Én is, mint sok más ember, azt gondoltam, hogy tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Aztán jött egy NLP tanfolyam, és kiderült számomra, hogy nem csak az a lehetőség, amiről eddig azt gondoltam. Ennél sokkal-sokkal több! Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok a lehetőségeink, amik látszanak. Amelyek szembejönnek velünk az utcán, egyszerűen csak „adódnak”, pláne megszólítanak. Na, ezekből nem nagyon lehetne telerajzolni azt a bizonyos térképet.

El kellett egy kicsit gondolkodnom azon, hogy akkor mik is a tényleges lehetőségeim, hiszen eddig csak egy töredéküket érzékeltem! Mert lehetőség mindig van. Most is, hogy itt ülök a gép előtt és írok, ezernyi lehetőség közül választottam pont ezt az egyet. Mert helyette vehetnék például egy aromaterápiás fürdőt, amellyel remekül ellazulhatnék. Vagy nem is! A masszázs jobb lenne! De olvashatnék is helyette, éppen három könyv van félig olvasottan a polcon. Nézhetném a tévét is a gyerekekkel, ilyenkor odakucorodnak a közelembe, és sós mogyorót majszolunk, miközben folyamatosan értékeljük a látottakat. Moziba is mehetnék a barátnőmmel, vagy csak beülni valahová emberek közé. Főzhetnék egy teát, süthetnék egy sütit, s még számtalan dolog szóba jöhet.

Miért pont ezt választottam? Talán mert ezek a gondolatok már nagyon kikéretőztek a fejemből, s ha leírom őket, akkor vélhetően mások fejében is elindulnak a gondolatok, és megváltozik valami az ő életükben is. És ez tök jó lenne.
Ha a fürdőt választanám, akkor tutira jobban aludnék és holnap remekül érezném magam, ragyognék, szebb lenne a világ is. Na, majd holnap ezt választom!

Ha az olvasást választanám, akkor talán birtokomba kerülne egy olyan új információ, ami további olvasást indukálna, vagy a tudásomat, műveltségemet gyarapítaná, és elégedettséggel töltene el, hogy már ezt is tudom. Hasznos lehet ez még valamikor az életemben. Mert az ember ilyen kis morzsákból építi fel a tudását. Később már természetesnek tűnik számára, hogy ő ezt már tudja, pedig korábban, amíg nem vette a kezébe azt a bizonyos könyvet, addig nem tudta. Ugye micsoda lehetőség egy könyv is? Te gondolkodtál már ezen?

És micsoda lehetőség más emberekkel találkozni, megismerni az ő gondolkodásmódjukat, az ő szempontjaikat, értékrendjüket!
Bármelyik úton indulok a térképen, akkor is csak egy újabb útelágazáshoz jutok, és ott újabb lehetőségek várnak.
De ha nem indulok el a térképemen, akkor nem találkozom az új lehetőségekkel, és akkor se tudás, se tapasztalat, se jó érzés. Itt maradok üresen, teszem naponta mindig ugyanazt, és sivár lesz az életem.

Rájöttem valamire. A lehetőség egy nagyon huncut jószág. Nem mindig mutatja meg magát, gyakran nekünk kell előbányászni, sőt mi több, megteremteni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor elveszítjük a lehetőséget, s ezáltal azt az eredményt is, amit a lehetőség tartogatott számunkra. Na most nézzünk először magunkba, aztán nézzünk körbe. Szerintünk hány ember teremti meg magának a saját kis lehetőségeit hangyaszorgalommal? És hány ember panaszkodik, hogy szar az élete? Ha megkérdezed, hogy miért nem változtat az életén, akkor arra hivatkozik, hogy mert neki nincs más lehetősége. Ugye milyen ismerős mondat? Ezeknek az embereknek meg kellene tanulniuk megteremteni a saját lehetőségeiket, és nem arra várni, hogy egyszer majd előre köszönjön nekik a lehetőség az utcán.

