Egy újabb cikk az NLP Comprehensive egyik alapítójától, Steve Andreas-tól. Steve és Connirae számos klasszikus mintát alkotott meg az NLP-ben. A módszereik páratlanok, mint ez is: egyszerű és egyszerűen hatékony.

Ez a példa a gyógyítással és az egészség javításával kapcsolatos. Nagyszerűen mutatja be az igazán elegáns NLP erejét és könnyedségét.

Ahogyan az összes NLP gyakorlat esetében, most is egy nagyon egyszerű példával célszerű kezdenünk. Talán olyan egyszerűvel, mint egy szúnyogcsípés. Fuss végig párszor egy ilyen egyszerű eseten, így sokkal könnyebben tudod majd alkalmazni a gyakorlatokat fontosabb ügyekben is.

Tom Dotz, az NLP Comprehensive igazgatója ezekkel a szavakkal vezette be a következő írást:
“A megfelelő hozzáállás az egyik alapvető tétele az NLP-nek. Ebben a kedves történetben Steve Andreas elmondja, hogyan lehetséges a tapasztalatainkból és lehetőségeinkből a lehető legtöbbet kihozni a megfelelő hozzáállással és személyes szűrőink beállításával.“

És valóban, a saját nézőpontunk jelentősen formálja életünk, hiszen ez dönti el, hogy valamit lehetőségként vagy veszteségként, örömként vagy fájdalomként élünk meg. Kérlek, fogadd szeretettel a most következő rövid történetet!

Szűcs Tibor

Hálaadás

Írta: Steve Andreas

Van egy történet egy öreg földművesről az 1860-as évekből, akinek a földje a nyugati út mentén feküdt a Közép-nyugaton, amelyen a bevándorlók is érkeztek. Mivel az útnak ezen a részén az öreg földműves birtokán átfolyó kicsiny patak volt az egyetlen vízforrás, a kivándorlók sokszor lefékezték poros szekereiket az öreg nyárfák alatt, hogy megitassák lovaikat, hogy hűsöljenek, és megpihenjenek egy ideig, felfrissüljenek a csörgedező patak hangjától, miközben a nyári bogarak szelíden zümmögtek a sűrű árnyékban. A későn érkezők gyakran tábort vertek éjszakára, mielőtt szekerükkel újra nyugat felé vették az irányt.

Mivel estére az öreg földműves végzett a munkájával, gyakran lesétált a mezőn a patakhoz, hogy meglátogassa a bevándorlókat. Szeretett velük beszélni, hallgatni az éjszaka hangjait és megnézni, vajon tudja-e könnyíteni valami aprósággal az utazók nyugatra tartó útját.

Az öreg lassú, megfontolt modora és lágy, mély hangja még az ijedt gyereket is rövid idő alatt megnyugtatta, és a legtöbb felnőtt is örömmel töltötte vele az időt. Mélyen barázdált arca a nyárfák kérgére emlékeztette őket, a szeme pedig úgy csillogott, mint amikor a patak megcsillan a napfényben, miközben átgördül egy kavicson vagy faágon. Legalább annyira a része volt a földnek, mint a zöld és sárga zuzmóba öltözött kövek a patak mellett, amelyeket 15 ezer évvel azelőtt hordtak ide a gleccserek.

Mindannyiunknak vannak belső hangjai, de ez nem mindig tudatosul bennünk. Néha hálásak lehetünk egy-egy ilyen hangnak, például amikor egy komolyabb próbatétel előtt megszólal a fejünkben: “Gyerünk, szedd össze magad! Meg tudod csinálni! Menni fog!” Más hangok azonban egyáltalán nem ilyen támogatók. Talán már a Te fejedben is szólalt meg egy kellemetlen hang néha, amikor valamit elrontottál, vagy kudarcot vallottál: “Gratulálok, ezt jól megcsináltad! Csak te lehetsz ennyire szerencsétlen!” Haragudhatnánk is ezekre a hangokra, az NLP azonban azt mondja, minden emberi viselkedés alapvetően jó szándékú, tehát ezek a belső hangok is pozitív céllal szólalnak meg a fejünkben. Ugyanakkor az is tény, hogy nem sikerül mindig elérni a pozitív céljukat. Mit kezdhetünk akkor velük? Mi volna, ha megszólítanánk őket? Az NLP-ben az ún. részeinkkel tárgyalhatunk, egyezkedhetünk, akár még kerekasztalhoz is ülhetünk velük.

