modellezés

Piaci mimikri (2.)

Piaci mimikri (2.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Az írás első felét IDE kattintva olvashatod.

A képek lassan összekapcsolódtak a tanult arcokkal és rá kellett döbbennem, hogy a piacon lévő történésekben is minden arc és viselkedés más és más helyzetre volt válasz. Ezek után igyekeztem visszaemlékezni életem olyan szakaszaira, amikor kristálytisztán éreztem magamon, hogy most úgy viselkedek, mint mondjuk édesapám vagy épp Kaltea nagyanyám. Eszembe is jutott, hogy nagyanyám modelljére akkor volt szükségem, amikor a magam eszköztárával képtelen voltam megoldani egy olyan konfliktus, ahol a sarkamra kellett volna állnom, mert az édesapámtól hozott minta – mely arról szólt, hogy menekülni kell a konfliktusok elől – gyorsabban előjött, mintha jobban rögzült volna bennem. Mikor azonban már éreztem, hogy ez nem megy, változtatnom kell, valahogy beugrott a tudatalattimba Kaltea nagyi, akinél erősebb embert nem ismertem. Mindig példa volt előttem, hogy miként is lehet úgy megjelenni emberek előtt, hogy a lágyság, nőiesség mellett ott van jelen a határozottság is, s mégsem bántó a kettősség jelenléte. Amikor tudtomon kívül is Kaltea arcát viseltem, valahogy sokkal magabiztosabbnak éreztem magam. Ám, ha elmúlt a szükség, akkor ismét a saját arcomat használtam.

Persze a modellezés másik oldala is megvan, mert édesapám oldaláról a már említett mintát szívtam magamba, mely sokszor a konfliktusok elől való menekülési kényszert hozott fel bennem. Ez volt a közelebbi minta, amit talán többször is használtam, hiszen vele napi kapcsolatban álltam, jobban rögzült, míg Kaltea nagyival csupán időszakonként találkoztam, bár akkor huzamosabb időre. Mindenesetre fel kellett ismernem, hogy édesapám mintája olyan volt, ami nem vitt előre, így meg kellett értenem ennek a gyengeségét is. Persze sokszor a nagyanyám modellje sem volt megfelelő, mert túl erős volt az a karakter, így a modell alapján a magam útját kellett megtalálnom, ami persze nem volt könnyű, s máig sem az.

Piaci mimikri (1.)

Piaci mimikri (1.)

- Jupó elmélkedései a világról és önmagáról -

Pár napja egy városon haladtam keresztül. Volt ott aztán sokféle látnivaló, szép épületek, érdekes kézművességeket hirdető cégérek és persze régmúltat idéző romok, emlékek. Azonban a helyi nevezetességek helyett engem első utam a piacra vezetett. Ha valahol, akkor ott igazán megvan minden, amit az adott településről tudni érdemes. Elsősorban az emberek.

Órákig tudom nézni az embereket. Figyelem a járásuk, a megjelenésük, a testtartásuk és persze próbálom kitalálni, hogy miként is érezhetnek. Erre sokszor igen könnyű ráérezni, mert egyszerűen csak azt kell csinálnom, amit ők tesznek. Vagyis, hogy pontosabb legyek, nincs más dolgom, csupán leutánozni a ritmusukat, a mozgásukat, vagy csak egyszerűen az arckifejezésüket.

Ez a leutánozás a természetben is jelen van, szóval nem emberi találmány, de igencsak hasznos. Habár a mimikri jelenség a természetben jobbára alkalmazkodás a környezethez, megtévesztés, rejtőzködés vagy elrettentés formában jelenik meg. Azonban mi emberek ezt másképpen is használhatjuk, ha jól megfigyeljük egymást.

8. feladat: Modellezzünk egy kicsit!

Miben vagy jó és miben szeretnél jobb lenni?

Augusztus hónap témája a modellezés, két feladotot is kapsz, amin keresztül gyakorolhatod ezt a módszert.

1. Feladat:

Gondolkodj el azon, hogy miben vagy jó, igazán jó. Ha megvan, gondold végig, hogy hogyan csinálod ezt a dolgot. Minden kis részletét végigvezetheted. Akár le is írhatod. Ez lesz a Te modelled arról, amiben jó vagy! Most, hogy megnézted, Te mit csinálsz jól, könnyebben fogsz tudni segíteni másoknak ebben a dologban, hogy õk is jók legyenek benne.

 

2. Feladat:

Most pedig keress valamit, amit szeretnél jobban csinálni. Ha megvan, akkor keress valakit, aki a te mércéd szerint nagyon jó ebben a dologban, hogy ő lehessen a modelled. Ezek után már csak annyi a dolgod, hogy megnézed, ő hogyan csinálja. Megkérheted őt is, hogy gondolja végig, mit és hogyan csinál. Ezek alapján észreveheted, mit csinál másképp ugyanabban a dologban, mint te, és felpróbálhatod az ő modelljét. Hajrá!

