A rejtélyes idő

„S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.”

…írja Petőfi. De hogyhogy „látszék”? Hiszen az idő nem látható, nem tapintható, se illata, se hangja nincs. Mégis létezik, hiszen telik. Ezt tudjuk, mi, emberek.

Az élettelen anyag, mint például a bolygók, viszont nem is tudják, hogy telik az idő. Csak haladnak a maguk útján. És mégis, van ebben a mozgásban rendszer – hiszen mindig egy nap alatt fordul meg Földünk saját tengelye körül, és minden évben ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Napot.

Az állatok sem tudják megmérni a múló időt… Vagy mégis van valamiféle belső órájuk? Különben honnan „tudnák” pl. a lazacok, hogy mikor ússzanak fel a folyóba ívni, vagy a költöző madarak, hogy mikor jön el az idő útra kelni?

Akárhonnan nézem, az idő, a tér és a mozgás elválaszthatatlan egymástól. Az időt a térben elmozduló dolgokon és a körülöttünk vagy bennünk végbemenő változásokon keresztül érzékeljük.

Persze, mi emberek, meg is tudjuk mérni az időt, a tudósok képletei összefüggésbe hozzák az energiával, a munkával, a teljesítménnyel, A tudósok képesek képletbe foglalni azt is, mennyi idő alatt forr fel a lábasban a víz, s mi mindentől függ ez? A lábos nagyságától, a fajhőtől (Q = c x m x delta t ), sőt még attól is függ, hány méterrel a talaj szintje fölött forraljuk azt a vizet.
Az előbbi képletet átalakítva ( delta t = Q/c x m ) kiszámíthatjuk a szükséges időt.

Mégsem tudunk mindig jól bánni vele. Sokszor elherdáljuk, „kifolyik a kezünk közül”, és gyakran nincs belőle elég.
Pedig az óra tanúsága szerint az idő objektív egyformasággal telik. Goethe Faust-ja hiába vágyott a szépséges pillanat megállítására. Múlt, jelen és jövő kérlelhetetlen pontossággal követi egymást.

Nem, ez nem feltétlenül igaz.

Ugyanis nem létezhet olyan módszer, ami ezt megígérné. Gondolom, az a Te számodra is teljesen nyilvánvaló, hogy a saját idődet Te magad osztod be. Az pedig, hogy Te mit csinálsz, csakis Rajtad múlik. Vagyis aki erre tesz ígéretet, az valószínűleg téved.

Kapcsoló a változáshoz

Egyik jóbarátom egyszer azt mondta nekem: "Bármi történjen is - ha egy üzlettel 3 éven belül nem éred el a kitűzött céljaidat, akkor szabadulj meg tőle, és kezdj valami másba - mindegy, hogy mi az!"

Charlie Sheppard az egyik olyan ember az ismerőseim közül, aki szinte mindig boldog. Szerető családját, hűséges barátait, szép otthonát, jövedelmét és anyagi függetlenségét szinte bárki megirigyelhetné.

Charlie régi motoros az NLP-ben, és nemrég találkoztam vele. Vagy másfél évvel korábban nyitottam meg az első NLP iskolámat. Felfedeztük, hogy már mindketten kezdtünk új vállalkozásba életünk különböző szakaszaiban. Így hát hamarosan már a vállalkozások indításának és működtetésének a csínjáról-bínjáról beszélgettünk. Abban mindketten egyetértettünk, hogy általában könnyen észrevehető, ha egy vállalkozás jól megy.

Amikor azonban egy vállalkozás nem ér el sikereket, nehéz kérdések merülnek fel. Többet fogsz dolgozni? Vagy tőkét emelsz? Megváltoztatod az üzleti modellt, vagy a marketing-stratégiát? Vagy egyszerűen csak feladod és továbblépsz?

Legyen szó egy üzletről, egy kapcsolatról, vagy bármilyen cselekvésről vagy elkötelezettségről, honnan tudod, hogy ideje változtatni, ahelyett, hogy megtartanád?

Charlie kapcsolója az idő volt. Nagyon is meghatározott mennyiségű idő egy jól meghatározott környezetben. Talán önkényesnek tűnik két tényezőnek, az időnek és a hosszúságának a kiválasztása. Biztos vannak olyan üzletek, ahol 3 év túl kevés lenne.

Azonban, ami még ennél is fontosabb, hogy ő meghúzott egy határvonalat. Ez a vonal az ő választása volt, és már jó előre meghúzta.

Képes volt ragaszkodni is hozzá, "bármi történjen is", mivel ez az ő döntése volt, amit teljes lényéből támogatott.