A világhírű Steve Andreas könyvéből olvashatunk egy részletet alább. A cikket az NLP Comprehensive tette közzé.

Kommunikáció egy zavaró belső hanggal

Írta: Steve Andreas

Az egyik legérdekesebb és leghasznosabb tulajdonsága a zavaró belső hangoknak az, hogy pontosan úgy tudsz velük kommunikálni, mint valaki mással a valóságos világban. Szó szerint bármit mondhatsz neki vagy kérdezhetsz tőle, és meg fogod kapni a választ. A legtöbb ember csupán tétlenül hallgatja a belső hangjait, vagy megpróbálnak vitázni vagy harcba szállni velük. Ha vitázol vagy küzdesz ellenük, ugyanarra az eredményre jutsz majd, mint az igazi világban; veszekedésre és konfliktusra, s csak ritkán megoldásra. Valójában a legtöbbször a belső hang csupán még erősebbé és ellenkezőbbé válik ettől. Még ha sikeresen túlkiabálod vagy felülkerekedsz is rajta, akkor sem tudod véglelgesen felszámolni - visszajár majd hozzád.

Az előző fejezetben megmutattuk, hogy figyelhetsz egy hangra, és milyen hasznos lehet csalakozni hozzá. Legyen most ez a kiindulópontja és az alapja annak, hogy valami még fontosabbat és még hasznosabbat tegyünk.

Ahelyett, hogy egy zavaró belső hangot ellenségnek tekintenél, úgy is gondolhatsz rá, mintha egy barátod volna, aki nem túl jól kommunikál. Ahelyett, hogy megpróbálnál harcba szállni, küzdeni vele, vagy elmenekülni előle, megtanulhatod, hogyan foghatsz vele össze, hogyan figyelhetsz oda jobban arra, amit mond, és hogyan tudhatsz meg többet róla. Amikor valóban odafigyelsz egy hangra, és a kellő tisztelettel fordulsz felé, akkor egyre elfogadhatóbbá válik majd, és így elkezdheted jobban megismerni őt.

Tom Hoobyar írása az NLP-s szemmozgásokról szól, tanulságos mindannyiunk számára. A szemmozgásokkal kapcsolatban ajánlom figyelmedbe egy régebbi cikkemet is: Szembesítés - avagy a szemmozgások jelentése

Jó szórakozást!

Mit mondanak a szemek?

Hogy vagy?

“Jól”, valószínűleg ezt válaszolnád, ha valaki feltenné neked az előbbi kérdést.

Igazából csupán az udvariasság kedvéért mondjuk, hogy “jól”, teljesen mindegy, hogy vagyunk valójában! Ezt mindannyian megtanultuk már. Gondolj az utolsó száz alkalomra, amikor azt mondtad, vagy hallottad: “Hogy vagy?” Ugye, hogy a válasz a legtöbbször ez volt: “jól”?

Hát ezért olyan nagyon fontos, hogy kifejlesszünk magunkban egyfajta érzékenységet az összes többi jelzésre, amit a másik embertől kaphatunk, hogy megtudjuk, mi játszódik le benne.

Ha nagyon figyelsz, észre fogod venni, milyen gyakran állunk ellentmondásban. Szavainkkal mondunk egy dolgot, a testünkkel és a hangszínünkkel pedig gyökeresen mást közvetítünk.

Mit kezdhetsz ezekkel az ellentmondásokkal, ha felfedezed őket?

Engedd meg, hogy a 2011-es év elején átnyújtsam neked Tom Hoobyar hasznos gondolatait. Ha neked sem válnak be az újévi fogadalmak, akkor próbáld ki Tom módszerét. Meg vagyok róla győződve, hogy csak a javadra válhat.

