Tõkesúly és kormánylapát

Már régóta nem teszek fogadalmat év elején, hogy ez meg ez lesz, ennyit fogok majd fogyni, meg ilyesmi. Miért nem? Mert nekem még soha nem jött be.

Szerintem nem fogadkozni érdemes, hanem komolyan átgondolni, hogy mit is szeretnék, és azt hogyan akarom elérni. Tudom, hogy sokan írnak listát céljaikról az év első napján és az év végén büszkén húzogatják ki azokat, amelyeket sikerült elérniük.

Akinek nem sikerül kipipálnia a beteljesült célokat több dologra is gondolhat. Lehet, hogy csak a vágyait vetette papírra és már akkor tudta, hogy ezt ő úgysem fogja elérni. Lehet, hogy valójában nem is akarta. A másik dolog, nem vette figyelembe saját értékeit, saját meggyőződéseit, feltehetően valaki másnak akart megfelelni, akár a szüleinek, akár a kedvesének.

Miért van az, hogy gyakran nem vagyunk tisztában azzal, hogy az életről alkotott véleményünk, az értékek, elvek, amelyek irányítanak, valójában nem is a sajátunk? Csak az olyan mondatok zökkentenek ki, figyelmeztetnek néha, hogy „Olyan vagy mint az apád/anyád!” vagy „Tegnap nagyapa pont ezt mondta.” Ha egy kicsit elgondolkozunk ezeken a megjegyzéseken, lehet, hogy ráeszmélünk arra, hogy tényleg, amikor gyerek voltam, nagyapa ezt sokszor mondta. Lehet, hogy a világról alkotott nézeteinket, viselkedési mintáinkat már kora gyerekkorban kölcsönvettük a nagyoktól és észrevétlenül lényünk lényegévé vált.

Ha valaki rájön erre, mit tehet? Hogyan alakíthat ki olyan énképet, amellyel jobban tud azonosulni?