Nem, ez nem feltétlenül igaz.

Ugyanis nem létezhet olyan módszer, ami ezt megígérné. Gondolom, az a Te számodra is teljesen nyilvánvaló, hogy a saját idődet Te magad osztod be. Az pedig, hogy Te mit csinálsz, csakis Rajtad múlik. Vagyis aki erre tesz ígéretet, az valószínűleg téved.

Ez maga a tökély!!!
Hogy juthatunk a könnyed elegancia szintjére?

Vitathatatlan tény, hogy manapság a tanulás egész életünkön áthúzódó folyamattá vált, hiszen a körülöttünk gyors tempóban változó világot másképp meg sem érthetjük. Gondoljunk csak a tudomány vagy a társadalom fejlődésére, a politikára.

Ha bármilyen újságot, folyóiratot kinyitunk, biztos vagyok benne, hogy nap mint nap találunk benne legalább egy olyan fogalmat, kifejezést, amit addig még nem hallottunk, vagy ha hallottuk is, nem értjük, hogy pontosan mit jelent. Nemrég még sem mobiltelefonunk, sem digitális fényképezőgépünk nem volt, és nem tudtuk, mi az LCD monitor.

Az, hogy mit tudunk, mi mindenre vagyunk képesek, mihez értünk, nagymértékben befolyásolja életminőségünket, az élet valamennyi területén.

Ha tudjuk például, hogy milyen választási lehetőségeink vannak, akkor képesek vagyunk dönteni. Ha tudunk biciklizni, nem kell buszra várnunk. (És még a környezetünkért is tettünk valamit!) Ha megtanultuk egy szakma minden csínját-bínját, akkor a szakma mesterévé válunk, ezáltal nagyobb elismerésben lesz részünk, többet kereshetünk, stb. Ha tudunk (és merünk is!) idegen nyelveket beszélni jobban boldogulunk külföldön, és több álláslehetőséget találunk.

Készségeink két félék lehetnek:

Tudáskompetenciánkat az elméleti ismeretek elsajátításával szerezzük, és logikus összefüggések felismerésével fejlesztjük tovább. Ilyen tudást szerzünk az iskolában a legtöbb tantárgyból (történelem, irodalom, földrajz, kémia, biológia stb.) Tudáskompetenciánk növeléséhez fontos, hogy strukturáljuk a megszerzett ismeretanyagot, és hogy eltöprengjünk rajta, hogy beépítsük már korábban megszerzett ismereteink rendszerébe. Sokszor nagy segítséget jelent, ha megbeszélhetjük valakivel a tanultakat, és - saját tapasztalatom szerint is - igaz az, hogy a legbiztosabban azt tudjuk, amit már megtanítottunk, vagy elmagyaráztunk valaki másnak.

Cselekvési kompetenciáink közé tartoznak az elsajátított mozdulatrendszerek,(a bukfenctől az autóvezetésen át a főzésig), viselkedésformáink (türelem, figyelem, udvariasság) és a gyakorlati dolgok megoldásához találmányok, vagy művészi alkotások létrehozásához szükséges készségek (írás-, beszéd-, számolás- és rajzkészség, kézügyesség, jó hallás)
Vannak olyan tantárgyak is, melyeknél tudás és cselekvés kombinációjára van szükség. Ilyenek például a nyelvek. Nem elég a nyelvtani szabályok ismerete, jó beszédkészséget is ki kell alakítani.

Mit is jelent a tanulás? Az NLP-nek erre is van egy nagyszerű modellje, amely a tanulást négy különböző szinten jeleníti meg. Akár tudásbeli képességekről, akár cselekvéskészségről van szó, mindegyik ezen a négy különböző szinten létezhet bennünk.

4. Tudattalan hozzáértés
(Nem tudom, hogy tudom)
3. Tudatos hozzáértés
(Tudom, hogy tudom)
2. Tudatos hozzá-nem-értés
(Tudom, hogy nem tudom)
1.Tudattalan hozzá-nem-értés
(Nem tudom, hogy nem tudom)

Tekintsünk egy hétköznapi példát, hogy jobban megérthessük ezeket a szinteket. Legyen az, mondjuk... az autóvezetés! Vannak dolgok, amelyekről azt sem tudjuk, hogy léteznek. Kicsi korunkban a tudattalan hozzá-nem-értés (inkompetencia) (nem tudom, hogy nem tudom) szintjén voltunk az autóvezetés képességében, amíg meg nem láttunk életünkben először egy autót. Amint megláttuk, hogy apa vezeti az autót, már a tudatos hozzá-nem-értés (tudom, hogy nem tudom) szintjére kerültünk: Jé, apa autót vezet. Én hiába könyörgöm be magam az ölébe és csavargatom a kormányt, nem tudom elindítani. De tudom, hogy van, aki tudja, és hiszem, hogy én is fogom tudni, ha nagy leszek!!!