Soha nem lesz még egy...

Soha nem lesz még egy... 2010.

Tehát bármilyen reményeid és elvárásaid voltak is a 2010-es évre vonatkozóan, az évnek már vége. Újabb lehetőséget kaptál - itt az idő, hogy 2011-re tervezz.

Bla-bla-bla...

Mindenki csak ezt mondja. Minden hírmagyarázónak, bloggernek és újságírónak muszáj írnia valami “időszerűt”. Mind arról beszélnek, hogy mit tervezzünk erre a vadonatúj évre.

Én nem. Valami sokkal fontosabbra akarok rámutatni, nevezetesen:

Soha nem lesz még egy Tebelőled.

Ebben az univerzumban az idők végezetéig sem.

Egyedülálló vagy - soha nem volt belőled még egy, és soha nem is lesz. Eredeti vagy, és csak Te döntheted el, hogyan bontakozzon ki az életed.

Elkezdheted az új évben.

Vagy akár holnap. Vagy ma az ebédnél. Bármelyik pillanatban dönthetünk úgy, hogy kezünkbe vesszük a saját sorsunkat.

Elõfordult már veled, hogy a munkahelyeden totál kikészítettek? Hogy az egész nap úgy alakult, hogy minden összejött, és este hulla fáradtan estél haza? Aztrán odament a gyerek, vagy a párod, mert szerette volna veled tölteni az idejét - de neked már eleged volt abból a napból. Pihenni akartál, tévézni, aludni...

Ez az elgondolkodató cikk rávilágít az ilyen helyzetekre. Renélem, neked is támad pár hasznos gondolatod tőle.

Mikor érsz haza?

“Nem tudom, mit csinálok rosszul,” hallottam a szomszéd asztaltól, “olyan, mintha ott sem volna, amikor együtt vagyunk otthon.”

A hang a fiatalabbik nőtől jött, akik mellettem ültek a kávézóban.

“Mintha csak egy házvezetőnő meg egy bébiszitter kellene neki. A tenisztanárom jobban figyel rám a klubban.”

Hú.

Azt hiszem, hallottam már ezt a panaszt máskor is, vagy valami nagyon hasonlót.

Valójában, amit régebben én is sokszor hallottam, az az volt, amit valószínűleg ez a férj is kapott boldogtalan nejétől, mikor már totál betelt nála a pohár.

“Sosem vagy itt! Miért nem vagy képes megcsinálni a munkád odabent,és aztán otthagyni?"

Ettől mindig nagyon önelégültté és védekezővé váltam.

“Nagyszerű,” vágtam volna vissza legszívesebben, “nagyon szeretném ezt. Tudod, mi van? Fejezd be az evést, a vásárlást, és azt, hogy megmondod, mi kell a gyereknek a születésnapjára, meg hogy mit kellene támogatnunk, és mit akarsz csinálni a házzal! AKKOR majd tudok neked és a kölyköknek adni egy kis átkozott figyelmet!”

De tele volt a hócipőm, és legtöbbször csak morgolódtam egyet, aztán visszamenekültem a munkámhoz, hogy “megnézzek pár e-mailt” mígnem vacsorához hívtak, aztán megint “csak egy pár perc”, amíg nem jött a feleségem, hogy jó éjt kívánjon.

Már nem abban a házasságban élek.

Az NLP számos előfeltevése közül az egyik így szól: minden emberi viselkedés hasznos valamire. Ilyen formán feltételezzük azt is, hogy a harag, a düh vagy az erőszak is szolgálhat pozitív célokat bizonyos szituációkban. Ugyanakkor az esetek többségében inkább ront a helyzetünkön, mint hogy előremozdítson bennünket. Steve Andreas-tól olvashatsz most egy terjedelmében rövid, tartalmában azonban velős cikket, amely a hirtelen indulatainkról szól, és arról, hogy lehetséges másképpen viselkedni ezekben a helyzetekben.

A haragról

Emlékezz vissza az utolsó alkalomra, amikor igazán mérges voltál, és éld át újra, milyen volt...

