Egyéni hatalmad csapdái és lehetőségei

Megjelent az Ezotér magazin 2010. októberi számában.

Beszélhetnénk a hatalomról, amelyet uralkodók, királyok, államfők birtokolnak, vagy különböző szervezetekben tevékenykedő vezetők. Közülük is van, aki bölcsen teszi a dolgát, és képes arra, hogy megfelelő döntésekkel pozitív változásokat hozzon létre a világban. Az emberi természetből eredően azonban van, aki a hatalmát nem arra használja, amire való, s egyéni érdekeit helyezi előtérbe. A megfelelő ellenőrzés hiányában ezzel hatalmas károkat okozhat az emberi lét különböző szintjein. Ártalmas tevékenysége ilyenkor kiterjedhet egyénekre, kisebb vagy nagyobb közösségekre, országokra, s akár az egész emberiségre is. A történelem számtalanszor produkált már olyan eseményeket, amelyekből sokat tanulhatunk - pozitív és negatív vonatkozásban egyaránt.

Napjainkban ugyancsak többször találkozunk azokkal a kérdésekkel, amelyek a hatalom használatából erednek, ugyanakkor ritkán gondoljuk át a személyes, egyéni szinten fellépő hatalomban rejlő csapdákat vagy lehetőségeket.

Ha nem szereted a hatalmat, ha Te magad sosem akarsz hatalommal rendelkezni, akkor sem leszel képes elzárkózni előle: mindenféleképpen hatalommal bírsz.

Szülői hatalom

Ha szülő vagy, hatalmad van a gyermeked fölött. Ez akkor is így van, ha Te nem élsz ezzel a hatalommal. Az, hogy mennyire vagy képes megtalálni az egyensúlyt hatalom és engedékenység között, alapvetően befolyásolja a gyerekeddel való viszonyod minőségét.

A most következő cikk szerzője a világhírű Conniare Andreas, aki a Mély, belső átalakulás (Core Transformation) című könyv egyik szerzője, amelyre 2 napos tanfolyam is épül. Ezt a cikket Melloco János, a könyv fordítója tolmácsolja magyar nyelven.

A cikk előző részeit itt olvashatod: Pozitív énkép 1. Pozitív énkép 2.

A pozitív énkép: hogyan indítsuk gyermekeinket a siker felé

Írta: Connirae Andreas

3. rész

A máshoz való hasonlítás átalakítása saját magához való hasonlításra: amikor a másik a „rosszabb”.

1. lépés: elismerjük a gyermek véleményét
„Tényleg szépen vágsz…” Így fogalmazva anélkül is elismerhetem Mark képességeit, hogy Lorenhez kellene hasonlítanom.

2. lépés: megtaláljuk gyermekünk bizonyítékát

3. lépés: a sikert viselkedéshez kötjük

4. lépés: az a biztos, ha minden jelenlevő gyermeknek nyújtunk egy-egy önmagához való hasonlítást

Miután azt mondtam: „Mark, te jobban vágsz, mint korábban”, hozzáteszem: „És ugye Loren is jobban vág majd, mint most, amikor akkora lesz, mint te”. Így Loren is jobban gondolhat előrehaladására, mint ha képességét bátyjáéhoz kellene hasonlítani. Lorent is biztosíthatjuk, hogy jobban vág, mint korábban, és később még jobban vág majd, mint most.

A most következő cikk szerzője a világhírű Conniare Andreas, aki a Mély, belső átalakulás (Core Transformation) című könyv egyik szerzője, amelyre 2 napos tanfolyam is épül. Ezt a cikket Melloco János, a könyv fordítója tolmácsolja magyar nyelven.

A cikk elsõ részét itt olvashatod: Pozitív énkép 1.

A pozitív énkép: hogyan indítsuk gyermekeinket a siker felé

Írta: Connirae Andreas

2. rész

Hogyan épül fel a saját magához való hasonlítás?

Az alábbi módon írhatjuk át a másokhoz való hasonlítást saját magunkhoz tett hasonlításra: Tegyük fel, azzal jön haza a fiad, hogy „A Jóska jobban kosarazik, mint én!” – és ezzel máshoz hasonlítja magát, amennyiben saját képességét máséval veti össze. Ahhoz, hogy ezt saját magához tett összehasonlításra írhasd át, figyelmét érdemes arra irányítani, hogy most mire képes, saját múltbeli képességeivel összehasonlítva.

– Szóval a Jóska jobb?

– Aha.

– Honnan tudod, hogy Jóska a jobb?

– Mert háromszor is bedobta egymás után! Nekem csak kétszer sikerült!

– Hát úgy hangzik, Jóska tényleg nagyon jól kosarazik. Biztos sokat gyakorolt… Tudod, te is sokkal jobban kosarazol, mint régen. Észrevetted már?

A másokkal való hasonlítás átalakítása a saját magához történő hasonlításba lépésről lépésre: amikor jobb a másik ember.

1. lépés: Elismerjük gyermekünk véleményét

– Szóval a Jóska jobb?

A most következő cikk szerzője a világhírű Conniare Andreas, aki a Mély, belső átalakulás (Core Transformation) című könyv egyik szerzője, amelyre 2 napos tanfolyam is épül. Ezt a cikket Melloco János, a könyv fordítója tolmácsolja magyar nyelven.

