Az NLP számos előfeltevése közül az egyik így szól: minden emberi viselkedés hasznos valamire. Ilyen formán feltételezzük azt is, hogy a harag, a düh vagy az erőszak is szolgálhat pozitív célokat bizonyos szituációkban. Ugyanakkor az esetek többségében inkább ront a helyzetünkön, mint hogy előremozdítson bennünket. Steve Andreas-tól olvashatsz most egy terjedelmében rövid, tartalmában azonban velős cikket, amely a hirtelen indulatainkról szól, és arról, hogy lehetséges másképpen viselkedni ezekben a helyzetekben.

A haragról

Emlékezz vissza az utolsó alkalomra, amikor igazán mérges voltál, és éld át újra, milyen volt...

Mielőtt méregbe gurultál, a következőket tetted-e: “Nos, lássuk csak, megtehetem ezt; megtehetem azt; megtehetem azt a másik dolgot is... Nem, azt hiszem, inkább mégis mérges leszek.”

Gyermekkorom egyik első emléke egy érzés, melyet apukám egy kedves barátja váltott ki belőlem – úgy öt éves koromban – azzal, hogy ha találkoztunk, rögtön üdvözölt, lehajolt hozzám és a tenyerét nyújtotta felém: „Szia Márti, csapj bele!” Ráadásul még el is húzta előlem néhányszor a tenyerét, mielőtt belecsaphattam volna. Minden alkalommal mosolyt csalt az arcomra, ezzel az apró játékkal – és ez egyben büszke mosoly is volt. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy ez az „óriás” szó szerint – és jelképesen is „leereszkedik” hozzám, emberszámba vesz – engem, liliputi méretű apróságot.

Az NLP előfeltevéseiről szóló értekezésekkel könyveket tölthetnénk meg. Épp ezért lehet izgalmas a lehető legtömörebben megfogalmazni mit is jelent egy-egy előfeltevés. Röviden. Nagyon röviden! A Twitter erre a legalkalmasabb, ugyanis egy bejegyzés hossza nem lehet több, mint 140 karakter. Egy ideje már írogatom ezeket, most pedig összegyűjöttem mindet. A 140 karakterbe maga az előfeltevés is beleszámít, tehát ez most tényleg tömör.

Azt gondolod, bőven van még hova fejlődnöd? Nagyon helyes, hiszen a fejlődés a világ mozgatórugója. Ezért szívesen tanulsz, olvasol, ismerkedsz meg új dolgokkal, emberekkel.

Néha azonban előfordul, hogy azt hisszük, valami hiányzik belőlünk. S mint az az önkorlátozó hiedelem, amely szerint nem vagyunk képesek bizonyos dolgokat megtenni, amelyek pedig igenis lehetségesek - arra gondolunk, vannak képességek, erőforrások, amelyek nincsenek meg bennünk.

A térkép nem a terület!

Tehetünk hátra is, de annak mi értelme? Mármint ha hátra tesszük őket, akkor nem látom őket. De persze azt is jelentheti, hogy a múltban vannak, és az jó, mert akkor már részei az életemnek. Na de nálam hogy is van? Milyen az én térképem? Lehet nem azonos a tiéddel. De ugye ez nem gond, hisz feltételezzük, hogy a térkép nem azonos a területtel. No, szóval én előfelételezek!
(Persze ha pizzáról van szó, a tészta megsülte után teszem fel a feltétet.)

Minél több választási lehetőségem van annál jobb.

Filmajánló: Bitter Moon (Keserű Méz)

Tetszett.

Hugh Grant, bár főszereplő, mégsem ő a fő-főszereplő. A történet egy hajón kezdődik, amely végül is csak a keretét adja egy sztorinak, amit egy idősebb pasi mesél el neki - s amely végül... Végül még Te is megnézed, ezért nem mondom el a végét. Hugh Grant feleségét Kristin Scott Thomas játssza. Az idősebb férfi Peter Coyote, s a párja Emmanuelle Seigner.

És most megint csak hagyjuk az elemzést, nézzük meg inkább, hogyan lehet tanulságos egy enelpésnek ez a film.

Nyolc Tanú (Vantage-Point)

Elõször talán meglepõdtök, hogy enelpés szemmel nézve mit láthatunk egy igazi pörgõs, amerikai, akciófilmben, ami zömében lövõs-robbantós- üldözõs-kocsitörõs- terroristás jelenetekkel van tele. Kb. olyan, mintha a 24-et néznénk.

Szokás szerint próbáltak adni valami poénos magyar címet a filmnek, hát nekem nagyon nem jön be a "Túl közeli rokon". Stuck on You = Rádragadva. Na mindegy:)