Mielőtt méregbe gurultál, a következőket tetted-e: “Nos, lássuk csak, megtehetem ezt; megtehetem azt; megtehetem azt a másik dolgot is... Nem, azt hiszem, inkább mégis mérges leszek.”

A cikk előző részét itt olvashatod.

Amikor a célok zsákutcák (2.)

A célok, mint dolgok

Azt mondják, attól függ, hogy a társadalom mennyire tart értékesnek valamit , hogy mennyit hajlandó fizetni érte. Ezen az alapon a hivatásos sportolók (fizetésüket és szponzorálásukat tekintve) a legértékesebb emberek közé tartoznak a földön, a gyermekeink pedig (tekintettel az iskolákra) a legkevésbé értékesek között vannak. Elég elcsépelt már ez a téma ebben a választási évben. Sokkal érdekesebb felfedezni, hogy ez az egész egy cél (vagy több cél) orientációja miatt alakult ki.

A hivatásos sport célja a pénzszerzés. A győztes mérkőzések és játszmák másodlagos céloknak számítanak, mert így nagyobb tömegeket lehet vonzani vagy nagyobb média-visszhangot adni az ügynek - ez pedig még több pénzt eredményez. Mivel a játék és a pontozás nagyon egyedi, könnyen kalkulálható és számszerűen mérhető, könnyen maghatározhatóvá válik az egyes sportolók pontozás alapú jutalmazása, és ők is ennek megfelelően kérnek juttatásokat.

A sportolók doppingoznak, szexuális kalandokba keverednek, lenézően bánnak a rajongókkal, és nincsenek tekintettel azokra, akik kiesnek a körből - egészen addig, amíg működnek sportolói képességeik (a rács mögött nem működnek), és amíg megveszik a jegyeket.

Eközben a gyerekeink az iskolákban a sokkal kevésbé cél-orientált tanulással vannak elfoglalva. Az iskolák erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy cél-orientáltabbá tegyék a tanulást osztályzatokkal és általános tesztekkel, de van-e vajon egy nagy, irányadó céljuk? Hogy befejezzék az iskolát? Miért? Hogy jobbá tegyék a világot? Kinek? Hogy boldogabb életet éljenek? Erre nincs garancia. Mint társadalomnak, nem egyértelmű a számunkra, hogy mi a célja az iskolázott polgároknak - és ez meg is mutatkozik. Gyermekeink gondozásának és tanításának az eredménye ugyanis nem látható 90 perc elteltével, mert a tanévzárón búcsúbeszédet mondó diák, az iskola legértékesebb tanulója nem tesz eleget egyetlen olyan célnak sem, amelyet a társadalom jutalmazna, és ezt nem lehet összehasonlítani a hivatásos sporttal.

A most következő cikk szerzője a világhírű Conniare Andreas, aki a Mély, belső átalakulás (Core Transformation) című könyv egyik szerzője, amelyre 2 napos tanfolyam is épül. Ezt a cikket Melloco János, a könyv fordítója tolmácsolja magyar nyelven.

A cikk előző részeit itt olvashatod: Pozitív énkép 1. Pozitív énkép 2.

A pozitív énkép: hogyan indítsuk gyermekeinket a siker felé

Írta: Connirae Andreas

3. rész

A máshoz való hasonlítás átalakítása saját magához való hasonlításra: amikor a másik a „rosszabb”.

1. lépés: elismerjük a gyermek véleményét
„Tényleg szépen vágsz…” Így fogalmazva anélkül is elismerhetem Mark képességeit, hogy Lorenhez kellene hasonlítanom.

2. lépés: megtaláljuk gyermekünk bizonyítékát

3. lépés: a sikert viselkedéshez kötjük

4. lépés: az a biztos, ha minden jelenlevő gyermeknek nyújtunk egy-egy önmagához való hasonlítást

Miután azt mondtam: „Mark, te jobban vágsz, mint korábban”, hozzáteszem: „És ugye Loren is jobban vág majd, mint most, amikor akkora lesz, mint te”. Így Loren is jobban gondolhat előrehaladására, mint ha képességét bátyjáéhoz kellene hasonlítani. Lorent is biztosíthatjuk, hogy jobban vág, mint korábban, és később még jobban vág majd, mint most.