Hol tanulják meg ezek az emberek? Hiszen ahhoz, hogy ezen egyáltalán elgondolkodjanak, ahhoz már egy lehetőséget ki kellene használniuk…

Azért bízom benne, hogy páran belebotlanak ebbe a kis írásba, aztán elmondják másoknak is. Ez is egy lehetőség, de ha nem próbálom meg, akkor az esélyt is elveszítem, hogy az eredmény bekövetkezzen. Mert minden lehetőségben ott van az esélye annak, hogy számomra pozitív eredményt hoz. Ezért aztán érdemes megragadni őket.

Tisztes foglalkozásom mellett természetgyógyászattal foglalkozom. Tanulom, és csinálom is. A tapasztalat folyamatos tanulást biztosít, a tanulás pedig újabb tapasztalatokat és egyre több és nagyszerűbb eredményt. Akik hozzám fordulnak tanácsért egy egészségügyi vagy lelki problémájuk megoldásában, azok bizonyára egy lehetőséget látnak a természetgyógyászatban. Sajnos nem mindenki látja ezt. Nem azért, mert elítéli a természetes gyógymódokat, hanem azért, mert nem ismeri a természetgyógyászat adta lehetőségeket, módszereket. Nincs információja arról, hogy ki tud ebben neki felvilágosítást adni, hol szerezhetőek be a termékek, hogyan lehet igénybe venni a kezeléseket.

Vegyünk egy manapság sajnos már tipikus esetet. Az orvos vastagbélgyulladást állapít meg és gyógyszeres kezelést ír elő a betegnek. A beteg kicsit megijed, hogy baj van, és elkezd kétségbeesetten kapaszkodni az orvosába. Ezt most olyan jelképesen értettem. Azért kapaszkodik, mert segítséget vár tőle, és úgy gondolja, hogy rajta csak az orvos segíthet. Hát ki más? Az emberek nagy részénél ez már egy automatizmus. Ha beteg vagyok, akkor orvoshoz kell menni, mert ő majd meggyógyít. Csakhogy van itt egy kis bibi. Gyógyulni csak az tud, aki megbetegedett. Az orvos nem tud gyógyulni a beteg helyett, csak segít neki a gyógyulásban. A beteg nem háríthatja a betegsége miatti összes felelősséget az orvosra, neki is kell tennie valamit a gyógyulásáért. Változtatnia kell az életén, életmódján, hiszen ha mindent ugyanúgy csinál, mint eddig, akkor a következmény is ugyanaz a betegség lesz, mint amiből ki szeretne gyógyulni.

Nagyon sokan nem vesznek tudomást erről, és azt gondolják, hogy betegség esetén az az egyetlen teendőjük, hogy elmenjenek az orvoshoz.
Nem ez a teendőjük. És nem is ez az egyetlen lehetőség számukra a gyógyuláshoz.

Vastagbél gyulladásos betegünk szedi rendre a gyógyszereket, állapota azonban nem javul. Egy idő után elkezd fájni a lába, elromlik a vérnyomása, allergiás lesz, aztán az allergia felerősödik és már asztmás is lesz, esetleg még depressziós is. Mert kétségbeesik, hogy egyre rosszabbul van, pedig ő annyit jár orvoshoz. Lelki szemeim előtt látom is őt, ahogy a kezeit tördelve mondogatja: „mit tehetnék, ilyen az élet, megvert az Isten ezzel a betegséggel”. Ha engem kérdez, én már fel tudnám sorolni, hogy mennyi mindent tehetne még magáért. Leírom, hátha valakinek éppen ezek az információk változtatják meg az életét. :)

