod, és mert gondolatokat ébresztenek bennem. "Gondolkodom, tehát vagyok", vagy azt is mondhatnám, hogy érzem, hogy létezem, mikor beindulnak bennem a kreatív gondolatok, amik kutatnak, felfedeznek, építenek...
és itt egy pillanatra megállok most! ÉPÍTENEK!
Azt kéred, hogy mondjam el a véleményem, és én "könyörtelenül" elmondom, de teszem ezt azért mert talán ÉPÍTŐ módon fogalmazom ezt meg, és ami "fáraszt" téged, az engem is, de mégsem feltételezem rólad, hogy Te is lefárasztanál, mert a körülményekre hivatkozva esetleg elmesélnéd, hogy az a baj, hogy az emberek a körülményekre hivatkoznak...
Tudom, most egy kicsit "körülményes" vagyok, de Te teremtettél körülményesnek! Vagy nem Te sugalltad, hogy az vagyok? Én hiszek neked!
Azt mondod, hogy
"ki más teremtené a világot, ha nem Te magad?"
Teremtek! És "A világ fog megváltozni", de nem mindegy, hogy hogyan kommunikálok ugye?
Én hiszek neked! Te? Te mennyire hiszel bennem? Mennyire hiszel másokban? És mennyire hiszel az emberekben általában? És mennyire hiszel abban, hogy óriási erő és lehetőség van a kezedben, mert sokan hisznek benned? Tudom, hogy tudod, hogy teremtesz, ezért jelzem, hogy nincs okod lefáradni tőlem, ha olyannak teremtesz, aki nem hivatkozik a körülményekre! És én is jobban szeretem olyannak látni magam, aki nem hagyja, hogy a körülmények irányítsák az életét, hanem aki tudja, hogy bármire képes attól függetlenül, hogy mi történik körülötte!
Így, valahogy jobban érzem magam, "és mintha a problémák sorozatosan eltünedeznének, s helyükbe célok lépnének"!
üdvözlettel : Katica (incikatica)
Szia Tibi! Itt vagy? Akkor
Kedves Tibor! Egy jó
Szia Csilla! Szóval ha
Szia Csilla!
Szóval ha feldob, és megnyugtat, akkor még kéne olyat is írnom, ami el is kap, mert akkor feldob - elkap - megnyugtat, sokkal jobb volna, nem? :o)
Köszönöm, hogy írtál!
Szia Tibi! Mivel neked
Szia Kinga! Hát ezt az
Szia Tibi, Köszönöm
Szia Kinga! Online NLP
Szia Kinga! Online NLP tanfolyamunk még nincs, hasznos lehet az online célkitűző, vagy az online párkapcsolati, és ezek is csak részben szólnak NLP-ről.
Az NLP hírlevél ismerteti az alapokat, de az kissé csapongó, és sok-sok levélből áll...
Kedves Tibi, kérdésem a
Szia Kate! Energia,
Szia Kate!
Energia, lelkesedés? Hát, célszerű egy leltárt készíteni külső és belső erőforrásokból, és a célkitűzés jó része épp erről szól. Motiváció!
Tibi
Hát ez remek volt! Magamra
Sziasztok, köszönöm
Sziasztok, köszönöm szépen a visszajelzéseket! :o)
Katicának:
Egyáltalán nem gondolom, hogy inszenzibilis vagy. Azt gondolom, mindenki képes befelé figyelni, mindenki képes közel kerülni a természethez, mindenkinek vannak intuíciói - csupán van, akinek erre még "gyúrnia" kell, hiszen az intuíció is "csak" egy képesség. Ugyanakkor vannak emberek, akiknek ez a képessége eleve jól működik, erőteljesen, és azt gondolom, Te is egy ilyen ember vagy. Biztosan nagyon jó lehet! Tudom, értem (érzem is), hogy ez nem mindig kifejezetten jó, hiszen szomorúságot is érezhetünk, vagy sírhatunk, de akkor is nagyszerű dolog lehet, ha ilyen közel állsz a természethez. Én nem vagyok ilyen, annak ellenére, hogy különös dolgok történnek a fejemben, amiket még nem sikerült megfejtenem.
Sok beszéd: Az ember sokszor megosztaná a világgal azt, ami a fejében van, ami fontos neki vagy ami lázba hozza, de ez nem mindig jó. Nem szeretem, amikor valamiről beszélek, ami számomra óriási, fantasztikus, lelkesítő, stb. és a végén rájövök, hogy a másik egy kukkot sem ért abból, amit mondok. Talán ezért is szeretek írni :o) Akit nem érdekel, el sem olvassa.
