Hozzászólások ehhez: utak

Szerző: Trixi

Trixi — Mon, 27 Sep 2010 11:22:14 +0000

Kedves Tibi!Köszönöm a válaszodat,el is fogadom,(Tőled, amúgy is mindent elfogadok, mert abszolút profi vagy!),bár annyit azért még muszály leírnom, hogy nagyon is sok belső prblémával küzdök mostanában, de arról már halvány gőzöm sincs, hogyan lehetne ezeket feloldani!!!És itt a nagy bajom, ettől a nagy zűrzavar!!!

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Mon, 27 Sep 2010 08:08:13 +0000

Sziasztok, köszönöm nektek a hozzászólásokat!Trixi, nem jelent semmi rosszat, ha valami miatt negatív érzéseket is kivált belőled a kép, ez pont azért van, mert különbözőek vagyunk. Biztosan van valamilyen probléma az életedben, amit hasznos volna megoldanod – de kinek nincsen?Egy kép nagyos sok érzelmet a felszínre hoz, ha engedjük. Ez csak jó. A belső konfliktusokat fel lehet oldani, és ennek az első lépése az, hogy felismerjük azokat!Tibi

Szerző: Somogyi Annamária

Somogyi Annamária — Sun, 26 Sep 2010 11:31:50 +0000

A fotó színei voltak azok amik először lenyűgöztek és csak néztem,néztem hosszasan a képet. Hát ilyen színes az én utam is? Elgondolkodtam ezen. Igen, ennyire színes volt eddig. És ennyire végtelen is, mégis valahogy kijelölt…..

Szerző: Urbánné Zsuzsi

Urbánné Zsuzsi — Sun, 26 Sep 2010 00:37:26 +0000

Nekem az az érzés támadt, hogy de jó nyitott tetejű autóval menn ezen a vidám úton, és ezután vár valami kaland. Két szóval a "szabadság érzést" jelenti nekem.

Szerző: Trixi

Trixi — Fri, 24 Sep 2010 22:13:11 +0000

Még valami.Most, hogy újra visszamentem a Képhez, szinte azonnal, ahogy ránéztem, az ugrott be, hogy a Sötét, Bizonytalanból kiérek a Fényre, a Megvilágosodásba!Fura, mert még jó néhány perccel ezelőtt a Kép láttán a fenti érzések kerítettek hatalmukba.Most pedig semmi eltűnődés, egyszerre a pozitív érzés jött be a lelkembe, vagy a tudatomba?Nem is tudom minek nevezzem!Azért ez szerintem elég labilitásra utal, ami nagyon nem jó!Kiváncsi vagyok, ha majd újra megnézem, mit látok meg benne?Úgy tűnik egy hatalmas nagy zűrzavar van a lelkemben és a pozitív,meg a negatív viaskodik egymással.Valójában tényleg zűrzavar van, de hogy ezt egy Kép hozza ki belőlem???!!!…

Szerző: Trixi

Trixi — Fri, 24 Sep 2010 21:54:00 +0000

KedvesTibi!Nekem a Végtelent, az út állandó kanyarulatai miatt a Bizonytalanságot jelenti, hogy hol lehet az út vége, vége van-e egyáltalán valahol!!!Jelenti még az állandó Mozgást,ami ugyan nagyon jó, de itt most olyan érzésem van,hogy soha nem ér véget ez az út, az állandó mozgás, mindíg és mindíg jön egy újabb kanyar, amitől nem látom az út végét és az egész sodor magával!!!Nagyon szeretem ezeket az őszi színárnyalatokat, de most nagyon zavar a túlzottan is az út végére nagyon erősen "befénylő" napsugár.Lehet, hogy a mostani hangulatom miatt van ez, pedig imádom a Nap melegítő, fényt árasztó sugarait, de ez itt most SOK!!! Szeretek utazni, kocsival hegyi utakon róni a kilómétereket, akár csak úgy, céltalanul is, a szabadság érzése miatt, de ez most valamiért "nem jön be"!!!Kicsit, vagy inkább nagyon is zavar, hogy így érzek és nem tudom megmagyarázni az okát!Szinte ijesztő ez az érzés számomra!Valami nagyon megváltozhatott bennem, de ha erre a szép képre így reagálok, akkor attól tartok,hogy ez a változás, ha egyáltalán arról van szó, nem a legjobb előjel, vagyis nem pozitív irányú a változás.Azért kiváncsi lennék,kedves Tibi, hogy mi a meglátásod erről az egészről.Ha írsz rá pár sort, megköszönöm.Trixi.

Szerző: Kisvic

Kisvic — Fri, 24 Sep 2010 13:36:30 +0000

Sőt, még az is eszembe jutott (negyedik :)), hogy egy kapcsolat addig él, amíg úton vannak. Ha már nincsenek úton (együtt, a kapcsolatot alkotó személyek), akkor a kapcsolat halott. U.I.: azt hiszem megakadtunk a hosszú elérési útvonalnál… (logo) :)Évi

Szerző: Kisvic

Kisvic — Fri, 24 Sep 2010 13:11:37 +0000

Ma lírai kedvemben vagyok, és két dolog jutott eszembe a képről (és az útról):Az egyik:Nincs út a boldogsághoz, maga az út a boldogság. (Ezt egy élettörténetben olvastam pár éve és mélyen az elmémbe véstem. Arról asszociáltam rá, amit Te is írtál: "Nem csak az úti cél az, ami vonz, hanem maga az út is. És valóban nagyszerű az, ha akarsz valami nagyon jó dolgot, és tenned kell érte, de tenni is nagyon szeretsz érte, szóval miközben élvezed, amit csinálsz, megkapod azt, amit akarsz.")A másik egy gondolat a könyvek Könyvéből:"Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be; ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják."(Máté 7:13-14)Ez arról jutott eszembe, hogy ez egy keskeny, kanyargós hegyi út (végig záróvonal), körülette festői táj. De ha tovább megyek, talán egyre feljebb jutok, és talán egyre meredekebb lesz az egyik oldalon a táj. Korlát jelzi, hogy meddig mehetek, meddig élvezhetem biztonságosan a táj szépségét, és hol van az a határ, amit ha átlépek, akkor életveszélynek tehetem ki magamat. De most, hogy így bele gondoltam, egy harmadik dolog is eszembe jutott:Nem tudom, ti tévedtetek-e már el, én már igen, nem is egyszer. Ilyenkor milyen hálás vagyok, ha valaki helyesen útba igazít, hogy elérjem a célomat. Vagy milyen jó, ha van térkép is nálam, így nagyobb az esélye, hogy nem tévedek el… 🙂

Szerző: Tibor Szűcs

Tibor Szűcs — Thu, 23 Sep 2010 09:00:15 +0000

Köszönöm, szép gondolatok – és mennyire különbözőek vagyunk!:o)

Szerző: Zsolti

Zsolti — Thu, 23 Sep 2010 08:26:41 +0000

Nekem a száguldás jut eszembe róla