A most következő cikk szerzője a világhírű Conniare Andreas, aki a Mély, belső átalakulás (Core Transformation) című könyv egyik szerzője, amelyre 2 napos tanfolyam is épül. Ezt a cikket Melloco János, a könyv fordítója tolmácsolja magyar nyelven.

A cikk elsõ részét itt olvashatod: Pozitív énkép 1.

A pozitív énkép: hogyan indítsuk gyermekeinket a siker felé

Írta: Connirae Andreas

2. rész

Hogyan épül fel a saját magához való hasonlítás?

Az alábbi módon írhatjuk át a másokhoz való hasonlítást saját magunkhoz tett hasonlításra: Tegyük fel, azzal jön haza a fiad, hogy „A Jóska jobban kosarazik, mint én!” – és ezzel máshoz hasonlítja magát, amennyiben saját képességét máséval veti össze. Ahhoz, hogy ezt saját magához tett összehasonlításra írhasd át, figyelmét érdemes arra irányítani, hogy most mire képes, saját múltbeli képességeivel összehasonlítva.

– Szóval a Jóska jobb?

– Aha.

– Honnan tudod, hogy Jóska a jobb?

– Mert háromszor is bedobta egymás után! Nekem csak kétszer sikerült!

– Hát úgy hangzik, Jóska tényleg nagyon jól kosarazik. Biztos sokat gyakorolt… Tudod, te is sokkal jobban kosarazol, mint régen. Észrevetted már?

A másokkal való hasonlítás átalakítása a saját magához történő hasonlításba lépésről lépésre: amikor jobb a másik ember.

1. lépés: Elismerjük gyermekünk véleményét

– Szóval a Jóska jobb?

A most következő cikk szerzője a világhírű Conniare Andreas, aki a Mély, belső átalakulás (Core Transformation) című könyv egyik szerzője, amelyre 2 napos tanfolyam is épül. Ezt a cikket Melloco János, a könyv fordítója tolmácsolja magyar nyelven.

A pozitív énkép: hogyan indítsuk gyermekeinket a siker felé

Írta: Connirae Andreas

1. rész

Legtöbbünket arra tanítottak, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat; ez mélyen gyökerezik a mi kultúránkban. „Nem vagyok olyan szép, mint Jessica…” „Ralph jobban síel nálam…” Nem vagyok olyan jó bridzsjátékos, mint Elaine …” Mindig találunk valakit, aki nálunk jobban tesz valamit: és ez különösen gyerekkorunkban igaz. A gyermek nála idősebb, nála sokkal többet tudó szülőkkel nő fel – gyakran vannak nagyobb testvérei is, akik szintén többre képesek.

Az iskolában a gyermeket gyakran osztálytársaihoz hasonlítják, nem ahhoz, ő milyen jól teljesített az előző év folyamán, vagy két évvel azelőtt. Így a gyermek jelentős előrehaladást érhet el anélkül, hogy azt bárki is észlelné – mivel még mindig „az átlag alá” sorolható többi osztálytársához hasonlítva. Az olyan iskolarendszerben, ahol néha évente új tanító vagy tanár tanít, még a jó pedagógusnak is nehéz időben felmérni a gyermek fejlődését – ami nehezíti dolgát, hogy a gyermeket hozzásegítse saját fejlődése pozitív értékeléséhez, amit saját önbecsülésének, motivációjának alapjául használhatna.

Csak akkor hasznos magunkat máshoz mérni, ha ezáltal fölfedezhetjük, mit lehetséges elérnünk. De hányszor csodáljuk valakinek a képességét úgy, hogy azonnal hozzátesszük: „Én erre sose lennék képes…” Aki ilyet mond, arról tesz kijelentést, hogyan is gondol magára – ezt hívják általában „önértékelésnek”. Az alacsony önértékelés, és az abból fakadó stressz leggyakoribb oka, hogy magunkat mással hasonlítjuk össze. Közismert, hogy sokféle problémához az alacsony önértékelés és a stressz vezet, mind lélektani, mind fizikai szinten. A pszichológus is gyakran erre hivatkozik, amikor az öngyilkosságtól a mások zaklatásáig terjedő viselkedésbéli problémák gyökerét vizslatja. Bizonyos, hogy sokat segíthet a gyermek pozitív irányba terelésében, ha minden egyes gyermeknek abban segítünk, hogy jó érzései legyenek saját magáról.