És képzeld, szerintem simán kezdhetünk és-sel mondatot. És? Akkor mi van? És tulajdonnév elé tehetünk névelőt. És aki nem hiszi, kérdezze meg a Tótot! :o)
Házibuli című film zenéje a fejemben szól, én moziban láttam: "Tell me that it's true, show me what to do, I feel something special about you..." Nagyon rég halottam már :o)
Technika, személyes hangvétel: Igen, a hírlevél automatikus üzenet, másképp sosem jutna el senkihez, ugyanakkor azonnal személyessé válik, ha válaszolsz nekem, és én válaszolok Neked, mint pl. most itt ni.
Nagyon köszönöm, hogy írtál!
Tibi
Kedves Tibor ! Minden
Kedves Tibor! Köszönöm a
Kedves Tibor! Nagyon jó
Kedves Tibor!
Nagyon jó tudni, hogy vannak, akik gondolkodnak, és szeretik a gondolataikat megosztani másokkal! Elsősorban azért örülök neki, mert alig van a környezetemben olyan személy, akivel megoszthatom én is a gondolataim, és már kezdtem elhinni, hogy valami baj lehet velem.
Évek óta igyekszem minél kevesebbet beszélni, hogy ne fáradjon le a környezetem, és csak az általuk beszélt nyelven, és mennyiségben kényszerítem őket arra, hogy figyeljenek rám. Arra törekszem,(több kevesebb sikerrel), hogy figyeljek,rájuk, magamra, rád...
Egyszer még azt is javasolta nekem egy kommunikációs tanár, hogy válasszak olyan munkát, ahol olyan sokat beszélhetek, hogy mire hazaérek, akkorra ne legyen kedvem megszólalni se, és így talán kevesebb feszültséget érzek majd amiatt, hogy keveseknek van energiájuk körülöttem, hogy meghallgassanak.
Most lehet, hogy látod magad előtt, hogy milyen nehéz lehet egy olyan emberrel együtt élni, aki megállás nélkül tud beszélni (gyakorlatilag bármiről). Nem így van. Senki sem szenved! Illetve én szenvedek attól, hogy szavak nélkül is értem, hogy "örül, ha luk van ..." (azon a bizonyos helyen)
És (tudom, hogy "és"-el nem kezdünk mondatot, de már rég nem fontos, hogy hányast kapok az írásaimra), szóval, most azt kéred tőlem, hogy mondjam el a véleményem?
Én azt kérdezném tőled: -tényleg kíváncsi vagy rá?
Tényleg akarod tudni?
Igen. Mindent érzek. Érzem azt amire gondolsz, néha még azt is, amit még magadnak sem mersz bevallani.
Nem. A lottó számokat nem tudom. De érzem körülöttem a világot. Az emberek energiáit és a természet minden rezdülését. Szerencsésnek is mondhatnám magam, de mennyivel jobb lenne néha nem érteni és nem érezni!
18 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy a természet kommunikál a testemmel, és tetszik vagy nem, ezzel együtt kell élnem. Olyan látszólag logikátlan és ok nélküli érzelmeket élek meg, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A nők a menstruációs időszak előtt, vagy közben, a hormonjaik miatt nagyon érzékennyé válnak, de amiről most beszélek,annak közvetlenül nem sok köze van ezekhez a ciklusokhoz.
Mesélek.
Ha kilépek a levegőre, olyan boldogság önti el a testem, mintha a legmeghatóbb jelenetbe élném bele magam a legsírósabb filmben, amikor valaki már nem tudja tovább leplezni az érzéseit, és meztelen lélekkel áll a többiek előtt, akik akkor értik meg először az összefüggéseket, amik eddigi életüket irányították.
Mivel magyarázzam, hogy ok nélkül hirtelen elérzékenyülök, letörlök pár könnycseppet az arcomról? Talán tudat alatt gondokkal küzdök? Talán fel nem oldott feszültségek? Elfojtott ki nem mondott szavak? De hiszen semmi sem történt éppen, amire, vagy akire foghatnám az okát, de akkor ...?
Én csak figyelem magam, és tudom, hogy semmi baj, csak mindjárt esni fog az eső! És fél órán belül már is zuhog odakinn.
Van olyan jelzés a testemben, ami 2 nappal az előtt kommunikál velem, mielőtt a hidegfront megérkezne.
Van amikor látszólagos ok nélkül rosszul vagyok, elmenekülnék saját magam elől is, és az esti hírekben azt hallom, hogy az ország melyik területén, milyen károkat okozott az ítéletidő.
Ha süt a nap szerelmes vagyok a világba!
És most tavasszal úgy érzem magam, mint mikor először csókolt meg egy fiú. Az "első csók" történetem gondolatára a 80-as évek "Házibuli" című film dallamát hallom a fülemben, pedig mi kisétáltunk a városból és a friss levegőn sétálva, minden zajtól, és mindenkitől távol öleltük meg és csókoltuk meg egymást először egy nagyon romantikus pillanatban. Azt az izgalmat és várakozást érzem, és szinte elhiszem, hogy az egy megismételhetetlen pillanat volt.
