Akarsz én lenni?

Cseréljünk helyet! Na nem igazándiból, mert én nagyon szeretek én lenni. Annyira, hogy más sem akarok lenni csak én, állandóan. Viszont vannak helyzetek, amikor feladom a saját helyem és pozíciót váltok. Ilyenkor átülök velem szembe és onnan figyelem magam.

Rettentően jó dolog. És nem csak magam miatt, hanem miattad is. Amikor beszélgetünk, akkor a helyedre ülök. Te ezt nem veszed észre, mert veled szemben, vagy melletted vagyok. Éppen csak a helyedbe képzelem magam és akkor látom miként beszélgetek veled.

És tudod miért teszem? Hogy megértselek.
Nem bámulni akarom magam, hanem figyelni. Ilyenkor észreveszem, hogy hogyan kommunikálok veled. És ha valami nem tetszik, akkor változtatok egy kicsit rajtam. A beszédemen, a hanglejtésemen, a szavaimon és persze a nem verbális eszköztáramon is. A helyedbe képzelem magam és próbálom átélni, milyen is lehet neked velem beszélgetni. Persze így, hogy én most egy picit te is vagyok, neked könnyű, mert úgy kommunikálok veled, hogy az neked felszabadító és könnyed legyen. Hogy megtaláld önmagad, de ne zárj ki engem sem. Így bármiről őszintén tudunk beszélgetni anélkül, hogy bármelyikünk bezárkózna és figyelmen kívűl hagyná a másikat.
Igazán egymásra tudunk figyelni és sokkal mélyrehatóbb lesz a beszélgetésünk. Már nem kell görcsölni és kényelmetlenül érezni magad, mert én úgy próbálok kommunikálni, hogy az neked is és nekem is többet jelentsen. Nincsenek félreértések, mert tisztán kommunikálunk egymással, egymásra hangolva.
Próbáld ki te is! Legyél én!