Először is. A betegség egy tünet. Mivel a lelkünk nem tud másképp szólni, hogy „hé, figyelj már, valami gáz van, nem kéne ezt tovább csinálni!”, ezért a betegség megjelenésével jelzi, hogy valamit nem jól csinálunk. Itt nem feltétlenül konkrét cselekvést kell értenünk, ezek inkább lelki, pszichés problémákat jelentenek. A vastagbélgyulladás például olyasmit akar jelezni, hogy valamilyen eszmét, gondolatot, valakinek a véleményét vagy utasításait nem tudjuk elfogadni. Akárhányszor találkozunk ezzel az emberrel, vagy ezzel a gondolattal, keletkezik bennünk egy ellenérzés. Lehet, hogy megborzongunk, görcsbe rándul a gyomrunk, vagy káromkodunk egyet, de mindenképpen rossz érzés keletkezik bennünk. Ez a stressz. A stressz elindít a szervezetünkben egy biokémiai folyamatot. Nem részletezem, hormonok és toxinok keletkeznek. Ha gyakran ér bennünket ilyen stressz, az bizony gyulladást okoz.

Na most. Ha valaki tisztába kerül azzal, hogy mit próbál jelezni számára a szervezete a betegség által, akkor megpróbál változtatni ezen a helyzeten. Mindig legalább két lehetőségünk van a stresszes helyzet megoldásában: kikerülni ezeket a helyzeteket (ez a menekülés, vagy szőnyeg alá söprés), vagy átértékelni. Kikerülni úgy tudom, ha megszakítom az illetővel a kapcsolatot, vagy elválok, vagy felmondok, stb. Ez is egy lehetőség, de ha sokszor alkalmazzuk, akkor a végén már nem lesz hova menekülni. Az átértékelés azt jelenti, hogy az adott helyzetet megpróbálom nem stresszként megélni. Ha az illető idegesít, akkor megtehetem, hogy elhatárolódok tőle. Azt mondom, hogy ez az ő véleménye, az ő világa, az enyém meg más. Nem kell, hogy idegesítsenek a gondolatai, mert ő nem én vagyok, és az ő világa nem kell, hogy hasson rám. Csak azért hat rám, mert én ezt megengedem, de innentől kezdve nem fogok foglalkozni vele.

Szerinted meg tud gyógyulni az a beteg, aki meg sem akarja érteni a betegségét? Ha az orvosnak sikerül elfojtani a tüneteket, mert például műtéttel eltávolítja a beteg szervet vagy testrészt, akkor a test másképp fog figyelmeztetni minket, máshol, vagy egy másik betegséggel. Nem tehet mást. Mert az ok még mindig fennáll, neki egyszerűen jeleznie kell.

Ha az okot sikerül megértenünk és megszüntetnünk, akkor a betegség által eddig okozott károkat kell felszámolni a szervezetünkben. Ez valóban történhet az orvos útmutatásai szerint. Az orvos mellett azonban még sok mindent tehetünk. Előszöris méregteleníthetünk, hiszen a betegség egy lelki, majd testi mérgezési folyamat következményeként alakult ki. A méregtelenítésnek rengeteg módja van, ebbe most nem mennék bele. Aztán jöhet a táplálkozási szokások áttekintése és megváltoztatása. Homeopátiás, bioinformációs készítményekkel nagyon eredményesen ki lehet egészíteni az orvosi terápiát. Biorezonanciás kezelések, fényterápia, mágnes terápia, kineziológia, Reiki, reflexológia…. Ha valaki igazán gyógyulni akar, akkor számtalan lehetőség közül választhat. Persze kérdés, hogy látja-e ezeket a lehetőségeket. Hippokratész mondott valami ilyesmit: a betegség önmagában nem értelmezhető, csak beteg emberek vannak. Ennek mai modern változata: nincsenek gyógyíthatatlan betegségek, hanem gyógyíthatatlan emberek vannak. Természetgyógyászként én is csak akkor tudok segíteni az embereknek, ha élnek ennek a tudásnak a lehetőségeivel. Talán ez a kis írás is egy lehetőség valahol valakinek...

Beküldte: Takács Mária

tmara@zalaszam.hu