Így 40. életévem felé, arra a felismerésre jutottam, hogy egész életemben mindig az anyagi jómódot szerettem volna megszerezni, és ehhez különböző tanfolyamokat, elméleteket, módszereket gyűjtöttem azt remélve, hogy ezek majd meghozzák számomra az áhítozott sikert. (Mellesleg az a nyilvánvaló dolog elkerülte a figyelmem, hogy az emberek nem pénzre vágynak, inkább az általa megszerezhető mögöttes érzésekre. /Jól mellé lőttem ezzel a tudattalan céllal/.)

Rá kellett jönnöm, hogy a „csoda” módszerektől vártam, hogy majd megváltanak és nem az egyéni teljesítményemtől. Magyaránt szólva, a sok módszer megismerésével csak azokat a dolgokat akartam elkerülni, amit valójában meg kell volna tennem a „cél” érdekében. Szerintem mélyen mindenki tudja, hogy mit kellene megtennie ahhoz, hogy elérje céljait, csak az árát nem vagyunk hajlandóak megfizetni.
Nem vagyunk hajlandóak a fájdalmat és sikertelenséget, ill. a sikertelenség gondolatát sem elviselni, inkább valamilyen csodamódszertől várjuk a könnyű megoldást. (ha nem sikerül „rossz a módszer” vagy nálunk nem működik, vagy valami kifogást keresünk.)
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a különböző tanfolyamok és módszerek rosszak vagy feleslegesek lennének (sőtt…), csak érdemes átgondolni, hogy valójában miért is szeretnénk bizonyos dolgokkal foglalkozni, mi a célunk vele, mit szeretnék elérni vele, reálisak e az elvárásaink és nem lehet e az, hogy a módszert csak elkerülő hadműveletként használjuk.

A sok keresés és sikertelenség (szükséges tapasztalat) elhozta számomra azt a felismerést, azt a nyilvánvaló dolgot, hogy az életben működő törvényszerűségek nagyon egyszerűek, de ha alkalmazni szeretnék ezeket tudatosan a saját életünkre, sajnos erőlködni, dolgozni, „fizetni” és kitartani szükséges. :(
Bármilyen képességet is akarunk elsajátítani, az sajnos az első időszakban sok fájdalmat, erőfeszítést, és kitartást igényel. Abban az esetben, ha ezeket nem tudjuk megfizetni, nem igazán, kapjuk meg a vágyott sikert. :(
Folyt…