Miben vagyok jó?

Miben vagy még jó?
- kérdezte Tibi.
Miben vagy annyira jó, hogy modellként szolgálhass mások számára?

Elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy amit modellezni lehetne rólam, az a

Kapcsolatteremtés

Honnan tudom, hogy ebben jó vagyok?

A reakciókból, a visszajelzésekből. Abból, hogy általában szívesen beszélgetnek velem barátaim, barátnőim, kollégáim, tanítványaim, sőt sokszor ismeretlenek, vagy épp vadonatúj ismerősök is. Életkortól, nemtől, nemzetiségtől és érdeklődési körtől függetlenül.

Nem volt ez mindig így. Az általános iskolában a tanár néni lányaként nem volt egyszerű jó kapcsolatba kerülni az iskolatársakkal. Mindig jó kislánynak kellett lennem, de a jó kislányok nem népszerűek a vagány rosszcsontok körében. Márpedig ebben az életkorban ők vannak többen – legalábbis a tanárok szemszögéből. Pedig akkoriban még tolerálták, hogy szünetekben az iskolaudvaron rohangáltunk és hangoskodtunk, hogy aztán a következő órán megint viszonylag nyugodtan tudjunk ülni 45 percig.
(Nemrég hallottam egy iskoláról, ahol azzal büntetik az órai rendetlenkedést, hogy a gyerekek a szünetben nem mehetnek ki az udvarra… Remélem, ez nem általános szokás.)

Veszíteni tudni kell!

Veszíteni tudni kell!

Igen, ez így van, akár tetszik, akár nem. A nemrég véget ért Olimpia, is bizonyítja, hogy győzni fantasztikus élmény, még szurkolóként is. Csodálatra méltó eredményeket értek el sportolóink, minden elismerésem az övék!

De: ahol győztesek vannak, ott vesztesek is, még ha egyszerű halandó szemében az is elképesztő teljesítmény, hogy valaki egyáltalán bekerül az olimpiai keretbe.

Nekem szimpatikusabb az ausztráliai őslakosok által alkalmazott verseny, ahol a vonal mögé felsorakozott gyerekek sípszóra futni kezdenek, és megmérik, a következő sípszóig milyen messze futottak. Ezután napokig gyakorolják a gyors futást, majd megismétlik a versenyt, és megmérik,egy-egy gyerek mennyivel futott tovább ugyanannyi idő alatt, mint korábban. Vagyis az a lényeg, hogy mennyit javult a teljesítménye saját korábbi teljesítményéhez képest. Így mindenki győz, aki gyorsabb, mint kezdetben, mindenkinek van sikerélménye.

Mégis, az egész világ a versenyre épül, legyen az tanulmányi-, sport-, ügyességi- vagy gazdasági verseny. Vagy egyszerűen csak egy játék.

Emlékszem, mikor apukám sakkozni tanított, szinte minden parti azzal végződött kezdetben, hogy amint észrevettem, hogy menthetetlenül vesztésre állok, lesöpörtem a bábukat a tábláról. Nem tudtam veszíteni! Nem szerettem veszíteni!
De őszintén: Ki szeret? Mégis, ha szeretsz játszani, versenyezni, és győzni, akkor meg kell tanulnod veszíteni is. Lehetőleg méltósággal.
Épp ezért nem jó módszer az, ha a szülő engedi győzni a gyereket.

Mi is az a modellezés?

Modellezés

Állandóan modellezünk, csak nem tudatosan. Modellezzük szüleinket, nagyszüleinket, testvéreinket, barátainkat, vagy filmszínészeket. Úgy is mondhatjuk, így alakítjuk ki verbális és nem verbális személyiségünket – beszédmintáinkat, gesztusainkat stb. Ennek jómagam már korán tudatára ébredtem, mivel még NLP-s tanulmányaim előtt amatőrszínész voltam. A különbség az, hogy az NLP- ben tudatosan is megcélzunk egy-egy tulajdonságot, amelynek tekintetében az általunk kiválasztott modell jobban teljesít, mint mi magunk, majd ezt – főleg tudattalan eszközökkel – megcélozzuk és rögzítjük. Ezek az eszközök elég általánosak, de egyéni, hogy kinek melyik működik a legjobban. Lehet, hogy például az a célunk, hogy rugalmasabban kommunikáljunk. Észrevehetjük, hogy ha utánozzuk egy rugalmasan kommunikáló ember gesztusait, légzésmintáját, egy-két jellegzetes hanghordozását, egyszer csak mintha „belülről ismernénk” jó kommunikációs készségének „belső magját”. Ezután átvehetjük tőle ezt az „energiacsomagot” – akár szimbolikusan, színekben vagy érzésekben – majd kipróbáljuk, hogy be tudjuk-e kapcsolni egy-egy valóságos helyzetben.

