Már egy ideje taposom a saját ösvényem. Közben itt-ott elágazásokba
botlok, ahol újabb élmények várják, hogy bekebelezzenek és magammal
vigyem őket a további útra.
A hosszú bolyongás során utam elvezetett az égig érő erdőbe.

Itt újra megláttam az égig érő fát is. Azonban arra lettem figyelmes,
hogy ez a fa már nincs egyedül. Több fával összekapaszkodva, erdőként
hirdeti az áramlást, a változást, a közösség erejét és persze magát az
életet.
Amíg be nem léptem ebbe az erdőbe, addig azt hittem, hogy életem

Ha szeretnéd az írásaimat olvasni: