Dr. Stenger Györgyi:

Azok a szegény koordinátorok... (3.)

[előzmény]

Eddig azt hittem, hogy minden kezdet nehéz. Most úgy gondolom, nem könnyű befejezni ezt a történetet, ugyanis fogalmam sincs mi zajlott a koordinátorok fejében, lelkében azon a délelőtt.

Minden esetre ebédig nem történt semmi. és már nem mosolyogtunk annyira, már nem volt olyan vicces, kezdtük magunkat rosszul érezni, mert úgy tűnt, hogy mindent bevettek, amit csak mondtak rólunk a résztvevők. Ebéd előtt Chris odajött, hogy szeretne velem beszélni. Jajj de jó, -gondoltam. Először azt kérdezte, hogy akarok-e neki valamit mondani. Amikor értetlenül néztem rá, hozzátette, hogy a tegnap esti tanuló csoporttal kapcsoaltban. Erre is igyekeztem őszintén csodálkozó képet vágni és csak annyit mondtam, - szerintem minden rendben ment. Arca még komorabbá vált és szinte dadogva kérdezte: Miben támogathattalak volna jobban, hogy a tegnapi tanuló csoport máshogy alakuljon? Itt már küszködtem a nevetéssel és csak annyit tudtam kinyögni, hogy szerintem megkaptam minden támogatást...