Nekem mikor megsimogatja a napsugár az arcom, akkor azt érzem, mint mikor csak mentünk egymás mellett, és ha véletlenül megérintettük egymást átfutott az egész testemen valami csodálatos bizsergés, ami mindent felülíró bizonyosság volt arra, hogy ez a boldogság.
Elég egy illat, és a testem elhagyva jutok bárhová, ahol akkor éppen szeretnék lenni. Szabad vagyok, de nem tudom függetleníteni magam és az érzéseim a természettől.
Mikor kórházban voltam (szültem), a viziten megkérdezte az orvos, hogy hogyan érzem magam. Gondolkodás nélkül válaszoltam, hogy:
"Doktorúr! Nézzen ki az ablakon!"
Bármit mondhatsz rám, csak azt nem, hogy inszenzibilis lennék.
Kimegyek a szabadba, és úgy érzem, hogy a kék ég visszatükrözi az arcom, hogy a zöld fű illata vissza repít egy gondtalan világba (talán öntudatlan gyermekkoromba), a hegyek között a lelkem egy darabját keresem, és a végtelen örökkévalóság részesének érzem magam, mikor a naplementét egy civilizációtól távoli helyen élvezhetem.
Látod, hogy mi történik, ha elkezdek "beszélni"?
Pedig igyekeztem nem belemenni a részletekbe!
Az írásaidról pedig annyit, hogy szívesen olvasom őket, és időnként nagyon közel érezlek magamhoz általuk. Sokszor elgondolkodom a technika vívmányán is, mint pl., hogy úgy írsz nekem, mintha csak nekem írnál, annak a segítségével, hogy időnként név szerint szólítasz meg, és nem csak a leveleid elején de közben is. Nem gondolom, hogy mindenkinek külön külön az adott sorokat kikeresve írogatnád be a nevét, és ez egy kicsit szomorúvá tesz. Kommunikálsz velem. Látszólag velem, de mégsem velem. Lehet, hogy ez is csak egy illúzió, amit csak a technikának köszönhetünk? Én mégis értelek (vagy csak azt hiszem?), és érezlek. Lehet, hogy ez is egy kis üzenet?, ami túl mutat a földhözragadt hétköznapoknál, és azt jelzi, hogy láthatatlan kommunikációs kapcsolatok vannak közöttünk, és a természet között?
Akkor most elhallgatok, hogy figyelhessek a jelekre.
Katica
Nekem is kincs a
Nagyon köszönöm a
Sziasztok! Köszönöm
Sziasztok!
Köszönöm nektek a hozzászólásokat! :o)
Icu, szívesen segítek, ha elmondod, miről van szó.
Tibi
Köszönöm a leveleket.
ilonának hivsz,de icu
Szia Tibor, imádom ezeket
Sziasztok! Kicsit (nagyon)
Sziasztok!
Kicsit (nagyon) elszálltam az időgazdálkodásommal, sőt, ez már inkább időgarázdálkodás, garmadával állnak a megválaszolatlan leveleim, és a dolgaim 90%-ával csúszásban vagyok.
Köszönöm a sok hozzászólást, visszajelzést, idézetet, mindent! Ide járok feltöltődni! :o)
Tibi
Kedves Tibi! Megnéztem az
Kedves Tibi kösz a
Szia Tibi! Köszönöm a
Szia Tibi!Köszi a
Kedves Tibi! Hirleveledet
Nagyon jók a hírlevelek,
Üdv Tibi! Szeretem az
Kedves Tibi! Nagyon
Kedves Tibi! Nagyon
Szia Tibi! Nagyon jók a
Szia Tibor! Köszi a
Nekem bármit írhatsz,
Sziasztok! Megint csak
Sziasztok! Megint csak köszi a hozzászólásokat!
Ami az eszembe jutott, hogy a hírlevél valóban kicsit csapongó, néhol túlságosan is. Ha egy jól felépített, logikailag egymásra épülő levélsorozatot akartok, akkor ajánlom a célkitűző tanfolyamot, vagy a párkapcsolati tréninget. Mindkettőnek van ingyenes része, és ha nem jelentkeztek a folytatásra, akkor is folytatódik az ingyenes rész, ugyan az első 2 hét után már csak kb. 2 hetente mennek ki levelek, de azok is hasznosak tudnak lenni. (Tudnak lenni... Kérdés, hogy Ti tudjátok-e hasznosítani)
Krisztinek:
"Az érzékszervi nyitottság elég bonyolultnak tűnhet, ha az embert direkt meg akarják téveszteni."
Ha az embert meg akarják tévesztetni, akkor minden bonyolultabb lesz :o) De az érzékszervi élesség ilyenkor is sokat segíthet, mert észrevehetjük a turpisságot.
Ez kb. olyan, mint hogy a tapasztalt NLP-sekre nem hatnak erősen a reklámok, mert észreveszik a bennük megbúvó rejtett kis sugallatokat.
Még egyszer köszi, írjatok még! :o)
Hozzászólás