Az utolsó nap nagyon gyorsan eltelt. 10-kor ki kellett költözni a szobákból. Lementünk a nagy terembe, és hallgattuk még Tom-ot, amíg lehetett.
Kray György és felesége, Zsuzsa megleptek minket egy kis meditációval a hangtálaik segítségével. Szép élmény volt, köszönöm!
Pingpongoztunk még egy utolsót ott együtt. Volt még egy gyakorlat. Hallottunk még pár történetet, amit magunkkal hozhattunk.

Ajánlom figyelmetekbe ezt a két weboldalt:
www.kiva.org
www.playingforchange.com
Mindkettő összességében arról szól, hogy segítsünk egymáson. Hogy a kicsi is nagy. Az egy sem kevés.
Az Andokban három szintjét különböztetik meg a kapcsolatoknak. Az első, a találkozást jelenti, ez a tinkuy. Ezt követi a tupai, a konfrontáció szintje. Ez nem egy agresszív folyamat. Itt a két ember, a két energia ismerkedik. Megtapasztalják a másik tudását. A harmadik szint a belső szálak kapcsolódása, a take. A világban most a take ideje van. Ez az idő, mikor a törzsek egyesülnek újra, a szálak összefonódnak.
Ez a két oldal is ezt próbálja segíteni.

Americo Yabar történeteit tolmácsolta javarészt nekünk Tom. Remélem egyszer vele is találkozom. Talán egy fuvallat képében látogat majd meg, ha személyesen nem is találkoznánk.

2009.06.07.
(Telihold van)

Egy kis szösszenet lefekvés előtt.
Tom mondta, hogy minél többet gyakoroljuk, hogy cseréljünk energiát valakivel, annál jobban fog menni, annál jobban érezzük a különbségeket az energiák között. Én 4 emberrel cseréltem ezalatt a 3 nap alatt. Nagyon jó volt. A mait szeretném leírni, hogy soha ne felejtsem el, hogy unokáim is olvashassák.

Éjszakai séta. Ma már elkezdtük érzékelni az energiákat. Adtunk, kaptunk energiát. Nagyon érdekes volt. Mindekttőnk érzékelése hasonló volt ebben a folyamatban. Éreztük, mikor adunk, és mikor kapunk. Kapcsolódtam egy fának az energiájához is. Annyi mindent mesélt.

Aztán este, mikor alkonyodott már kint voltunk az erdőben. Tom elmesélte, mit tartanak a peruiak a nap keletkezéséről. Először csak a hold volt itt, ő adta az összes fényt, ami volt. Az ő gyermekei sokan voltak, és itt éltek a földön. Aztán egy nap jött valami nagyon fényes, ez volt a Nap. A nap is hozta a gyermekeit. Nagy harcok dúltak a gyermekek között. Aztán úgy döntöttek, hogy az éjszaka a hold gyermekei játszhatnak a földön, és nappal pedig a nap gyermekei. Így kerültek a hold gyerekei a földön lévő természetes dolgokba. Fákban, levelekben, kis állatokban élnek ezek a szellemek.... akik az alkonyatkor kezdenek életre kelni, kezdenek láthatóvá válni, ha nagyon kiélesítjük perifériás látásunkat. (Ekkor a pálcikák működnek aktívan szemünkben.)
Csak azt tudom leírni én mit éreztem.

Most tértem nyugovóra.
Persze nem, mert épp gépelek helyette.
Fél hat felé megérkeztünk Visegrádra, gyönyörű a hotel, a panzió, és az egész környék.

Kalandos volt az út is. Megtapasztaltam, hogy nincsenek jó dolgok, csak megtörténnek a dolgok, így vagy úgy. Mert nem hogy rossz, sőt igazán jó dolog volt, hogy a busz, amit kinéztem, nem állt meg a megállóban, ahol vártam. Igy nem kellett Budapesten békávéznom. Részese voltam egy newcode bekukkantó kommandónak. (Ez a nyúkód valami olyan, ami igazán érdekel. NLP-nek a Grinderi vonala, kinesztetikus meg minden. Majd még utána járok.)

No, érkezés után vacsora. Nagyon fincsi volt. Jaj, tudom. Térjek már a lényegre. Mi az az energiával kiegyensúlyozott kócsing.
Nem mondom meg!!! Bibibá! Gyere el, nézd meg, tapasztald meg, érezd át!
Az az igazság, hogy még én is csak elméletben tudom. Ma megismertük Tom Bestet, aki nagyon szimpatikus ember. Jó energiákat sugároz, ha mondhatom így. Elmesélte, hogy honnan is jött neki ez az nlp és hogy került kapcsolatba a sámánizmussal. Vicces sztori volt. Megpróbáltak modellezni egy Sámánt. De mikor a sámán hűs fuvallatot "varázsolt", nem tudták, hogy most mit kérdezzenek. Ott volt az nlp-s tudásuk, de nem tudtak mit kezdeni vele. És ekkor jött rá, hogy itt más van. Nem hangok, képek, érzések, hanem valami más. Érzések bennünk belül. Az engergiáink érzékelése. Erre van szükségünk, ahhoz, hogy megtanuljuk azt, amit ők tudnak.

Vége az Alaptanfolyamnak.
Irány tovább!

Fantasztikus volt az Alaptanfolyam záró hétvégéje.

Henrik Lell-t csak egy kicsit ismertem meg, (bár elmondta az élete történetét), de úgy hiszem, remek ember. Leginkább alternatív gyógymódokkal foglalkozik, ezzel vegyíti az NLP-t.
Az enelpés anyagon kívül átadott nekünk egy kevés kineziológiai ismeretet is. Engem mindig érdekelt ez a "tudomány", igazán örültem, mikor belelapoztam a jegyzetbe és láttam, hogy mi is vár ránk még. Hihetetlen és csodálatos dolog. Annyi minden van bennünk, amiről nem is tudunk.

Meg persze az is egy nagy kérdés, mi az, amiben ez van. Henrik némileg munkásságába is bekukkantást engedett és életfilozófiájába. Élmény volt hallgatni, milyen lelkesedéssel beszélt arról a világról, amit ő sejt a világ szó alatt. A világról alkotott képünk más és más. A térkép nem a terület. Nagyjából tudjuk mindannyian, hogy mi alakította ki világképünket. Egy részét tudatos elménk irányítja.

De milyen izgalmas az, amit nem is tudunk. Tudattalan elménk másodpercenként százmillió információt fogad be körülbelül. Ebből kihagy, általánosításokat használ és torzít, ahhoz, hogy ne őrüljünk bele az első másodpercbe. És félelmetesen gyorsan tanul. Hiedelmeink nem csak úgy vannak, hanem megtanuljuk őket, és akár észre sem vesszük, csak ha elkezdünk foglalkozni vele. Lehet, hogy az egész világunkat csupán közös, mély hiedelmeink tartják össze?

Biztos láttatok már mátrixhoz hasonló filmeket, vagy olvastatok könyveket ebben a témában. Mi van, ha a világ csupán az, aminek mi gondoljuk? Láttátok a Hétfői lány c. filmet? Hal Hartley rendezte, szeretem őt. Azt a (lány)lényt nevezi így, amely hétfői napon érkezett a mi világunkba, és elkezdi megismerni az "emberi" viselkedéseket, és az emberi szervezetet. Nem akar visszamenni, mert annyira tetszik ez a sok élmény, amit itt kap. Jó dolog lehet "magasabb rendű" lénynek lenni, de hiányzik talán belőle az élvezet.