A pozitív énkép: hogyan indítsuk gyermekeinket a siker felé

Írta: Connirae Andreas

1. rész

Legtöbbünket arra tanítottak, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat; ez mélyen gyökerezik a mi kultúránkban. „Nem vagyok olyan szép, mint Jessica…” „Ralph jobban síel nálam…” Nem vagyok olyan jó bridzsjátékos, mint Elaine …” Mindig találunk valakit, aki nálunk jobban tesz valamit: és ez különösen gyerekkorunkban igaz. A gyermek nála idősebb, nála sokkal többet tudó szülőkkel nő fel – gyakran vannak nagyobb testvérei is, akik szintén többre képesek.

Az iskolában a gyermeket gyakran osztálytársaihoz hasonlítják, nem ahhoz, ő milyen jól teljesített az előző év folyamán, vagy két évvel azelőtt. Így a gyermek jelentős előrehaladást érhet el anélkül, hogy azt bárki is észlelné – mivel még mindig „az átlag alá” sorolható többi osztálytársához hasonlítva. Az olyan iskolarendszerben, ahol néha évente új tanító vagy tanár tanít, még a jó pedagógusnak is nehéz időben felmérni a gyermek fejlődését – ami nehezíti dolgát, hogy a gyermeket hozzásegítse saját fejlődése pozitív értékeléséhez, amit saját önbecsülésének, motivációjának alapjául használhatna.

Csak akkor hasznos magunkat máshoz mérni, ha ezáltal fölfedezhetjük, mit lehetséges elérnünk. De hányszor csodáljuk valakinek a képességét úgy, hogy azonnal hozzátesszük: „Én erre sose lennék képes…” Aki ilyet mond, arról tesz kijelentést, hogyan is gondol magára – ezt hívják általában „önértékelésnek”. Az alacsony önértékelés, és az abból fakadó stressz leggyakoribb oka, hogy magunkat mással hasonlítjuk össze. Közismert, hogy sokféle problémához az alacsony önértékelés és a stressz vezet, mind lélektani, mind fizikai szinten. A pszichológus is gyakran erre hivatkozik, amikor az öngyilkosságtól a mások zaklatásáig terjedő viselkedésbéli problémák gyökerét vizslatja. Bizonyos, hogy sokat segíthet a gyermek pozitív irányba terelésében, ha minden egyes gyermeknek abban segítünk, hogy jó érzései legyenek saját magáról.

Ha arra tanítjuk a gyermeket, hogy önmagához hasonlítsa magát, büszkeséget, elégedettséget találhat magában, és saját fejlődését pozitívan értékelheti. Ez másoktól független, így akkor is jól érezheti magát, ha mások jók valamiben, és akkor is, ha nem.

A sikeres felnőtteket tanulmányozva azt észleltük, hogy akik saját magukkal hasonlítják össze magukat, gyakran sikeresebbek, és kevesebb személyes stresszt élnek át, mint azok, akiket a másokkal való összehasonlítás vezérel.

Kevésbé nyilvánvaló, hogy az is káros lehet, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, amikor mi vagyunk a jobbak. „Jobb vagyok az X terén, mint Jane…” A magát gyakran másokhoz hasonlító gyermek úgy érezheti, jobbnak kell lennie, hogy egyáltalán értékes lehessen. Az ilyen gyermek valószínűleg versenycentrikusként nő fel, és csak akkor vesz részt a versenyben, amikor nyer. Végletes helyzetben az ilyen verseny gyakran veszekedéshez vezet, sértődött érzésekhez és ellenségességhez a gyermek és a többiek között.

Gyermekkorom egyik első emléke egy érzés, melyet apukám egy kedves barátja váltott ki belőlem – úgy öt éves koromban – azzal, hogy ha találkoztunk, rögtön üdvözölt, lehajolt hozzám és a tenyerét nyújtotta felém: „Szia Márti, csapj bele!” Ráadásul még el is húzta előlem néhányszor a tenyerét, mielőtt belecsaphattam volna. Minden alkalommal mosolyt csalt az arcomra, ezzel az apró játékkal – és ez egyben büszke mosoly is volt. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy ez az „óriás” szó szerint – és jelképesen is „leereszkedik” hozzám, emberszámba vesz – engem, liliputi méretű apróságot.

Az Univerzumban mindenütt rend uralkodik, a legnagyobbtól a legkisebbig, s ez a rend tartja fenn az egyensúlyt. Gondoljunk csak a világűrre, az egyes naprendszerekre, ahol a bolygók időtlen idők óta (de legalábbis az ősrobbanás óta) a megszokott rendben keringenek napjuk, a holdak pedig bolygóik körül.

Ugyanígy igaz ez a legkisebb rendszerekre is: az atomokban az atommag körül mini bolygóként keringenek (cikáznak?) az elektronok.

A rend az élőlények, világát is meghatározza: fű, fa, virág, s az állatok egymáshoz való viszonyát, alá- és fölérendeltségét a táplálkozási láncban.

Ha az egyensúly bármelyik ponton felborul, annak katasztrofális következményei lehetnek.