Ha arra tanítjuk a gyermeket, hogy önmagához hasonlítsa magát, büszkeséget, elégedettséget találhat magában, és saját fejlődését pozitívan értékelheti. Ez másoktól független, így akkor is jól érezheti magát, ha mások jók valamiben, és akkor is, ha nem.

A sikeres felnőtteket tanulmányozva azt észleltük, hogy akik saját magukkal hasonlítják össze magukat, gyakran sikeresebbek, és kevesebb személyes stresszt élnek át, mint azok, akiket a másokkal való összehasonlítás vezérel.

Kevésbé nyilvánvaló, hogy az is káros lehet, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, amikor mi vagyunk a jobbak. „Jobb vagyok az X terén, mint Jane…” A magát gyakran másokhoz hasonlító gyermek úgy érezheti, jobbnak kell lennie, hogy egyáltalán értékes lehessen. Az ilyen gyermek valószínűleg versenycentrikusként nő fel, és csak akkor vesz részt a versenyben, amikor nyer. Végletes helyzetben az ilyen verseny gyakran veszekedéshez vezet, sértődött érzésekhez és ellenségességhez a gyermek és a többiek között.

A metafora csodája

Történetek a változáshoz

Folytatjuk az előző történetet. Amíg abban a nyelvi kétértelműséget használták fel a szerzők, most egy kedves metaforával érnek el fantasztikus változást.

Esettanulmány #7: A keréknyom fogságában

Phillip: Bejött hozzánk egy nő, aki nem orvosi eset volt, hanem elvált. Teljesen leblokkolt, nem tudta, mit tegyen. A válása után rászállt az üzlet - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Azelőtt sosem foglalkozott az üzlettel, de most az övé volt, és fogalma sem volt, mit kezdjen vele, vagy hogyan kezelje a felmerülő helyzeteket, az összes pénzügyet, pedig az emberek elmondták neki, hogy mit is kellene tennie.

Voltak emberek, akik tanácsokkal látták el, hogy ebben vagy abban a helyzetben mit tehet. És még mindig nem tudott továbblépni.

Így elmeséltem neki a béka történetét, aki az úton ugrándozik. A béka meghall egy hangot: "brekeke", és megáll. Így szól: "Valahol a közelben kell lennie egy másik békának, mert ez békahang volt, és nem én adtam ki."

Aztán ugrik még egyet, és megint hallja, hogy "brekeke", de még mindig nem találja a másik békát. Gyorsan ugrik egyet aztán megáll, és fülel, és hallja, hogy "brekeke", s a hang irányába fordulva észrevesz egy lyukat az úton.

Kapcsoló a változáshoz

Egyik jóbarátom egyszer azt mondta nekem: "Bármi történjen is - ha egy üzlettel 3 éven belül nem éred el a kitűzött céljaidat, akkor szabadulj meg tőle, és kezdj valami másba - mindegy, hogy mi az!"

Charlie Sheppard az egyik olyan ember az ismerőseim közül, aki szinte mindig boldog. Szerető családját, hűséges barátait, szép otthonát, jövedelmét és anyagi függetlenségét szinte bárki megirigyelhetné.

Charlie régi motoros az NLP-ben, és nemrég találkoztam vele. Vagy másfél évvel korábban nyitottam meg az első NLP iskolámat. Felfedeztük, hogy már mindketten kezdtünk új vállalkozásba életünk különböző szakaszaiban. Így hát hamarosan már a vállalkozások indításának és működtetésének a csínjáról-bínjáról beszélgettünk. Abban mindketten egyetértettünk, hogy általában könnyen észrevehető, ha egy vállalkozás jól megy.

