Ha erre a kérdésre egy határozott igennel válaszolsz, akkor örömmel és elégedetten olvasod majd ezt a cikket. Ha nemmel válaszolsz, akkor viszont nagy szükséged van rá, hogy elolvasd.

Az önbecsülést tekinthetjük egy pozitív erőforrásnak, jó tulajdonságnak, szerencsének, és még sok mindennek, de érdekes felfedezéseket tehetünk akkor is, ha képességnek tekintjük. Miért? Mert az tanulható, és elég jól leírható. A most következő összetevők bármelyikét önmagában is alkalmazhatod. Mind nagyszerű dolog.

Pozitív gondolkodás

Az élet pozitív és negatív eseményei, egyszerűbben fogalmazva a jó és a rossz dolgok folyamatosan alakítják az életünket. S azt, hogy mi a jó és mi a rossz, nem feltétlenül külső tényezők jelentik - saját nézőpontunk az, ami meghatározza, hogy jól érezzük-e magunkat vagy sem. Az NLP egyik előfeltevése, hogy a térkép nem a terület. Amit a világról gondolunk, az nem feltétlenül azonos a valósággal. (Sőt, egészen biztosan nem az.) A dolog szépsége abban áll, hogy ha változtatunk a világképünkön, akkor gyakorlatilag a világot változtatjuk meg, ez pedig elég jó.

Nem csak a világról van egy alkotott térképed, hanem saját magadról is. A modell ugyanaz, tehát itt is működik: amilyennek tartod, amilyennek értékeled saját magad, olyan emberré válsz előbb vagy utóbb. Ez persze mindennel egybevág, hiszen egyre több módon megbizonyosodhatunk, hogy a gondolataink előbb-utóbb valósággá válnak.

Az önbecsüléshez, vagyis a megfelelő, pozitív önértékeléshez az egyik fontos alapanyag tehát az a pozitív hozzáállás, ami tulajdonképpen egy olyan nézőpont, amelyen keresztül mindig a pozitívumokat keresed önmagadban. Ha bakot lősz, ha hülye vagy, ha valamit elrontasz: Türelem! Jóindulat. Kreativitás. Humorézék. Ezek mind nagyszerű erőforrások az ilyen helyzetekre.

Összhang

Ha jó fejnek tartod magad, ha azt gondolod, rendes ember vagy, vicces, kellemes, megbízható és elég talpraesett is, akkor valószínűleg az is vagy. Adódhatnak azonban helyzetek, amikor valami nem sikerül, egy apróság, pl. elfelejtesz egy szülinapot, vagy hasonló. Ha ekkor csak annyit teszel, hogy nagyvonalúan megbocsájtasz magadnak, és nem foglalkozol többet vele, hogy hibáztál, akkor nem igazán felelsz meg a saját énképednek sem. Cselekedni kell, megbeszélni, bocsánatot kérni, valamit tenni. Vagyis az, hogy azzá válsz, amit gondolsz magadról, csak akkor működik, ha az, amit teszel, összhangban van azzal, amit magadról gondolsz. Hiába tartod magadat jó szakácsnak, ha kevered a zöldhagymát a törökmézzel.