 

Aki képes képzeletben kilépni önmagából, és kívülről látni és hallani saját magát, sokkal könnyebben felveszi és elsajátítja más ember hasznos mintáit. Ezt az NLP-ben szó szerint is gyakoroljuk: fizikailag arrébb lépünk, hogy egy semleges megfigyelő, illetve egy általunk felidézett modell helyzetébe beleéljük magunkat. Van, akinek jobban megy, ha belső vagy kivetített képekre figyel, másoknak fontosabb a másik ember hangsúlya, testtartása, de finomabb szinten az is szerepet játszhat, hogy milyen meggyőződései vannak pl. a rugalmasabban kommunikáló embernek az életről, az emberekről. Legtöbbünknek valójában elég fejlett az intuíciónk ahhoz, hogy ezt magunkban vagy egy NLP-ülésen kipróbáljuk – csak talán nem merjük ilyen egyszerűen elhinni. Azt is észrevehetjük, hogyan ment már magától is jól a modellezés – például, amikor anyanyelvünket megtanultunk, vagy amikor elsajátítottunk egy fontos készséget. Általános tapasztalat, hogy ha valaki valamit jól művel (akár sportról, kertészkedésről, tudományról, vagy egy más országban beszélt nyelvről van szó), vannak példaképei – mesterek, tanítók, edzők, illetve az adott nyelvet anyanyelvi szinten beszélő emberek.

Modellezés

Az NLP szemtelenül egyszerű módon alkotta meg a különböző mintákat, amelyeket alkalmazhatunk, ha eredményesebben akarunk kommunikálni, vagy természetesebben gyógyulni, többet eladni, kevesebbet zabálni, és hasonlókat tenni. Van egy csomó nagyszerű stratégia, nyelvi minta és más recept arra, mit tegyünk, ha valamit igazán jól akarunk csinálni.

A titok nem abban rejlik, hogy sok-sok kísérletezéssel megtaláljuk, hogyan kell valamit jól megcsinálni, és aztán leírjuk, hogy más is megtanulhassa, a dolog ennél sokkal egyszerűbb. Az NLP azt mondja, ha valaki képes valamire, arra Te is képes vagy, csupán ugyanúgy kell viselkedned, mint a másiknak.

Ha pl. fel akarjuk a kommunikáció igazán hatékony modelljét, amelyben részletesen megfogalmazzuk, milyen stratégiát érdemes alkalmazni, mit mondjunk, hogyan, mikor és mire figyeljünk még közben, akkor nincs más dolgunk, mint megkeresni azt az embert, aki ezt ösztönösen jól alkalmazza, még ha nem is tudja pontosan, mit csinál, de a legjobbak közé tartozik kommunikáció tekintetében, és ha megtaláltuk őt, akkor egyszerűen lekoppintjuk a viselkedését. Ez a koppintás persze rendkívül alapos, minden részletre kiterjed és sokszor maga a kiválóság is sokat tanul, miközben elárulja nekünk, mit és hogyan tesz. A viselkedésünk nem mindig tudatos, az ösztönös cselekvéseket egyszerűen csak megtesszük, de nem tudjuk, pontosan hogyan vagy miért.

Mindenki képes mindenre

Mindenki képes mindenre

Ha valaki először hallja ezt az előfeltevést: "Mindenki képes mindenre", akkor talán egy kicsit megdöbben. Mit jelent ez a mondat?

Fogalmazzunk egy kicsit másképpen:
Ha valaki képes valamire, akkor Te is képes vagy rá.

De mégis, hogyan?

Úgy érzem, célszerű megemlítenem, hogy ez egy olyan előfeltevés, ami már az NLP megszületése előtt nyílvánvalóvá vált. Mondjuk inkább úgy: az NLP fogantatásának pillanatában felfedezték, hogy mindenki képes mindenre.

Grinder és Bandler, - az NLP atyjai - kezdetben kivételes képességű terapeutákat figyeltek meg. A megfigyelést vegyétek igen komolyan: Bandler pl. a világ legjobb családterapeutáját, Virginia Satir-t követte az egész Egyesült Államokon keresztül, és videóra vette minden mozdulatát, mondatát, amelyet az munkája közben tett és mondott. Később kielemzték ezeket a felvételeket, és rájöttek: ők is képesek számos olyan dolgot megtenni, amelyet Virginia csinált. Ők is ugyanolyan kiválók tudtak lenni sok mindenben. (Ezért is hívják az NLP-t a kiválóság művészetének sokszor.)

Mégis hogyan lehetséges ez? Egyszerűen leutánozták őt! Ilyen egyszerű! Persze csak elsőre ilyen egyszerű, hiszen itt nem csak mozdulatokról van szó, annál sokkal többről: testtartásról, szavakról, hagsúlyokról, gondolatokról, hangokról, képekről, érzésekről, azok változóiról és sorrendjéről. Azt a folyamatot, amellyel kiderítjük, valaki valamit hogyan csinál, és magunk is elkezdjük alkalmazni ugyanúgy ugyanazt a dolgot, úgy hívjuk, hogy modellezés.