Amikor azonban egy vállalkozás nem ér el sikereket, nehéz kérdések merülnek fel. Többet fogsz dolgozni? Vagy tőkét emelsz? Megváltoztatod az üzleti modellt, vagy a marketing-stratégiát? Vagy egyszerűen csak feladod és továbblépsz?

Legyen szó egy üzletről, egy kapcsolatról, vagy bármilyen cselekvésről vagy elkötelezettségről, honnan tudod, hogy ideje változtatni, ahelyett, hogy megtartanád?

Charlie kapcsolója az idő volt. Nagyon is meghatározott mennyiségű idő egy jól meghatározott környezetben. Talán önkényesnek tűnik két tényezőnek, az időnek és a hosszúságának a kiválasztása. Biztos vannak olyan üzletek, ahol 3 év túl kevés lenne.

Azonban, ami még ennél is fontosabb, hogy ő meghúzott egy határvonalat. Ez a vonal az ő választása volt, és már jó előre meghúzta.

Képes volt ragaszkodni is hozzá, "bármi történjen is", mivel ez az ő döntése volt, amit teljes lényéből támogatott.

Óriási örömmel töltött el, amikor megkaptam a világhírű NLP Comprehensive cég elnökétől, Tom Dotz-tól az engedélyt a cég honlapján található cikkek magyar nyelven történő publikálására. A szerzők között az NLP legkiválóbb alakjait találhatod meg, biztos lehetsz hát benne, hogy ezek az írások igazi értéket képviselnek majd számodra, ha Te magad is szeretnél a személyiséged fejlődésének útjára lépni, ha pedig már rajta vagy ezen az úton, akkor egy nagyszerű motivációs erőforráshoz jutsz.

Igyekszünk a legfrissebb írásokat közzétenni, és a régebbi írások közül is minél többet megjelentetni.

A következő oldalon találhatod majd a már megjelent írások listáját:

Mindennapi NLP - NLP Comprehensive cikkek magyarul

Elsőként a cég bemutatkozó anyagát olvashatod el itt:
Az NLP Comrehensive-ről

Ezen az oldalon az NLP Comrehensive magyarra fordított cikkeinek a gyűjteményét találhatod. A régebbi fordításokat csak regisztrált tagjaink olvashatják.

Az NLP Comprehensive-ről

1979-es alapítása óta az NLP Comprehensive intergratív módszereiről, sokéves megbízhatóságáról és holisztikus szemléletéről híres, vezető szerepe az NLP fejlesztésében kétségbevonhatatlan. Az alapítók, Steve Andreas és Connirae Andreas az elsők között adtak ki könyveket, amelyek közül több NLP-s alapműnek számít. Az idő vas fogát is kiállták az Andreas család által kiadott ma már NLP klasszikusnak számító könyvek, mint például:

...Másnap teljesen kábult állapotban keltem. Az időeltolódás eléggé megviselt. Enyhe szédülés, ami persze az oxigénhiánytól volt, meg attól, hogy még nem tudtam, ilyen magasságban kétszer annyi vizet kell inni, mint amennyit szoktunk. Pár napba telt míg sikerült tényleg megérkeznem. Ez ma már az első nap megy. Egyszerűen felveszem a hely ritmusát és a következő nap reggel a benszülöttekkel ébredek!

Birgit König (német) coach-csal jutalmul madarat kaptunk:)

Az NLP Comprehensive, amelyet Connirae és Steve Andreas alapított a hetvenes évek végén, hogy keretet adjon az NLP-nek nevezett új módszer terjesztéséhez. Az első években az NLP megalkotói John Grinder és Richard Bandler tartották a tanfolyamokat, és a régi videókon jól látható, hogy még a résztvevők soraiban ülnek a mostani sztártanárok, az NLP továbbfejlesztői: Charles Faulkner, Robert Dilts, Robert McDonald és mások.

Nagyon nagy örömmel osztom meg veletek dr. Stenger Györgyi írását, aki végre tollat ragadott, hogy néhány élményét megossza velünk. Bőven van mesélnivalója, reméljük, hogy egy több részes sorozatot kapunk tõle! :)